Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-80

438 Az országgyűlés képviselőházának 80. rendek tagjai közül főleg, akik készséggel rendelkezésre állnak abban a kis szabadi idejükben, amennyit a tanárembereknek megadnak, azt feláldozzák, odamennek egy ilyen összeíró irodába, segítenek és készítik a kimutatást, a statisztikát, írják a megkereséseket, hogy minden egyes magyarról tudjuk, hogy hol van, hogy mindenkit hazahozzunk. Ne csak az egyke és egyse ellen 'beszéljünk, bár ezek a legfontosabb kérdések, hogy idebenn szaporodjunk, de azokról az értékes, tapasztalt emberekről se feledkezzünk meg, akik hazajönnek nagyobb tapasztalattal és — merem állítani •— szociális szempontból egészségesebb világfelfogással. A hazát pedig nem kell félteni, mint azt, Göbölös magyar testvér 37 év multán írja. Erkölcsi kötelessége ez a kormányzatnak. Igenis itt az oirszág színe előtt teszem felelőssé a magyar királyi kormányzatot, minden egyes elkallódott magyarért. Nem az ő bűnük, az árkos zsidó liberális rendszer, az üzletes kivándorlás bűne, hogy kimentek, die tegyék most jóvá, hiszen ők is a multak eltakarításán fáradoznak és ha nem is olyan nyíltan és bátran, mint mi, a nyilaskeresztes magyar párt tesszük, de kijelentik és látják, hogy a romokat el kell távolítani, 'hogy a szellemet meg kell változtatni, (hoigy magyar levegőt kell behozni Pannónia földjére. Magyar levegő, keresztény szellem, nem politikai kereszténység, hanem benső isteniéi elemből és keresztény meggyőződésből fakadó emberszeretet kell a szegény munkásság, a fajtánk iránt, vallásos kereszténység, (Ügy van! balfelöl.) nem azoknak a kereszténysége, akik csak parádéra mennek a templomba, hanem azoké, akik a templomból jönnek a törvényhozás házába. (Ügy vay>! Ügy van! balfelöl.) Ha ilyen szellem fogja majd! áthatni az ország vezető köreit és intézőit, akár a protestáns, akár az én vallásomban, a katolikus vallásban, akkor majd más világ lesz, mert akkor nem politikai érdek, nem politikai rezon, hanem belső keresztény evangéliumi meggyőződés fűti az embereket. És ez magyarázza a csodákat, amelyeket a kis finn nemzetnél látunk, mert ott más a nemzeti összefogás, a szociáldemokráciával kapcsolatban is, amely szociáldemokrácia más, mint a Weltner Jakab- és a Mónus Illés-féle ^olt. esry nan nem is akarom a kettőt kimondani, ki is öblítem a számat... (Vizet iszik. — Derültség.) Elnök: Képviselő úr, méltóztassék az ilyen hangot mellőzni, mert ez ellenkezik a parlament méltóságával. Meskó Zoltán: Becsületesen és őszintén megmondom, hogy a finneknél a nemzeti öszszetartozás nemcsak a belső politika, nemcsak a nemzeti érzés következménye, ami feltétlenül meg van és mindig meg volt bennük, de hozzájárni elhhez az istenfélelem, az a mélységes vallásossás: is. amely ezt a népet összetartja és a nép lelkét betölti. A haza és a vallás nálam egy fogalom és egy kell, bogy^ legyen mindenkinél. Akkor másképplen foe*iuk elbírálni ezeket a szociális nroblém álcát. Nagyobb szeretetet és több megértést, különösen a közigazgatás részéről. Nasryon kérem a t. Há^ minden egyes tagját, hogv ne a pártpolitikust lássa bennem most, amikor bizonyos kérdésekről beszélek, hanem À hazájáért.