Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-79

420 Az országgyűlés képviselőházának 79. Először is le kell szegeznem azt, hogy a törvényjavaslat egész felépítését — bizonyos hiányosságoktól eltekintve — helyesnek tar­tom, A munkabéregyeztető bizottságoknak de­centralizáltan, vármegyénként való felállítását '•s helyesnek tartom, mert csakis paritásé« alapon, csakis a két félnek egyenlő befolyást, egyenlő szólásjogot és egyenlő szavazati jogot biztosítva tudjuk szolgálni azt a célt, hogy valóban minden szempont érvényesüljön a me­zőgazdasági munkabérek megállapításánál, hogy egyrészt a munkásság jogos kívánságai valóban honöráltassanak, másrészt viszont a munkaadóik részéről, a munkásság által gyak­ran nem ismert gazdasági lehetősegeket figye­lembe véve történjék a munkabérmegállapítás. Cgyanis elsősorban a munkásság érdeke az, hogy olyan terheket ne rakjunk a munka­adók vállaira, amelyek folytán ők esetleg rö­vid pár év múlva kénytelenek lennének meg­szűnni munkaalkalmat adó tényezők lenni. Ebből a szempontból, mondom, helyeslem azt az alapelvet, amelyre ez a törvényjavaslat fel­épül és legyen szabad itt egy gyakorlati ta­pasztalatot elmondanom. Az előttem szólott képviselőtársam, mint a volt csehszlovák köztársaságból visszacsatolt területek egyik képviselője, említette, hogy nem kívánja dicsőíteni a néhai Csehszlovákiát. Hát én sem kívánom dicsőíteni, nekem ugyanolyan kevés okom van rá, mint a t. képviselőtársam­nak. Egyebet nem vettek el tőlem a csehek, niint egész vagyonomat százszázalékig. De mégis addig, amíg ott még megtűrt földbirto­kos voltain és amíg ott alkalmam volt az ottani volt gazdaságomat vezetni, egy nagyon érdekes tapasztalaton estem keresztül, éppen a mezőgaz­dasági munkabérmegállapító bizottságok élete tekintetébeu. Jól tudjuk azt, hogy az 1920-as évek elején, amikor még rövid idővel azelőtt zajlott le a magyarországi kommunizmus, az összes utód­államokban is erős kommunista mozgalmak voltak. A csehszlovák kormányzat az úgyneve­zett történelmi országokban, Csehországban, Morvaországban drákói szigorral fojtott el min­den kommunista mozgolódást, a kommunista vezéreket lecsukatta és ahol kommunista tünte­tés volt, ott többnyire a Szlovenszkóból átho­zott magyar katonasággal verette szét a tünte­tőket. Ezzel szemben az akkori Szlovenszkónak magyarlakta területein, főleg az agrárius vidé­keken nemcsak megtűrték, (.Jft. Vozáry Aladár; Szabad volt, sőt favorizálták!) hanem, merem mondani, mesterségesen, kéz alatt támogatták a kommunista mozgolódásokat, (Üg y van! Úgy van! a balközépen.) aminek egészen világosan az volt a célja, hogy a földbirtokos is, a kis­gazda is, meg a mezőgazdasági munkás is ma­gyar lévén ott, ezeket egymással szembeállít­sák. (Ügy van! Ügy van!) Természetes ugyanis, hogy már a pár holddal rendelkező kisgazda sem volt ott kommunista, tehát az volt a cse­hek célja, hogy neçsak a földesúrral, hanem az önálló kisgazdákkal, tehát általában a burzsu­jokkal szembeállítsák a munkásságot. Meg kell vallanunk, hogy az első években meglehetős sikerrel űzték ezt az agitációt. Köz­ben nyilván nem gondoltak arra, hogy saját maguk ellen hoztak törvényt az ezeknek a pa­ritásos bizottságoknak megalakítására vonat­kozó törvényben. Mert mi volt a tapasztalat? Ott a Csallóközben, legalább a Csallóköznek ab­ban a részében, ahol én laktam, merném állí­tani, hogy a