Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-79

422 Àz országgyűlés képviselőházának 79. lem és szeretném, ha a Kamara valóban az egész ország gazdaközönség-ének érdekképviselete lehetne — sajnos, nem áll hivatása magaslatán. Sajnos, ez a tény azután érezteti hátasat az alsóbb mezőgazdasági érdekképviseletekre, így tehát a vármegyei mezőgazdasági bizottságokra is, nem is beszélve arról, hogy a járási bizottságokat nagy általánosságban gyakorlati szempontból nem létezőknek tekinthetjük. Igen t. Ház! Itt megint rá kell térnem egy olyan veszedelemre, amelyre eddig felszólalt t. képviselőtársaim ebben a formában még nem mutattak rá. Tudniillik a törvényjavaslat intenciója nyilván az, és nekünk, akik ezt a törvényjavaslatot elfogadjuk, mindenesetre az az intenciónk, hogy valóban az érdekelt felek szabad, független egyezkedése váljék lehetővé és a bizottság döntését úgy hozza meg, hogy egyik fél se érezze azt, hogy vele igazságtalanság', méltánytalanság történt, mert hiszen a bizottság meghallgatta a túlsó fél álláspontját is. Tehát valóban a két érdekcsoport független képviselői * üljenek a bizottságban. Megtörténhetik azonban, hogy a kamarákban, meg a járási és a vármegyei mezőgazdasági bizottságokban a megválasztott tagok között főispánok, alispánok vármegyei főjegyzők, főszolgabírák, meg mindenféle közigazgatási tisztviselők fognak ülni, mert ha az a főispán, az az alispán vagy az a főszolgabíró egyszersmind földbirtokos is, ter meszelésen tagja lehet a kamarának, vagy a vármegyei mezőgazdasági bizottságnak, mmt munkaadó. Amit az elnök személyére vonatkoztattam, hogy ne legyen állami fegyelmi halóság alatt ano szemeiy, azt kérném a bizottság minden tagjára vonatkozóan a fortiori a törvényjavaslatba bevenni. Természetesen nem tudjuk most ezzel a törvényjavaslattal az egész mezőgazdasági érdekképviseleti struktúrát megváltoztatni, ami szintén kívánatos volna, hogy életképesebbekké tegyük ezeket az intézményeket, de függetlenül attól, hogy annak a vármegyei mezőgazdasági bizottságnak választott tagjai lehetnek-e állami, vagy vármegyei tisztviselők, be lehetne venni ebbe a törvényjavaslatba, hogy az ezekből választandó munkabérmegállapító bizottsági tagok nem lehetnek olyan személyek, akik barmikép állami fegyelmi hatóság alatt állanak. Azt hiszem, ez általános megnyugvást keltene és nem ártana az elérendő célnak. (Szöllősi Jenő: De akkor nem szavaznák meg a javaslatot!) Nagyon jól tudjuk, sokszor tapasztaltuk, hogy ott is. ahol nincs rá ok, abból a tényből kifolyólag, hogy az az illető úr, aki ott más minőségben ül, valahol állami funkciót tölt be, mondjuk, főszolgabíró, már bizalmatlansággal viseltetnek vele szemben, feltételezvén róla, hogy hiszen ő nem azt mondja, amit ő gondol, hanem azt. amit neki felülről megparancsolnak. Ez a feltételezés akkor is megvan, ha nem így áll a dolog. Ennek a javaslatnak egyik főcélja a társadalmi béke, az osztályok közötti béke szolgálata. Ilyen kis részletiavításokkal nagyon sokat tehetünk az elérendő cél érdekéhen. A magam részéről igen kérném a miniszter urat, hogv majd a részletes tárgyalásnál vegye figyelembe ezeket a szempontokat. Mert végeredményben mi ennek a törvényjavaslatnak acékia? Először természetesen az, hogy a munkásság sorsán segítünk. Ez nem öncél azonban, mert van itt egy nagy nemzeti cél is. A nagy nemzeti cél, amelyet itt mindig hallunk hirdetni és hirdetjük magunk