Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-79

Az országgyűlés képviselőházának 79. iiak és kivételeknek kell tekintenünk azokat a helyeket, ahol ezek a bizottságok valóban komoly és intenzív munkát végeztek. Ezt a nehézséget én méltányolom, csak arra kérem a miniszter urat, hogy majd a törvény végrehajtásánál különös gondot fordítson arra és ilyen értelemben gyakorolja befolyását a munkabérmegállapító bizottságokra, hogy vármegyénként is legyenek tekintettel az egyes vidékek különböző viszonyaira és főképpen arra, amit itt az előttem szólott t. képviselőtársaim közül többen szóvátették más vonatkozásban, hogy meglehetős eltérések mutatkoznak az országban, Ugyanezek az eltérések mutatkoznak azután egy-egy vármegye területén belül is, a munkapiac szempontjából. Van olyan hely, ahol, sajnos, valóban igen nagy mezőgazdasági munkanélküliség van ebben az országban. Vannak olyan vidékek, ahol, — nem frázis, de tény — nem lehet munkást találni keresve sem. (Demkó Mihály: Ügy van!) Ez olyan probléma, amely nem teljesen ennek a törvényjavaslatnak keretébe tartozik. Bár nagyon jól tudom, hogy ennek megoldása, — mert meg kell ezt is oldani valamikor, hogy a mezőgazdasági munkásságnak az egész ország területén lehetőleg egyenlő életfeltételeit teremtsük meg, ami nemcsak a munkáságnak előnye, de a gazdáknak is — későbbi kormányzati feladat, de ez mégis olyan probléma, amellyel szembe kell nézni, amelyet meg kell oldani. Egyelőre azonban ennek a törvénynek hatálya alatt lehetne ezt legalább vármegyénként megkezdeni, hogy egy-egy vármegyén belül ne legyenek ilyen eltérések, ilyen anomáliák. Mondom, ezt a kérdést én azért hozom ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatba, mert ha majd működésbe lépnek a munkabérmegállapító bizottságok, — remélem, minél előbb — és ha a munkájuk eredményét is fogjuk látni, — megint azt mondom: remélem, minél előbb — akkor, minthogy mégsem lehet a gazdasági lehetőségeket és a gazdasági helyzetet s a kereslet és kínálat törvényét teljesen ignorálni, szociális szempontból és a társadalmi béke szempontjából nagyon nem kívánatos, hogy egy-egy vármegye területén belül is óriási eltérések legyenek a munkásviszonyok között. Igen kívánatos lenne tehát, hogy a kormány legalább ennek a törvénynek végrehajtásával kapcsolatosan — hiszen meg van a törvényes felhatalmazása és sok minden egyebe — ezt is szabályozza. Már most rátérve a törvényjavaslat részletes intézkedéseire, mondom, a keretet helyeslem és elfogadom. Helyeslem a munkabérmegállapító bizottságnak Összeállítását is, itt azonban, ezekben a bizottságokban, ahol egyenlő számban vesznek részt a munkaadók és munkavállalók megbízottai, természetszerűleg • kell egy elnöknek is lennie. Én mint az autonómia és parlamentarizmus, alkotmányos élet. a demokrácia és egyéb, ma sokszor divatjátmultnak tekintett dolgok híve, jobban szeretném, ha választott elnök állna ezeknek a bizottságoknak élén. Természetesen méltányolom azt a nehézséget, amely nyilván arra ösztönözte a miniszter urat. hogy kinevezett elnököt állítson a bizottságok élére, mert választás esetén, egyenlő számban lévén a két csoport képviselői, valószínűleg mindig szavazategyenlőség volna és sohasem lehetne elnököt választani. Ezt a nehézséget méltányolva, kénytelen vagyok — nem szívesen bár — elfogadni, mint egyetlen logikus megoldást, hogy az elnök kinevezett személy legyen. Azonban, igen t. Ház, éppen a bizottságok működésének szabadságát ülése 19W február 1-én, csütörtökön. 