húszas évek elején a mezőgazda­sági munkásságnak, beleértve az éves cseléd­ülése 19UO február 1 -én, esüiörtökon, séget is, — bár elég jó volt ott a szociális hely­zet — 80 százaléka kommunista volt. Két év múlva az egész vidéken jóformán egy szál kom­munistát sem lehetett találni. Miértí Megvaló­sultak ezek a paritásos bizottságok és ezekben együtt ültek a munkaadók és a munkavállalók képviselői. Minden agitációnál az első roham a leg­erősebb, minden agitációnál a frázisoktól való megszédülésnek, a frázisok mámorának első pillanatai hatnak a legerősebben, éppúgy, mint a berúgctt emberre a részegség első ideje a legdinamikusabb, hogy modern szó­val éljek. (R. Vozáry Aladár: Azután jön a katzen jammer!) Ott azután jött egy kicsit a kiábrándulás. Látták az emberek, hogy azok, akik nekik földi mennyországot ígértek, nem hozták őket közelebb a mennyországhoz, vi­szont leültek a munkaadók képviselőivel tár­gyalni, látták, hogy azok is éppen olyan em­berek, mint ők, — azokat is nyomják az adók, azokat is nyomja az államhatalom, különösen ott a magyar vidéken nyomták őket másféle okok is; látták, hogy végeredményben meg le­het egyezni és meg lehet állapodni, csak en­gednie kell mindkét félnek. Merem állítani, hogy már 1922-ben ott meglehetősen tökélete­sen helyre volt állítva a társadalmi béke a munkaadók és a munkavállalók között — szemben 1920-szal, amikor az aratás közepén sztrájkba léptek az aratók — és már semi­lyen nagyobb nyugtalanság sem volt tapasz­talható. Amire a csehek úgynevezett szociális földreformjukat végrehajtották és minket ki­dobtak onnan, akkorra nem volt semmi ba­junk sem a munkásokkal, beleértve a cseléd­séget is, a napszámost is, a summást is és a többit is. Bocsánatot kérek, hogy egy ilyen szemé­lyes tapasztalatomat hoztam a t. Ház elé, de mindenesetre ez a személyes tapasztalat is hat rám, amikor helyeslőleg fogadom el a tör­vényjavaslatnak azt a bázisát, hogy a paritá­sos alapon épül fel. Helyeslem továbbá azt is, hogy vármegyénként decentralizálva ala­kítják meg a munkabérmegállapító bizottsá­gokat. Elolvastam a miniszter úr indokolá­sát és ennek az indokolásnak méltatására ké­sőbb fogok rátérni, de azt már most meg kell mondanom, hogy én bizonyos szempontokból jobban szeretném a még erő seb b decentralizá­ciót. Tudjuk ugyanis, hogy egyetlen vármegye területén is mennyire különbözők a viszonyok, mennyire mások és mások még a klimatikus viszonyok is, más a munkásság viszonya, lét­száma, más a lakosság száma, a népsűrűség, a földek minősége, a gazdák anyagi ereje és így tovább. Hiszen a javaslat meg is adja an­nak lehetőségét, hogy egy-egy vármegye terü­letén is különbözőképpen szabályozzák a mun­kabéreket, de én jobbnak tartanám, ha ezt já­rásonként lehetne megtenni. Tökéletesen igazat adok azonban az indo­kolás ama mondatának, amelyben a miniszter úr részben azzal indokolja meg, hogy nem járá­sonként állítják fel ezeket a bizottságokat, ha^ nem csak vármegyénként, hegy a járási mező­gazdasági bizottságok sem alakultak meg igen sok helyen és ahol meg is alakultak, igen sok helyen ott is semily en működést sem fejtettek ki és ahol működést fejtettek ki, ott is igen hiá­nyos volt a működésük. Sajnos, személyes ta­pasztalatból mondhatom a járási mezőgazda­sági bizottságokra vonatkozólag, hogy ezek a legtöbb helyen nem feleltek meg a hivatásuk-

Next

/
Thumbnails
Contents