Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-79

424 Az országgyűlés képviselőházának t bői a szempontból esak helyeselni tudom,, Porubszky képviselőtársamnak azt a kívánságát, hogy hatósági munkaközvetítő hivatalokat állítsunk fel lehetőleg járásonként, amelyek mégis kikutatják a munkaalkalmakat, kikutatják, hogy hol állanak munkások rendelkezésre s a kettő között valami paritást, egyenjogúságot iparkodnak biztosítani, hogy munkásaikat lehetőleg yalami nekik megfelelő munkahelyre juttassák. ' Igen t; Ház! Mégegyszer röviden összefoglalva az elmondottakat, ismétlem, hogy a törvényjavaslatot magát, kisebb hibáktól eltekintve, amelyeket képviselőtársaim előttem már bőven elmondottak, s amelyeket nem akarok megismételni, jónak tartom. Helyesnek tartom az elvet, tökéletesen elfogadandónak tartom az elvet, amelyre felépül, azonban úgy látom, olyan ez a törvényjavaslat, mintha meglehetősen jól megépített házat olyan fundamentumra építették volna, amely nem megfelelő. Értem ezen mezőgazdasági érdekképviseleteinknek előbb említett azt a voltát, hogy hiányosak és abszolút nem állanak hivatásuk magaslatán, Kipmoly eredményt és komoly előrehaladást ebből a szempontból én csak akkor várnék ettől a javaslattól, ha egész mezőgazdasági érdekképviseleti rendszerünket szanálnék, ha azt megint életképessé tennők, ha mezőgazdasági érdekképviseleteinknek az autonómiáját valóban biztosítanók. En nagyon jól tudom, hogy a miniszter úr most kénytelen volt az országos kamara autonómiáját bizonyos fokig felfüggeszteni s nem mondhatom, hogy nem méltányolom azokat a szempontokat, amelynek hatása alatt ezt tette. En szeretném azt, ha ezek a mezőgazdasági kamarák és a vármegyei mezőgazdasági bizottságok olyanok lennének, hogy ne váljék szükségessé az, hogy minduntalan felülről, a kormánynak kelljen belenyúlnia a dolgokba, minduntalan botrányokat kelljen elsimítania, mert az olyan testületek, amelyek állandóan saját belső harcaikkal vannak elfoglalva, nem tudnak igazán komoly, igazán szép és dicséretes elgondolásból kiinduló szervet kiépíteni, amely szervnek pedig a magam részéről igen nagy fontosságát látnám a jövőben, már az eddig elmondottak alapján is. Mondom, igen t. Ház, hogy a javaslatot mégis elfogadom, egyrészt, mert helyes irányban való elindulást látok benne, másrészt pedig azért, mert ellentétben azokkal az igen csekélyszámú képviselőtársaimmal, akik abból indulnak ki, hogy minden rossz, amit egy olyan kormány hoz, amellyel szemben ők politikailag bizalmatlanok, én azt vallom, hogy akármilyen politikai állásponton álljak is egy kormánnyal szemben, ha kormány egy olyan javaslattal jön, amelyet én ugyan nem tartok minden viszonylatban kielégítőnek, de az egy lépést jelent előre, a múlthoz képest némi javulást jelent, én nem azt nézem, hogy én most a választóim előtt vagy a hozzám hasonló politikai gondolkozásúak előtt népszerűségre teszek-e szert vagy sem; én azoknak a tömegét nézem, akiken segíteni kell s ha akármilyen kis segítséget is hozhatunk az érdekelt tömegeknek, szerintem a lelkiismeretes törvényhozónak kötelessége, hogy ahhoz segítő kezet nyújtson úgy kritikájával, mint szavazatával. (Helyeslés a középen.) En ebben látom az ellenzék hivatását, nem pedig abban, hogy mindenáron elgáncsoljuk azt, ami ha nem is egészen kielégítő, de a múlthoz képest javulást