Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-79

418 Az országgyűlés képviselőházának 79. Éppen a szociáldemokrata párt részéről Szeder Ferenc képviselőtársam a Rerum Novarum-ot idézte. Igazán megtisztelő reánk nézve, hogy egy marxista párt is elismeri, hogy 1891. május 15-én XIII. Leo pápa. aki látta az ipari es a gazdasági munkásság nyomorát, hatalmas körlevéllel állt ki az egész világ elé és Krisztus helytartója szükségesnek látta, hogy felemelje védőszavát az elnyomottak, a kizsákmányoltak érdekében a munkaadóval szemben. Negyven év múlva, 1931. május 15-én XI. Pius pápa a Quadragesimo Anno című enciklikában megismétli XIII. Leó tanítását, mert látja, hogy a mai korban, a világháború után, amikor nincs meg az emberek társadalmi békéje és társadalmi elhelyezkedése és nincs meg a nemzetek nyugalma, csak egy segíthetne, az, ha a különböző társadalmi osztályok a kereszténység nevében, a keresztény morál alapján megértenék egymást és mindenkinek megadnák az emberi élethez méltó bért. TL. Ház! Az előttünk fekvő törvényjavaslat az előbb elmondott nemzeti és valláserkölcsi eszmék fontosságának tudatában szintén meg akarja javítani a munkástársadalom helyzetét. A miniszter úr az indokolásban a következőképpen emeli ki- a törvényjavaslat előnyét (olvassa): »Helytelen lenne ugyanis, ha a gazdasági élet különböző piacainak szabályozásából egyedül csak a mezőgazdasági munkapiacot hagynánk ki, s egyedül csak ott engednénk szabad teret a gazdasági erők úgynevezett szabad játékának. Helytelen lenne ez annál inkább, mert éppen a munkapiac tekintetében a tapasztalat már igen régen megtanított arra, hogy szabad alku mellett a munkavállaló helyzete szükségszerűen és lényegesen^ hátrányosabb, mint a munkaadóé.« Ezt az igaz, őszinte beismerést a magam nevében is nagyon szépen köszönöm a miniszter úrnak. Egy másik előnye a törvényjavaslatnak az;, hogy bizonyos szempontból közvetlenebbül és pontosabban szabja meg a munkásvédelem szükséges voltát, mint az 1923 : XXV. te. Különösen vonatkozik ez a munkabérmegállapítás intézményének állandósítására, a bérmegállapítás kiterjesztésére és megkönnyítésére, a munkabérmegállapító bizottságok irányítására és a vármegyei munkabérmegállapító bizottságok szervezésére. Fel kell azonban hoznom valamit, amit a törvényjavaslatban nem találtam: rendkívül nagy szükség lenne hatósági munkaközvetítő hivatalok felállítására. Ügy tudom, az eredeti tervezetben szó volt erről, az indokolás azonban arra hivatkozik, hogy (olvassa): »Az államháztartás helyzete nem engedi meg azt, hogy e célra, valamint a munkaügyi igazgatás egyéb tennivalóira, így különösen a mezőgazdasági hatósági munkaközvetítés kiépítésére, Önálló hivatalokat létesítsünk«. így tehát a vármegyékben továbbra is a gazdasági felügyelőségek kötelesek ellátni a gazdasági munkaügyi tennivalókat. Nem akarom a csehszlovák köztársaság dolgait dicsérni, mégis fel kell hoznom, hogy még ott is szükségesnek látták, hogy minden egyes járásban legyen hatósági munkaközvetítő hivatal. Nagyon fontos az. mert hiszen különösen elemi csapás esetén rettenetes nehézségekkel jár az, ha eey nagy vármegyében a vármegye központjában 6—7—8 járás Jegyzőinek kell bejelenteniük alázatos tisztelettel, hogy mennyi munkás van munkanélkül; az is megtörténik, hogy nem is merik megsürgetni a dolgot, úgyhogy