Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-80

Az országgyűlés képviselőházának 80. ülése 19 UO február 8-án, csütörtökön. 43Ô Lehet, hogy nemi szorosan a javaslathoz szól ez, de szól azoknak a becsületes magyar embe­reknek az érdekében, akikért az utolsó perce­mig harcolni fogok. (Helyeslés balfelól.) A szellemet nézze a képviselő úr. Elmélkedjék •arra a magaslatra, hogy ne a paragrafusokon lovagoljon. Azt a szellemet nézze, amely szel­lemiségben én itt ma beszéllek. !Ne tessék me­gint félreérteni, de az az egyszerű emlber szü­letésétől ikezidve bizalmatlan. Annyit becsap­ták, annyit félrevezették, hogy úri huncutság­nak nevezi a politikát is. Különböző huncut­sági retortákon átcsúsztatták és visszacsúsz­tatták, érthető tehát, hogy bizalmatlan és most, amikor azt látja, — én nem azt mondom, hogy ne menjenek az urak vadászni ~ hogy a közigazgatás ott vadászik a nagy birtoknál, már mindjárt rémképeket lát. Nincs, igaza, mert nincsen olyan közigazgatási ember Ma­gyarországon, akit befolyásol az, hogy ott volt vadászaton a nagyibirtokosnál, de ha: az a köz­igazgatási emlber ugyanannyiszor felkeresné annak a kis zsellérembernek, annak az egy­szerű szegény embernek a portáját vagy a kis vityillóját, mint vadászatkor az uradalmat, akikor ezt a hatást még talán eliminálni le­hetne. Erre is figyelnie kell a közigazgatás­nak. T. Képviselőház! Itt a választójogi kérdés­nél a plurális választójog hívének vallom ma­gamat. Elnök: Figyelmeztetem a t. képviselő urat, hogy a Ház meghoszabbítást adott és a meg­hosszabbítást nem azért adta a t. képviselő úrnak, hog-y most már a tárgytól teljesen el­térő kérdéseket hozzon bele a vitába. Méltóz­tassák visszatérni a tárgyhoz. Meskó Zoltán: Visszatérek a tárgyhoz, mélyen t. elnök úr. Én úgy képzelem a dolgot, hogy amikor a kenyeret adják, ha jó szóval adják azt a kenyeret, a kicsi is jobban esik. Ha nem részesítem azt a munkásembert bán­tódásban, mellőzésben, akkor a kevesebbet is úg|y fogadja, mintha több lenne. Ügy fogtam telhát fel a dolgot, hogy ez a aninimális munka­bér is , megfelelő csomagolásiban könnyeb­ben fogadható el a munkásember részéről és ezért tértem el látszólag, formailag a tárgy­tól, bár lényegileg, szerény megítélésem sze­rint, a tárgyhoz szólok, amikor azt mondom, hogy sok. gyermeket akarunk, a családi mun­káibér rendszerét akarjuk, hogy az a, munkás, akinek nagy. családja van, többet kapjon. Fel­vetem itt a kérdést, nem lehetne-e az egyke leküzdéséről úgy is gondoskodni, hogy min­den harmadik gyermek után minden gyermek után egy-egy szavazati jogot kapjon a vá­lasztó. T. Ház! Szólni akarok a külföldön dolgozó munkásokról, die nem akarok ezzel propagan­dát űzni, mert nem vagyok barátja annak, hogy külföldre vigyük a munkásokat, a ma­gyar ember maradjon itthon, itthon adjunk neki munkát, itthon adjunk neki kenyeret. Itt szöges ellentétben állok azokkal, akik a mun­káshiányra hivatkoznak. Alig egypár ezer ember ment ki Németorszáigba munkára és máris megkongatták bizonyos feudális urak, bizonyosi feudális maradi gondolkozású nagy­birtokosok a vészharangot, hogy kiviszik a munkást, nem lesz majd munkás itthon, vagy esetleg a munkabérek, napszámbérek emel­kedni találnak. Tagadhatatlan, Ihogy akik egy évig kint vannak és hazajönnek — több he­lyen érdeklődtem, személyesen győződtem meg róla, aktákból