Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.
Ülésnapok - 1939-79
Az országgyűlés képviselőházának 79. a régebbi, csonkamagyarországbeli gazdasági cseléd. Nehogy azonban barmi tekintetben félreértessem, én csak arra hivatkoztam, hogy ezekben a járásokban a cselédbér készpénzrésze több. Több azért, mert az egyéb bérek összetétele olyan volt, hogy azokról viszont kevesebb jutott a munkásnak, mint Csonka-Magyarország többi részén. Még jellemzőbb és rnegragadóbb az a tény, t. Ház, amely a mezőgazdasági napszámbérek alakulásaiban mutatkozik, akár a férfi, akár a női, akár a gyermek munkások bérét nézzük. Mert igaz az, hogy az 1928/29. évi agrárbérek színvonalát még mindig nem tudtuk elérni, de mégis kétségtelen a határozott fejlődés az 1934. és az 1935. éveket követőleg, igazolva azt, hogy a gazda egyáltalában nem volt szűkmarkú és mostohalelkű azokkal a munkásokkal szemben, akik a mezőgazdasági termelés nagy művében mint munkások közreműködtek. Ahol megvan a mód külön rendszabályok, külön minimális munkabérmegállapítások nélkül is arra, hogy a mezőgazdasági munkás bérszínvonala számottevően emeltessék, ott ezt nem lehet tagadásba venni és nem lehet a statisztika egyik, vagy másik részéből kikapott és összefüggésükből kiragadott adatok segítségével megcáfolni azt, mintha Magyarországon a gazdasági cselédség bére is ma nem volna magasabb, mint ametnnyi öt, hat, vagy nyolc esztendővel ezelőtt volt. Amikor ezt a t/ényt leszögezem, más oldalról ismét hangsúlyozom, milyen fontossága vplna annak, hogy ez a folyamat tovább fejlődjék, hogy a magyar mezőgazdasági munkásság bérét — a munkásságét általában — tovább tudjuk emelni. De van egy körülmény, amely felé most oda kell terelnem az érdeklődést és hibát követnék el, ha arra a Ház figyelmét, nem hívnám fel. Az előttünk most megnyílt évtizedben, a 40-es években különböző gazdasági erők és hatások fogiák érinteni maid az agrármunkapiacot és érintik majd a gazdák üzemeinek nyers, valamint tiszta hozamát is. Fel kell készülnünk arra. — bármennyire szeretnők az ellenkezőjét és bármennyire meg fogunk tenni mindent abban a tekintetben, hogy meggátoljuk, hofry az ipari konjunktúra, amely most is inkább látszatkonjunktúra, hovatovább el fog- halványulni. Akkor pedig azok kö^ül a munkások közül akik ma a gyárak műhelviéíben dolp-nznak. többen Vaíry hevesebben, de valószínűles- élés: «okán. ismét kilépnek AZ iroarból é« mint m^zőa'a^dasáe'i mntikpsok. jelentkezni 1P«7n<*k kénytelenek m/nnknalVpTómért és mesrélheté B ért. F? a körülménv kétséírtpTenril a mezőgazdává ej munkapiac mun^ kínálatát fne-ia Tí&wJm. Mi lehet ennek a következménye, t. Ház? Az, hogy a munkabérek csökkenhetnek is, hiszen sokkal többen kínálnak munkát, mint amenynyien keresnek. Sajnos, nagy kérdés, miképnen lehet a gazdasági erők játékának majd ellene szegülni. Más oldalról rá kívánok mutatni a gazdaközönség bizonyos erdekeire. Sok panasz hangzik el itt a Ház ülésein is abban a tekintetben, hogy a mezőgazdaság helyzete rossz, hogy a mezőgazdaság mennyivel rosszabb helyzetben van, mint az ipar; éppen teaman hallottunk egy nagyon szépen felépített internéilációt, amely az állatárak zuhanásával foglalkozott. De vájjon, az összes tényezők józan mérlegelésével számíthatunk-e arra, hogy a mezőgazdaságnak az a bizonyos tekintetben nrekárius helyzete, amely valamennyiünknek fáj, hamarosan megváltozzék és egycsapásra más helyese 19UO február 1-én, csütörtökön. 