jelent és egy lépést jelent előre ülése 194-0 február i-én, csütörtökön. Nagyon sokan mondották ebben a Házban s valósaggal stereo tip mondattá vált, hogy csodákat nem várunk - ettől a javaslattól. Azt hiszem, maga a miniszter úr sem vár csodákat. En sem várok csodákat tőle, sőt, mint beszédem elején voltam bátor mondani, márói-hoinapra lényeges javulást sem várok tőle, de aki egy kicsit ismeri a gazdasági életet, aki egy kicsit ismeri a mezőgazdaság nehézségeit, az nagyon jól tudja, hogy milyen nehéz ma éppen a mezőgazdaságban akármilyen helyes irányban is jelentős lépést tenni előre, és hogy minél inkább halogatjuk ezeket a lépéseket, minél később szánjuk rá magunkat, abból indulva ki, hogy úgy sem tudunk nagyobbat csinálni, annál nagyobbak lesznek a bajok és annál kevésbbé fogunk tudni előbbre jutni. Annak előfeltételét, hogy a mezőgazdasági munkásság sorsán lényegesen javíthassunk, magában a mezőgazdasági termelés és értékesítés helyzetének javulásában látom; meg vagyok győződve, hogy ha ebben az országban a termelés és értékesítés kérdései meg lennének oldva, akkor a munkabér kérdésének megoldása igen könnyű lenne. Amíg ez nincs megoldva, addig nagyon óvatosan kell ehhez a ikérdéshez hozzányúlni és főkép roppant sok szempontot kell minden kérdés elbírálásánál mérlegelni. Mindezek ellenére, bár nem várok túlzott eredményeket ettől a törvényjavaslattól, minthogy az elvi álláspontot és a módot is helyesnek tartom és legalább azt üdvözlöm örömmel, hogy a keretet megteremtettük. amelyet, reméljük, azután kellő tartalommal fogunk tudni kitölteni, a javaslatot elfogadom. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Mocsáry Ödön jegyző: Báró Vay Miklós! Elnök: Báró Vay Miklós képviselő urat illeti a szó. Br. Vay Miklós: T. Ház! Többen az ellenzéki oldalról kifogás tárgyává tették, hogy ez a törvényjavaslat végeredményben nem fog nagyobb kenyeret nyújtani és a mezőgazdasági munkabéreket nem fogja magasabb szintre emelni. Teljesen tisztában vagyunk azzal, hogy a törvényjavaslatnak nem is az a célja, hogy a mezőgazdasági munkabéreket emelje, hanem egyedül pusztán az a célja, hogy a munkás megfelelő kenyerét, a munkájáért járó díjat valóban meg is kapja. És ez teljesen helyes elv is, mert hiszen a kormányzatnak és a földmívelésügyi miniszternek is van befolyása arra. hogy ha a mezőgazdasági munkabéreket más eszközökkel emelni akarja, akkor emelni is tudja. Igen eklatáns példa erre az, hogy a cukorrépa árának felemelésével, vagyis azzal a puszta ténnyel, hogy a cukorrépa árát 2*10 pengőről 2:60 pengőre sikerült felemelni — és ugyanakkor a cukor árát leszállították — végeredményben a mezőgazdasági munkabéreket emelték, mert hiszen kétségtelen az, hogy a drágább cukorrépa után magasabb munkabért tud fizetni a termelő, mint amikor a cukorrépa ára alacsony. Néznünk kell azonban a másik oldalt is. Amikor a munkás megkapja munkabérét, elsősorban azt nézi, hogy mit tud azért vásárolni. Ha 2*60 pengős cukorrépa után kapja meg a munkabért és 1 pengős csölkkentettáru cukrot tud vásárolni, akkor kétségen kívül a mezőgazdasági munkabéreket a kormányzat intézkedése emelte. De nemcsak az a kérdés, hogy a termelő, a muűkaadó mennyi munkabért tud a munkásnak fizetni, hanem a munkabér értéke számos kis tényezőből áll elő. Ha a só ára, a gyufa ára, az élesztő ára vagy