Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.
Ülésnapok - 1939-79
Az országgyűlés képviselőházának 79 az adóterhek emelkednek, az végeredményben mindig a munkás megélhetési lehetőségét csökkenti. Csak az a sajnálatos körülmény, hogy az a munkás, aki a munkabért a szombati heti fizetésnél megkapja, ha nem kapta meg azt a munkabért, amely élete fenntartásához szükséges, a birtokossal, a termelővei szemben érez haragot és keserűséget, mert azt hiszi, hogy a termelő, illetve a birtokos az ő munkabérét csak részben fizette ki. Ebből azután magának tőkét akar kovácsolni. így tehát igenis, határozottan meg kell állapítanunk azt a körülményt, hogy a mezőgazdasági munkásnak, de egyáltalán a termelőnek és a kisgazdának vagy a nagybirtokosnak tulajdonképpen közös az érdeke, ez a közös érdek pedig az, hogy minél magasabb áron, olyan áron tudja terményeit értékesíteni, (Ügy van! tfgy van! jobb felől.) hogy így elért bevételei arányban álljanak a beszerzendő ipari szükségleti tárgyak árával, az adóval és egyéb kiadási tételeivel. (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl.) A gazdák azt sem bánják, ha tíz pengőt kapnak a búzáért és a munkások sem bánják, ha csak két pengő bért kapnak, csupán azt kívánják, hogy ezért- azután meg tudják venni a számukra szükséges iparcikkeket. (ügy van! Ügy van! jobbfelöl és a középen.) A helyzet, sajnos, az, hogy a mezőgazdaság sok esetben a termelési költségek figyelmen kívül hagyásával kénytelen termel vényeit értékesíteni. Az ipari termelés vizsgalap tánál ezzel szemben azt látjuk, hogy az ipari munkás éppen olyan szoros összefüggésben van a kartelekbe megszervezett gyárakkal, mint a mezőgazdasági munkás a birtokossal, a termelővel, csakhogy míg a mezőgazdasági termelő nem tudj.a áthárítani a fogyasztókra sem a szociális terheket, sem a munkabéreket, mert hiszen csak olyan áron értékesítheti terményeit a piacon, ahogyan azokat megveszik, addig az ipari munkások a szociáldemokratákkal és az ipari centrumokkal egyesült kartelekíben olyan árakat diktálhatnak éppen a legnagyobb fogyasztótömegeket kitevő mezőgazdasági lakosságnak, amelyek lehetővé teszik a mezőgazdasági munkásságnak évtizedeken keresztül való kizsákmányolását. . Ez az igazság. Egyébként az is kétségtelen, hogy ha egy iparcikknek magas az ára, akkor inkább lehet magasabb munkabért fizetni, mintha azt az árut csak alacsony áron lehet eladni. Itt azonban olyan politika folyt, amely a vámvédelem útján és egyéb módokon megakadályozta a külföldi olcsó iparcikkek behozatalát, s ezért igen nagy adót fizetett a mezőgazdasági munkásság és birtokos egyaránt. (Úgy van! Ügy van! jobbfelől.) A mezőgazdasági munkabérek kialakulása sok tényezőtől függ. Igen t. képviselőtársaim azonban talán figyelmen kívül hagyták, hogy nagy befolyással van erre az adózás kérdése is. De a védettség bevezetése is igen jelentős lépés volt afelé, hogy a mezőgazdasági munkabérek fel tudtak emelkedni, mert hiszen eddig a mezőigazdák pénztartozásaik miatt jövedelmeiket kizárólag a bankokba voltak kénytelenek beszolgáltatni, most pedig a kamatmérséklés folytán a fizetnivalókban bekövetkezett csökkenés következtében megindult a munkakedv a termelők, a munkaadók köré ben s jelentős tételek kerültek bele a gazdasági vérkeringésbe. Sokan szeretik lekicsinyelni mezőgazda sági munkabéreinket. Ez igen könnyű politikai fogás. Emlékezzünk vissza, a választásokülése 19 UO február 1-én, csütörtökön. 