elmúlik a szezonmunka, mire a munkások dolgozhatnának valahol. ülése 194.0 február 1-én, csütörtökön. Egy másik szempont, amelyet a törvényjavaslat végrehajtásánál figyelembe kell venni, az, hogy lesznek helyek, ahol a nagybirtok nem tud az ott élő mezőgazdasági alkalmazottaknak megfelelő megélhetést nyújtani, tehát ezeknek el kell vándorolniuk a szomszéd járásba vagy a harmadik járásba is, vagy éppenséggel egy másik vármegyébe. (Az elnöki széket Tasnádi Nagy András foglalja el.) Nagyon fontos volna tehát minden járásban hatósági munkaközvetítő intézményt felállítani, amely a lehető leggyorsabban el tudná helyezni ezeket a munkásokat ott, ahol munkaalkalom van és ahol megélhetést találnak. Éppen ezért tisztelettel kérem a következő indítványomnak a bizottság elé való terjesztését (olvassa): »Járásonként hatósági munkaközvetítő hivatal állíttassék fel.« T. Ház! A munkáskérdés megoldására maga az a törvényjavaslat, amely megállapítja a mezőgazdasági munkásoknál a minimális munkabért, még nem elég. Ha 150 napot dolgozik a napszámos, — nem számítom ide a kon^enciVcselédséget, amely esetleg évekre, de íegalábo is hónapokra le van kötve — akkor valamiképpen gondoskodnia kell az államnak, hogy az esztendő ezen 150 napon felüli idejében szintén kenyeret, munkaalkalmat adjanak a munkásnak. Ebben az irányban több előttem felszólalt t. képviselőtársam tett már előterjesztést. Én legfeljebb ezeket összefoglalom és egyben, másban kiegészítem. Szükséges a munkaalkalmak teremtése céljából a mezőgazdasági, a háziipar, a fonó-, a szövő-, a textilipar kiépítése. Népünkben annyi textilitás, könnyűség, hajlamosság van az ilyen háziiparba való betanulásra, hogy sokszor szinte művészi jellegű dolgokat tudnak produkálni. Itt más nem kell. mint megteremteni azt a piacot, amely a háziipar termékeit átveszi, illetőleg a háziiparral foglalkozók részére megadja a szükséges anyagot, amelyből dolgozhatnak, úgy, hogy különösen a téli hónaDok alkalmával nem lesznek üres napjaik, nem kell denevér módjára áttelelniük a telet, hanem ha talán nem is a nyári nanszámmal azonos értékű keresethez, de valami jövedelemhez mégis csak hozzá tudnak jutni. Nemzetgazdasági szemnontból naírvon szükségesnek tartanám a folyóvizek szabályozását. A prágai parlamentben is mindig nekem intott az a hálátlan szerep, hogv a Nyitra. Zsitva, Garam, Ipoly, Hernád, Latorca és a többi folyók szabályozását sürgessem. A cseheknél tudniillik az volt a helyzet, hogy a folyó felső vidékén szabályozták ugyan a folyó medrét, de mihelyt magyarlakta vidékre jutott, azt mondották, nem baj, hogy ha 50—60—100, vagy akár 200.000 holdat is eliszaposít, tönkretesz, a fő az. hogy az adót a magyar paraszttól, munkástól, és középosztálytól, akárminő _ formában be lehessen hajtani és ne legyen neki megélhetése és kenyere. Amikor erről tárgyaltam annakidején Prágában, azt mondották az Ipolyra, hogy az határfolyónk nekünk, közös Magyarországgal, ahhoz tehát nem nyúlunk. Amikor a Nyitráról és a többiről beszéltem, akkor az jött ki, hogy nem tartják fontosnak ezek szabályozását, mert már akkor sem bíztak abban, hogy ezek az övéik maradnak. Hála Istennek, hogy nem maradtak az övéik. De ha viszaJöttünk ezekkel a szabályozatlan folyóinkkal ide az anyaországhoz, nagyon kérem a földmívelésügyi miniszter urat, — tudom, hogy ; most