421 biztosítandó, nagyon szükségesnek tartanám azt, hogy necsak — amint a javaslat mondja — az érdekeltségek szempontjából, már tudniillik a két szóbanforgó érdekeltség szempontjából ; legyen érdektelen személy az elnök, hanem az államhatalom szempontjából is érdektelen legyen, (Szöilősi Jenő: Nagyon helyes.) vagyis olyan személy ne legyen elnöknek kinevezhető, aki bármilyen állami fegyelmi hatóság fennhatósága alatt áll, mert ez bármilyen angyal lehet, bármilyen idealista lehet és bármennyire csak a lelkiismeretének szava után akarjon indulni, hős nem lehet mindenki ebben az országban] pláne akinek családja van és hozzátartozói vannak, kenyérgondjai és megélhetési gondjai vannak. Én tehát nemcsak az egyes érdekcsoportoktól függetleníteném az elnököt, — ami szerintem abszolúte helyes, mert csak tárgyilagos ember lehet az elnök r- hanem függetlenítenem az államhatalomnak, a kormányzati hatalomnak a befolyásától is és arra kérném az érdekelt bizottságok igen t. tagjait, hogy majd a részletes tárgyalásnál ilyen értelemben megfelelő módosítást iktassanak be a törvényjavaslatba, hogy tudniillik a mezőgazdasági munkabermegállapító bizottságok elnöke nemcsak a felek szempontjából, hanem a kormányhatalom szempontjából is érdektelen, vagyis csak állami fegyelmi hatóság alatt nem álló személy lehet. Most a törvényjavaslat hiányosságairól kívánok beszélni. Ezeket a hiányosságokat ugyan nem annyira magában a javaslatban latom. Nem mondom, hogy a javaslat így, ahogy van, ideális megoldást jelent, de mégis elfogadhatónak tartom, ismerve az adott viszonyokat, ismerve a kezdő lépés nehézségét; mert hiszen az 1923. évi törvényt csak szÜkségtörvénynek tekintem, amelynek a hatályát meghosszabbították ugyan, de amelvnek az eredményét, a hatásait '— elfogadom Malasits igen t. képviselőtársam megállapítását — nem nagyon láttuk. Ezt a törvényt tehát — mondom — én kezdő lépésnek, első lépésnek tekintem az egész országra nézve kötelező mezőgazdasági munkabérmegállapítás szempontjából. Nem akarok most a javaslat kisebb fogyatékosságaival foglalkozni, de meg kell említenem egy alapvető hibát, amelyről nem ez a törvényjavaslat és nem az ezt a törvényjavaslatot megszerkesztő jelenlegi földmívelésügyi^ miniszter úr tehet. Tudniillik természetes és magától értetődő, hogy a munkabérmegállapító bizottságok tagjait a mezőgazdasági érdekeltségek tagjai közül kelljen választani, — ezt mindenki el kell, hogy fogadja, mert valóban honnan vegyük máshonnan ezeket a tagokat; tehát helyes, hogy a vármegyei mezőgazdasági bizottságok tagjai sorából válasszuk a munkabérmegállapító bizottságok tagjait, éspedig a munkaadói és munkavállalói kúriákból egyenlő arányban — a hiba csak ott van, igen t. Ház, hogy sajnos, mezőgazdasági érdekképviseleti szerveink abszolúte nem felelnek meg annak a feladatnak, amelynek meg kellene felelniük. Nem akarok most az Országos Mezőgazdasági Kamara dolgaival foglalkozni, hiszen nagyon jól. tudom, hogy éppen mostanában vannak a miniszter úrnak óriási nehézségei a Kamarával és a nemrégiben lejátszódott, majdnem azt mondhatnám, botrányok elég bizonyítékai annak, hogy az Országos Mezőgazdasági Kamara, — bár az érdekképviseleti elvet nagyon helyes-