425 nál is két kérdés feszegetésével tudta a kép viselőjelölt népszerűvé tenni magát. (Ügy van!. Ügy van! jobbfelől) Az egyik mód az volt, amikor a jelölt azt kérdezte a választóktól: Ti még mindig megelégedtek ennyi földdell Hiszen ott vannak a nagybirtokosok földjei! — A másik mód pedig az volt, hogy megkérdezték: Meg vagytok-e elégedve a napszámosokkal, a munkabérekkel?! — Mind a két kérdés a birtokos osztály ellen irányult. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Ez az olcsó demagógia, amelyet a túloldalon éppen Matolcsy képviselőtársam képviselt, amikor e törvényjavaslat tárgyalásánál is olyan adatokat hozott fel, amelyekkel azt akarta bizonyítani, hogy ez a javaslat, nem szolgálja a mezőgazdasági munkásság érdekeit. Nagyon jól tudjuk azt, amit ő is említett, hogy a cselédek bérei országszerte bizonyos korlátok között vannak. De felemlítette azt i», hogy az elmúlt 20—30 esztendő alatt milyen tetemesen csökkentették ennek a cselédségnek a fizetését'. Én ezt a leghatározottabban kétségbevonom és azt állítom, hogy ezek a statisztikai adatok nem felelnek meg a valóságnak olyan vonatkozásban, ahogyan azt ő vonatkoztatta. Az a tény, hogy bizonyos konveociós földek és illetményföldek csökkentek, nem jelenti azt, hogy a mezőgazdasági cselédség illetményei csökkentek volna, hiszen nagyon jól tudjuk, hogy a cselédek, vagy akár a szakmányosok bérét lehet váltakozva búzában, pénzben vagy egyéb formában fizetni. A különböző esetek figyelembevétele esetén ilyen következtetéseket levonni nem lehet. A legnagyobb járatlanságokat azonban Matolcsy képviselőtársam felszólalása a tekintetben árulja el, amikor azt mondja, hogy (olvassa): »Ha meg tetszik figyelni azt, hogy egy tehénnek az évi hozama, ha csak azt a 3—4 literes egészen kicsi tejelési átlagot veszem, akkor is a tejelési értéke... 225—230 pengő« sőt bizonyos esetekben »... 300—350 pengő értéket is jelent«. Igen t. Képviselőház! Ha én ezt az adatot odaadnám egy munkabérmegállapító bizottságnak és azt mondanám, hogy ennek alapján — úgy, hogy ezt a Matolcsy Mátyás által jelzett 300 pengőt vegye alapul — állapítsa meg a cselédek fizetését, akkor a cselédbéreket az egész országban leszállítanák. (Mozgás és derültség jobbfelől) Szerencsére azonban, senki sem képzeli, hogy 300 pengőt jövedelmez egy tehén. Ezt csak az a járatlan ember hiheti, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) aki csakis a statisztikai adatokat nézi, de figyelmen kívül hagy egy igen lényeges tényezőt. azt tudniillik, hogy annak a tehénnek, amely borjút szül és tejet ad, elsősorban is ennie íkell^mert ha nem eszik, akkor nem ad tejet. Egyébként a szorzási szám tekintetében is igen nagy tévedésbe esett képviselőtársam, mert hiszen tudnunk kell azt, hogy egy tehén nem 350 napisr ad tejet akkor, ha borjút is hoz a világra. (Derültség jobbfelől ,— Meixner Emil: Szobatudós!) Ezek azok a kérdések, amelveket mindenkinek ismernie kell, ha ilyen dolgokkal foglalkozik, s ezért azt üzenem a falukutatóknak és mindazoknak, akik adatok felsorakoztatásából akarnak következtetéseket levonni, hogy menjenek ki az életbe és nézzenek meg egy tehenet, amikor borjút hoz a világra, mert akkor sokkal többet tanulnak és sokkal többet használnak az ügynek, mintha ilven adatokkal foglalkoztatnak Obennünket. (Élénk helyeslés, derültség és taps a jobboldalon. — Boér 64*