és pénzküldeményekből — át­lagban két holdacskát vehetnek a szerzőmé; nyeikbő'l, vagy egy kis házat tudnak építeni maguknak. Vuü—80U pengőt hoztak haza átlag­ban. (Mozgás a jobboldalon.) Nem azt mon­dom, hogy most küldjük ki a munkásokat, mondom, én senkit ki nem. küldenék, de itt ar­ról van szó, hogy rövidlátó emberek nem at­tól félnek, Ihogy ezek a munkások bizonyos rendszeréket hoznak haza, — hiszen azokat, akik hazajönnek, én nem tekintem a mi pár­tunk agitátorainak, ezt teljesen kikapcsolom, mert én nem szemetem, ha más idegen mintá­kat akarnak itt a falainkra pingálni, én a magyarság szószólója vagyok akkor is, ami­kor azt mondom, hogy nem azért kifogásolják egyesek a munkások kiküldését, mert ha haza­jönnek, itthon propagandát csinálnak nekünk nyilasoknak — hanem attól félnek, Ihogy el­mesélik odahaza, ihogy mit láttak kint, hogyan él ott kint a munkás, milyenek a lakásviszo^ nyok, milyenek a szociális ^ berendezkedések. , Ebből a szempontból én minden járásból hi­vataliból kiküldenék munkásembereket a kül­földi államokba, hogy ig'enis, győződjenek meg a viszonyokról és követeljék azt, ami őket jo­gosan megilleti. Mert nem a budapesti há­zakba, nem a lipótvárosi dámák budoárjaiba kell a fürdőszoba és a fürdőkád, hanem annak a munkás embernek, aki ott kint dolgozik, akinek a pórusai teleszívódnak porral. Ennek kellene fürdő, ha hazajön. De ki Ihallott falun fürdőtH Nevetnének, ha azt hallanák, hogy fürdőszoba lesz; pedig amíg mindez, meg nem történik, addig a munkásság egészségét nem tudjuk rendesen megvédeni. Hogy most már egészen a tárgyhoz szól­jak... (Felkiáltások a jobboldalon: Végre!) Ügy látszik, hogy nem vették komolyan a tárgytól való éltérésemet, másképpen nem hosszabbították volna meg a beszédíemet, mert én ebben a tónusban beszéltem mindvégig. T. Képviselőház! Én munkaügyi felügyelőt kérnék minden járásba. A javaslat szerint tizenhat ilyen kisegítő munkafelügyeliő lesz beosiztvla az egyes ' gazdasági felügyelőségek­ihez, különösen azokon a vidékeken, ahol a szociális hajók inkább jelentkeznek. Csakhogy akkor kell intézkedni, mielőtt a bajok még je­lentkeznének, nem pedig megvárni a bajt. Minden járásban külön munkaügyi felügyelő alkalmazását kérem annál is inkább, mert a gazdasági felügyelők, akik ebbe a dologba bele vannak kapcsolva, az aktagyártással, a bürokratizmussal annyira túl vannak hal­mozva,, hogy nem bírnak eleget tenni minden kötelességüknek. A falusi jegyzőtől kezdve ilyen helyzetben vannak a hatóságok. A jegyzőre is mindent rásóznak, csak a falu szociális bajaival nem bír egyénileg foglalkozni. Pedig azzal a mun­kásemiberrel egyénileg kell foglalkozni, amit megtesznek a lelkipásztorok, akik egyénileg foglalkoznak a lelkekkel, egyénileg hallgatják meg a bajokat. Ezért sürgősnek tartom a munkaügyi felügyelők intézményének felállí­tását és rendszeresítését. Azonkívül szükség volna mezőgazdasági munkaközvetítő hiva­talra. Célzás történik arra, hogy elhangzott ilyen kívánság, ezt sem lehet azonban meg : valósítani. Annyira fontos, hogy ilyen állami szerv, hatósági jellegű, önálló hivatal intézze te zekét a dolgokat, hogy feltétlenül ragasz­kodnom fkell ennek létesítéséhez. Azonkívül nem várnám meg, míg panaszokkal jönnek, hanem minden megyében, minden járásban hivatalból állapítanám, meg a minimális mim-

Next

/
Thumbnails
Contents