Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-79

Az országgyűlés képviselőházának 79. máshova kell a pénz — mihelyt alkalma lesz megindítani a vízszabályozást, rendelje el két szempontból: nemzetgazdasági szempontból, hogy 50—60—100.000 hold föld legyen termőképesebb és azért, hogy a munkásnak legyen koresete és megélhetése. Nem akarok külön kitérni az utak építésére, hiszen ez nagyon sokszor említett kérdés. Rátérek azonban arra, hogy az erdővágási ípunkák részesmunkák legyenek. A csehszlovák köztársaságban úgy volt, hogy akár egyházi, akar világi uradalom volt az, amelyik erdőbirtokkal rendelkezett, amikor jött az előírt hivatalos erdővágás ideje, beállította a munkásokat és kaptak munkabér fejében rőzsét. Meg volt szabva, hogy a rőzse, a dorong hány centiméter átmérőjű lehet, mert övék volt a kiásott tuskó, azonkívül kaptak némi készpénzt is. Sajnos, most hogy hazakerültünk, az erdőmunkásság roszabb helyzetbe jutott. Most nem részben vágják az erdőt, hanem napszámot kapnak. Amíg a gazdáknál ott van az úrbéres erdő, onnan évenként megkapják a fa járandóságukat, a szegény munkásember tüzelő nélkül marad, mert ma a galy, a tuskó sem lehet az övék. Kellemetlen nekem éppen, mint, papképviselőnek, hogy el kell mondanom, hogy, sajnos, előfordult, hogy primáciális birtokkal szemben jöttek a munkások panaszkodni, és azt láttam, hogy a munkásoknak igazuk volt. Mint említettem, a munkaalkalom előteremtése szükséges. Megemlítem azt is, ami, tudom, itt az anyaországban nem ismert valami. Ha nem tudnánk megfelelő munkaalkalmat teremteni annak a munkásnak, — mert a munkás is ember, a munkás is a nemzet tagja, a munkásnak is joga van az élethez — én mint ultima rációt, a munkanélküli segélyezést is elfogadnám. T. Ház! Közös feladata az egyháznak, a társadalomnak, az államnak, hogy a társadalmi nyomort megszüntesse. Megszüntesse intézményekkel, megszüntesse hatósági intézkedésekkel és elsősorban törvényekkel. A társadalmi nyomor megszüntetésére nem tartom elegendőnek az úgynevezett karitatív megoldást. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) A karitatív megoldás ad hoc segít valamit, de ez alamizsnaszerű és a karitatív megoldás szokszor nem is igazságos, mert kistisztviselőket rákényszerítenek, hogy erre és arra a célra adakozzanak, míg a tőkések sokszor, mivel ad libitum megy az adakozás, az adakozás elől kitérnek. Mielőtt beszédemet befedezném, még a következőket fogom elmondani. 1857-ben halt meg e^y francia író, Sue Jenő, aki a munkások részére írt könnyű regényeket, — azt lehet mondani, ponyvaregényeket, amelyekben a. munkásságot szórakoztatta, mulattatta és nagyon sokszor védelembe vette őket a kizsákmányolással szemben. Amikor Sue Jenő egy alkalommal hazament, lakásának előszobájában egy akasztott embert talált. Az akasztott ember kezében egy cédula volt, és rajta er. volt felírva: »Bocsásson meg, uram, hogy én itjt, az ön hajlékában fejezem be életemet, de könnyebb nekem az ön hajlékában meghalnom, és megválnom a nyomorúságos élettől, mert tudom azt, hogy ön egész életében szerette és oltalmazta a munkásságot«. Amikor mi a munkáskérdést tárgyaljuk, én is azt hiszem, hogy egy politikusnak, egy törvényhozónak, egy miniszternek, minden becsületes magyar embernek a munkáskérdésnél ezzel a két szóval kell lélekből előállnia: ottaülése 1940 február 1-én, csütörtökön. 4Í9 t lom és szeretet. A törvényjavaslatot elfogadom. (Helyeslés és taps a jobb- és a baloldalon s a középen. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Nagy Ferenc jegyző: Gróf Apüonvi György! Elnök: Gróf Apponyi György képviselő urat illeti a szó. Gr. Apponyi György: T. Ház! A parlamenti szokásoktól eltérőleg, nem fogok bővebben foglalkozni előttem szólott igen t. képviselőtársam beszédével, főleg azért nem, mert hiszen fejtegetéseinek legnagyobb részével száz százalékig egyetértek. Másodszor nem foglalkozom azért, mert a rendelkezésemre álló idő igen rövid. Ennek a törvényjavaslatnak tárgyalásánál sok hivatkozás történt, kezdve a pápai enciklikáktól, mondjuk, a szélsőbaloldali szocialista írók műveiig. Én azt hiszem, a leghelyesebb, ha a mezőgazdasági munkabérek szabályozásáról szóló törvényjavaslat tárgyalásánál abból az evangéliumi mondatból indulunk ki, hogy méltó a munkás az ő bérére, mert ez nemcsak iigy értelmezendő, hogy a munkás méltó arra, hogy valamilyen bért kapjon, hanem hogy méltó arra i s, hogy annak a munkának, amelyet ő produkál, amelyet a termelés szolgálatába állít, százszázalékos ellenértékét kapja meg. Mindenesetre azonban minden munkabérnek az alsó határa, az emberi megélhetés, az emberi létminimum kell, hogy legyen. Az emberi létminimumot nem biztosító munkabérnek tulajdonképpen gazdasági és szociális szempontból egészséges országban nem is volna szabad előfordulnia. Én tudom, hogy ilyen ideális állapotot, tudniilik, hogy ez ne forduljon el, máról holnapra elérni nem lehet. Nagyon jól tudom, hogy nemcsak Magyarországon, hanem más országokban, gazdaságilag fejlettebb és erősebb országokban is nagyon sok helyütt messze tartanak ettől az ideális állapottól. De i ha tudjuk is, hogy az ideális állapotot nem tudjuk belátható időn belül elérni, ha tudjuk is, hogy ez a törvényjavaslat sem fogja márólholnapra megváltoztatni az egész mezőgazdasági munkásság sorsát, ha jól tudjuk is, hogy ez a törvényjavaslat törvényerőre emelkedve sem fogja máról-holnapra irigyelt társadalmi osztállyá tenni a mezőgazdasági munkásságot, mégis valamennyiünknek kötelessége pártállásra való tekintet nélkül segíteni ott, ahol azt látjuk, hogy a kormány legalább egy kezdeményező lépést tesz abban ' az irányban, hoyg az eddigi nem kívánatos állapotokat némileg megjavítsa és megtegye legalább azt, amit az ő belátása szerint az adott viszonyok között megtehet. (Ügy van! a balközépen.) Én ennek a törvényjavaslatnak tárgyalásánál egyáltalán kikapcsolok minden politikát, — pártpolitikát értve — kikapcsolok minden ellentétet, amely engem nagyon sok tekintetben a ma uralmon lévő kormánytól és az egész kormányzati rendszertől elválaszt. Én tisztára azt akarom vizsgálni, hogy az elérendő és ennek a Háznak minden tagja által helyeselt célt mennyire szolgálja ez a törvényjavaslat, illetőleg mi a hiányossága e cél elérése tekintetében. Arra is rá akarok térni röviden, hogy a mai gazdasági viszonyok között mennyiben látom lehetőségét annak, hogy , itt ebben a tekintetben érezhető javulás álljon elő.