is a kormánypárülése 1940 február l-en, csütörtökön* ton és az ellenzéken egyaránt: a nemzet egysege, hogy nagy üerüese&oen, na az egész nemzet cioigaroi van szo, egységesek legyünk. üigysieges nemzet nem képzelhető el elégedetlen tömegekkel. JSfem lehet a nemzet ellenállóképességet fokozni, ha elégedetlen és bizalmatlan tömegeket is kénytelenek vagyunk a nemzet kebelén belül magunkhoz tartozóknak számítani. Valóban hozzánk is tartoznak, aki azonban éhezik és nyomorog, az nem nagyon fogja átérezni, hogy ez a nemzet atyailag, vagy anyailag gondoskodik róla. Szóval egy nagy nemzeti célról van itt szó és honvédelmi cél is, hogy a munkásosztály meg legyen elégedve. Igazán felesleges tehát olyan lehetőségeket nyitni, amelyek megint azt a látszatot fogják kelteni a tömegekben, hogy megint csak szemkitöriés az egéisz törvényjavaslat. mert hiszen nagyon szép, amikor azt mondják, hogy paritásos bizottság, hogy benne vannak a munkaadók és munkavállalók, de a valóságban bizony még a munkaadó sem független, mert hiszen ott ül a főszolgabíró, ott ül a főispán, meg nem tudom ki. Az ilyen, szerintem helytelen intézkedések, ha valaki ezt a körülményt agitációra felhasználja, nagyobb rombolást visznek végbe a kedélyekben, mint amennyi megnyugvást kelt maga a törvény. Magához a törvényjavaslathoz szólva, még arra is szeretnék hivatkozni, hogy a miniszter úrnak a törvényjavaslat meglehetősen tágkörű felhatalmazást ad és meglehetősen nagy magának a mindenkori földmívelésügyi miniszter- ' uek befolyása ezeknek a munkabérmegállapító bizottságoknak a munkájára, már a kinevezési rendszer folytán és egyéb okból is. A kinevezési rendszert, mondom, mint szükséges rosszat, elfogadom. Arra kérem azonban a miniszter urat, hogy itt valóban az igazságot és csak a tárgyilagos igazságot keresse és keressék majd az ő fennhatósága alatt működő bizottságok, mert abban à pillanatban, amikor bármelyik fél észreveszi, hogy pártpolitikai célokra használják ki a mezőgazdasági munkabérmegállapítást, vége lesz a kormányzat jóindulatába vetett hitnek és az ebbe a törvénybe vetett iiitnek s akkor a helyett, hogy jó munkát végeztünk volna, romboló munkát végzünk. Én nem akarok pro futuro sem ennek, sem más kormánynak rossz szándékot imputálni, de sajnos, előfordult már, hogy gazdasági eszközöket a politikai meggyőzés fegyvereinek használtak fel. Baj lesz, ha majd az a munkabérmegállapító bizottság nem lesz valóban független, ha majd a munkabérmegállapítás és az illető választókerületben leadott szavazatok pártok szerinti megoszlása között némi összefüggés lesz akár az egyik, akár a másik fél rovására. Azt is él tudom képzelni, hogy valamelyik földbirtokost figyelmeztetik: »Vigyázz, jól szavazz, * mert különben olyan munkabéreket sózunk a nyakadba, hogy attól koldulsz«. Ha ilyen célokra használják majd fel ezt a törvényt, akkor nagyon káros, és veszedelmes eszközt- adunk ezzel a kormányzat kezébe. Foglalkozni akarok még röviden a törvényjavaslat indokolásával. Laky Dezső igen tisztelt képviselőtársam ma elmondott igen mélyenszántó és okos beszédében, amelynek minden szava a gazdasági életet valóban ismerő és azt évtizedek óta alaposan tanulmányozó embernek a szava, megállapította, hogy a gazdasági életnek vannak törvényszerűségei, amelyeket nem lehet tudomásul nem venni, amelyeket lehet esetleg szabályozni itt meg ott, de a számításokból kihagyni nem lehet, sőt amelyek ép-