Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.
Ülésnapok - 1939-80
Az országgyűlés képviselőházának 80. ülése 19 UO február 8-án, csütörtökön. 43Ô Lehet, hogy nemi szorosan a javaslathoz szól ez, de szól azoknak a becsületes magyar embereknek az érdekében, akikért az utolsó percemig harcolni fogok. (Helyeslés balfelól.) A szellemet nézze a képviselő úr. Elmélkedjék •arra a magaslatra, hogy ne a paragrafusokon lovagoljon. Azt a szellemet nézze, amely szellemiségben én itt ma beszéllek. !Ne tessék megint félreérteni, de az az egyszerű emlber születésétől ikezidve bizalmatlan. Annyit becsapták, annyit félrevezették, hogy úri huncutságnak nevezi a politikát is. Különböző huncutsági retortákon átcsúsztatták és visszacsúsztatták, érthető tehát, hogy bizalmatlan és most, amikor azt látja, — én nem azt mondom, hogy ne menjenek az urak vadászni ~ hogy a közigazgatás ott vadászik a nagy birtoknál, már mindjárt rémképeket lát. Nincs, igaza, mert nincsen olyan közigazgatási ember Magyarországon, akit befolyásol az, hogy ott volt vadászaton a nagyibirtokosnál, de ha: az a közigazgatási emlber ugyanannyiszor felkeresné annak a kis zsellérembernek, annak az egyszerű szegény embernek a portáját vagy a kis vityillóját, mint vadászatkor az uradalmat, akikor ezt a hatást még talán eliminálni lehetne. Erre is figyelnie kell a közigazgatásnak. T. Képviselőház! Itt a választójogi kérdésnél a plurális választójog hívének vallom magamat. Elnök: Figyelmeztetem a t. képviselő urat, hogy a Ház meghoszabbítást adott és a meghosszabbítást nem azért adta a t. képviselő úrnak, hog-y most már a tárgytól teljesen eltérő kérdéseket hozzon bele a vitába. Méltóztassák visszatérni a tárgyhoz. Meskó Zoltán: Visszatérek a tárgyhoz, mélyen t. elnök úr. Én úgy képzelem a dolgot, hogy amikor a kenyeret adják, ha jó szóval adják azt a kenyeret, a kicsi is jobban esik. Ha nem részesítem azt a munkásembert bántódásban, mellőzésben, akkor a kevesebbet is úg|y fogadja, mintha több lenne. Ügy fogtam telhát fel a dolgot, hogy ez a aninimális munkabér is , megfelelő csomagolásiban könnyebben fogadható el a munkásember részéről és ezért tértem el látszólag, formailag a tárgytól, bár lényegileg, szerény megítélésem szerint, a tárgyhoz szólok, amikor azt mondom, hogy sok. gyermeket akarunk, a családi munkáibér rendszerét akarjuk, hogy az a, munkás, akinek nagy. családja van, többet kapjon. Felvetem itt a kérdést, nem lehetne-e az egyke leküzdéséről úgy is gondoskodni, hogy minden harmadik gyermek után minden gyermek után egy-egy szavazati jogot kapjon a választó. T. Ház! Szólni akarok a külföldön dolgozó munkásokról, die nem akarok ezzel propagandát űzni, mert nem vagyok barátja annak, hogy külföldre vigyük a munkásokat, a magyar ember maradjon itthon, itthon adjunk neki munkát, itthon adjunk neki kenyeret. Itt szöges ellentétben állok azokkal, akik a munkáshiányra hivatkoznak. Alig egypár ezer ember ment ki Németorszáigba munkára és máris megkongatták bizonyos feudális urak, bizonyosi feudális maradi gondolkozású nagybirtokosok a vészharangot, hogy kiviszik a munkást, nem lesz majd munkás itthon, vagy esetleg a munkabérek, napszámbérek emelkedni találnak. Tagadhatatlan, Ihogy akik egy évig kint vannak és hazajönnek — több helyen érdeklődtem, személyesen győződtem meg