411 zetbe kerül a mezőgazdaság. Ma ugyan a sokat emlegetett agrárolló azt mutatja, hogy a mezőgazdaság látszólag jobb helyzetben van, mint 1933—1934 tájékán; az agrárolló nyílása ugyanis akkor 40 pont volt. a múlt év tavaszán 16 pont, ma pedisr éppenséggel 12 pont, tehát csaknem eltűnt. (Felkiáltások jobb felől: Növekszik! — Krúdy Ferenc: A békeparitást kell venni!)) Sajnos azonban, el kell készülnünk arra. hogy ez a 16 és 12 pontos agrárolló megint ki fog tágulni, ezzel éppen azokban a rendkívül értékes gazdasági körökben támasztván nyugtalanságot, amely körök nyugalmának megőrzése az országnak legelsőrangú érdeke. Szeretnék rossz próféta lenni, amikor azt mondom: bármennyire szeretnők is, bizonytalan, hogy az iipari cikkek árszínvonalát meg tudjuk-e tartani ott, ahol jelenleg van, ha a mai súlyos gazdasági és nemzetközi helyzet tovább fog tartani s ha a világszerte folyó hadigazdálkodás következtében a nyersanyagárak tovább emelkednek. T. Ház! A kormányzat kötelessége lesz, hogy megtalálja az utakat és módokat, hogy miképpen védi majd meg a mezőgazdaságot az akaratlan támadással szemben, amely a gazdaérdekekkel szemben fog majd mutatkozni az ipari árindex emelkedése folytán; annál inkább szükség lesz erre, mert hiszen a vármegyénkint működő mezőgazdasági munkabérmegállapító bizottságok magasabb^ íhivatásérzettől áthatva, a munkásság számaira valószínűleg magasabb munkbéreket kívánnak majd országszerte megállapítani. T. Ház! Ha többszázezer embernek, körülbelül 5—600.000 munkásnak és néhány százezer cselédnek jobb életszínvonalat akarunk biztosítani, ugyanakkor azonban a gazdaközönséget rosszabb helyzetbe hagynók süllyedni, ez volna az igazi agrárolló, amelyből kiemelkedni igazán nagyon nehéz volna s amitől Isten óvja meg Magyarország közgazdaságát. Még egy gondolatkörrel szeretnék pár szóval foglalkozni. Nagyon sűrűn szó van arról, hogy Magyarországon az agrármunkáskérdésnek az a rákfenéje, hogy nincs mód munkásságunkat télen elegendő módon foglalkoztatni. Százmilliós munkanapok idézése röpköd a levegőben, mintha talán ezek a problémák csak magyar sajátosságok volnának. Minden valamirevaló agrárpolitikai^ munkában, amely ezeket a kérdéseket taglalja, pontosan benne van ezeknek a problémáknak az analízise és benne van. hogy mennyi sok nehézséget okoz a mezősrazdasági munkásság szempontjából az, hogy télen az a munkás — ha akar, ha nem akar — nem képes annyit dolgozni, amennyit nyáron és ősszel. Itt van tehát a kérdés: van-e^ mód arra, hogv ezen segítsünk? Annak a módszernek, amelyet a háború előtt Olaszország oly kiválóan gyakorolt, az volt a lényege, hosry Olaszország télen fél- vagy egymillió munkásált hajóra tette és kivitte Dél-Amerikába dolgozni és tavasszal visszahozta. Nekünk nyilván nincs módunk ezt megtenni, nincs módunk így téli munkaalkalmat agrármunkásságunk számára biztosítani. Minden bizonnyal vannak azonban olyan eszközök, amelyeknek megfelelő kimunkálásával lehet csökkenteni a téli munkanélküliséget. Nagyon sokat beszélünk arról, hogy a maeryar ipart decentralizálni kell, hogy meg kell szüntetni azt az egészségtelen települést, amely abban mutatkozik, hogy, a magyar ipar túlnyomó részében a székesfővárosunk környékén van. (Ügy van! Ügp van! — Krúdy Ferenc: Beteg ügy nagyon!) Ez valóban beteg ügy, de egy