« a fajtájáért ap-gódó magyar embert, amikor azt mondóm, hogy a közigazgatás emberein sok nuílik; ha már annak a szeülése 19UO február 8-án, csütörtökön. gény embernek amúgy is elég nagy a baja, legalább ne szegyenítsük meg Őt saját fajtája és szomszédai előtt. Ha már az a törvény, amelyet én nem tartok helyesnek ós amelynek megváltoztatásáért küzdeni fogunk, — és ezt a törvényt, a választójogi törvényt igenis meg fogjuk változtatni — ha már ez a törvény olyan szűkkeblű volt és bizonyos megvonásokkal élt a dolgozó milliókkal, a magyar néppel szemben, addiig is, amíg az új törvényt meghozzuk, vagy meghozzák utódaink, adják meg annak a szegény embernek azt a választójogot, amelyet a törvényhozás megadott neki. Nincsen borzasztóbb dolog, — nem személyekről és járásokról beszélek és nem térek ki a részletekre — mondom, nincsen !b|0Tzastztóbb dolog és lelkiismeretlenebb betyárság, mint ha valaki a törvényt nem tartja be, a törvény egyes részleteit kiveszi, másokat szigorúan betart, de azt, ami a népnek kedvező, nem tartja be. Én azt a közigazgatási emfbert, legyen az főszolgabíró, szolgabíró, jegyző vagy bárki, aki a népnek nemhogy megmagyarázná, hogy gyere ide, nekedi ezért és ezért van választójogod, tehát fel kell, hogy vegyenek, menj el és hozd el ezt és azt a bizonyítványt, e helyett azt teszi, hogy egyszerűen kihagyja, sokszor utasításra hagyja ki a névjegyzékből. Ezt olyan lelketlenségnek tartom, ami százával és ezrével teremti meg az önmagukkal meghasonlott embereket. Tessék elgondolni, mikor annak a szegény embernek alig van ennivalója, amikor hideg a szobája, amikor úgy^ is el van keseredve ós olvassa a Pesti Ujsághan vagy más jobboldali lapban, — mert, remélem, mást nem járat és nem is fog járatni ezután sem — hogy ennek és ennek meg van a választójoga, bemegy a választójogát igazolni és elküldik, az az ember már míás lélekkel távozott, mint amilyen lélekkel bement oda. Lélekölésnek nevezem ezt itt az or«7;áf színe előtt. Œay kann haJfpixi- j)esf*.9iir

r ció!) Nem destrukció, ez sokkal több, ez lelki meghasonlás, amely éppen tigy megőrli a magyar lelket, mint ahogyan azok a bábaasszonyok, akik megőrlik az életet. Énpen ilyenek ezek a közigazgatási emberek, ha megfeledkeznek magukról és megvonják a választójogot attól, akit megillet amikor pedig az a szegény ember megbecsülésnek veszi azt a választójogot. Hiszen gondoljunk csak vissza a réeri cenzusos időre, amikor az. a választójoggal bíró ember úgy nevezte magát, hogy »választópolgár«. Ez a mentalitás, ez a lélek még ma is megvan az embereikben. Miért vegyük el? Én lelketlenségnek tartom ezt, nagyobb bűnnek, mint a sikkasztást, mert azt jóvá lehet tenni, azt a pénzt vissza lehet szerezni, de ha a lelket rombolják le, amely a magvar embeirekflben lakozik, nincs hatalom a ió Istenen kívül, amely ezt jóvá tudná tenni. (Maróthy Karoly: Közjogi sikkasztás!) Felhívom az igazságügymtiniszter úr figyelmét, tegve szóvá ezt a minisztertanácson és a legszigorúbb intézkedéseket indítványozna az ilyen liélekrabló, embert lekicsinylő, azt a parányi kis embert naé? kisebbé tevő visszaélések ellen. Ez is hozzájárul ... (Szilvássy Pál: A javaslatról nem 'beszél!) Lehet, hogy nem szorosan a. javaslati ól beszélek, de amikor arról beszélek, amit önök nem akarnak megadni, mert nem tudnak vagy nem bírnak megadni, akkor legalább ne igyekezzék a képviselő űr még szomorxWbá tenni ezt a nyomorúságos helyzetet,