róla, aktákból és pénzküldeményekből — átlagban két holdacskát vehetnek a szerzőmé; nyeikbő'l, vagy egy kis házat tudnak építeni maguknak. Vuü—80U pengőt hoztak haza átlagban. (Mozgás a jobboldalon.) Nem azt mondom, hogy most küldjük ki a munkásokat, mondom, én senkit ki nem. küldenék, de itt arról van szó, hogy rövidlátó emberek nem attól félnek, Ihogy ezek a munkások bizonyos rendszeréket hoznak haza, — hiszen azokat, akik hazajönnek, én nem tekintem a mi pártunk agitátorainak, ezt teljesen kikapcsolom, mert én nem szemetem, ha más idegen mintákat akarnak itt a falainkra pingálni, én a magyarság szószólója vagyok akkor is, amikor azt mondom, hogy nem azért kifogásolják egyesek a munkások kiküldését, mert ha hazajönnek, itthon propagandát csinálnak nekünk nyilasoknak — hanem attól félnek, Ihogy elmesélik odahaza, ihogy mit láttak kint, hogyan él ott kint a munkás, milyenek a lakásviszo^ nyok, milyenek a szociális ^ berendezkedések. , Ebből a szempontból én minden járásból hivataliból kiküldenék munkásembereket a külföldi államokba, hogy ig'enis, győződjenek meg a viszonyokról és követeljék azt, ami őket jogosan megilleti. Mert nem a budapesti házakba, nem a lipótvárosi dámák budoárjaiba kell a fürdőszoba és a fürdőkád, hanem annak a munkás embernek, aki ott kint dolgozik, akinek a pórusai teleszívódnak porral. Ennek kellene fürdő, ha hazajön. De ki Ihallott falun fürdőtH Nevetnének, ha azt hallanák, hogy fürdőszoba lesz; pedig amíg mindez, meg nem történik, addig a munkásság egészségét nem tudjuk rendesen megvédeni. Hogy most már egészen a tárgyhoz szóljak... (Felkiáltások a jobboldalon: Végre!) Ügy látszik, hogy nem vették komolyan a tárgytól való éltérésemet, másképpen nem hosszabbították volna meg a beszédíemet, mert én ebben a tónusban beszéltem mindvégig. T. Képviselőház! Én munkaügyi felügyelőt kérnék minden járásba. A javaslat szerint tizenhat ilyen kisegítő munkafelügyeliő lesz beosiztvla az egyes ' gazdasági felügyelőségekihez, különösen azokon a vidékeken, ahol a szociális hajók inkább jelentkeznek. Csakhogy akkor kell intézkedni, mielőtt a bajok még jelentkeznének, nem pedig megvárni a bajt. Minden járásban külön munkaügyi felügyelő alkalmazását kérem annál is inkább, mert a gazdasági felügyelők, akik ebbe a dologba bele vannak kapcsolva, az aktagyártással, a bürokratizmussal annyira túl vannak halmozva,, hogy nem bírnak eleget tenni minden kötelességüknek. A falusi jegyzőtől kezdve ilyen helyzetben vannak a hatóságok. A jegyzőre is mindent rásóznak, csak a falu szociális bajaival nem bír egyénileg foglalkozni. Pedig azzal a munkásemiberrel egyénileg kell foglalkozni, amit megtesznek a lelkipásztorok, akik egyénileg foglalkoznak a lelkekkel, egyénileg hallgatják meg a bajokat. Ezért sürgősnek tartom a munkaügyi felügyelők intézményének felállítását és rendszeresítését. Azonkívül szükség volna mezőgazdasági munkaközvetítő hivatalra. Célzás történik arra, hogy elhangzott ilyen kívánság, ezt sem lehet azonban meg : valósítani. Annyira fontos, hogy ilyen állami szerv, hatósági jellegű, önálló hivatal intézze te zekét a dolgokat, hogy feltétlenül ragaszkodnom fkell ennek létesítéséhez. Azonkívül nem várnám meg, míg panaszokkal jönnek, hanem minden megyében, minden járásban hivatalból állapítanám, meg a minimális mim-