Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-79

412 Az országgyűlés: képviselőházának 79. hosszú fejlődés következménye, amely abban a részében, hogy ezeket a meglevő gyárakat áttelepítsük másfelé, szinte megoldhatatlan feladat. (Krúdy Ferenc: Nem!) De igen! Ám, van egy másik mód, t. Ház, az például, hogy azokat a tőkéket, amelyek minden bizonnyal hamar jelentkezni fognak a magyar földbirtokreform végrehajtása során és amely tőkéket — nagyon bölcsen — a kormány, jelentős részükben ipari vállalatokba kíván átvezetni, olyan vállalkozások alapítására fordítsuk, amelyek a vidéken kiválóan alkalmasak arra, hogy azt a üiumikaerőtömeget, amely nyáron, tavasszal és ősszel a mezőgazdaságiban foglalkozik, télen kiegészítő iparágakban foglalkoztassák. Nem egy olyan ipar van ugyanis országunkban is, amelyet kampányipar néven ismernek. A kampányipar megfelelő telepítésével és megfelelő segélyezéssel, azt gondolom, sokat lehetne eb^ ben a vonatkozásban a magyar mezőgazdasági munkásság sorsán segíteni. T. Ház! Beszédemnek a végére értem. De szeretnék még két dolgot megemlíteni a törvényjavaslattal kapcsolatban, amiket én talán a legfontosabbnak tartok az egész kérdés megítélésénél. Az egyik az, hogy mindenki, aki ennek a törvényjavaslatnak a rendelkezéseit latra teszi, legyen meggyőződve: azok a tényezők, amelyek eme javaslattal a t. Ház elé jöttek, jóhiszeműek a legmesszebbmenő értelemben. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) De azt kívánják meg mások részéről is

; hogy jóhiszeműen fogadjanak minden lépést, ami a munkabérek megállapítása terén fog történni. (Élénk helyeslés.) S nekem végül, t.iHáz, az a meggyőződésem, hogy minden munkabérjavításnál és talán J a gazdaságok művelési rendszerében történő változásoknál többet ér a magyar mezőgazdaság szempontjából egy művészet, ha azt teljességgel el tudja sajátítani az az ember, akit tradíciója, sorsa és hivatása a főddel való munkálkodáshoz köt: ezt úgy hívják, hogy az emberekkel való bánásmód művészete. (Helyeslés jobbfelől.) Ha az emberekkel való bánás művészete fogja áthatni nem csupán a minimális bérek megállapítását, hanem a jövendőben annak időnként szükséges megváltoztatását is, szilárdan hiszem, hogy ennek a törvényjavaslatnak valóra válása rengeteg redőt ki fog simítani annak az értékes munkásosztálynak arcán és rengeteg könnyet le fog törölni szemeiről, amely valamennyiünk szívéhez olyan kimondhatatlanul közel áll. A javaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Elénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot tömegesen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik*? vitéz Miskolczy Hugó jegyző: Mala sits Géza! Elnök: Malasits Géza képviselő urat illeti a szó. Malasits Géza: T. Képiviselőház! Előttem szólott t. képviselőtársam fejtegetéseivel sok tekintetben egyetértek. _ Különösen egyetértek vele abban, hiogy ez a javaslat nem igen lesz alkalmas arra, hogy a mezőgazdasági munkavállalók részére megfelelő munkabért biztosítson és ezen keresztül az életszínvonalat is emelje. Ahhoz, hogy ez bekövetkezzék, más tényezők összjátéka szükséges. Ez a törvényjavaslat, megítélésem szerint, legfeljebb arra lesz alkalmas, hogy a mai állapotot stabilizálja. Ez is valami, de ez nem az amit a mezőgazdasági munkások mai nyomorúságos helyzetükben a kormánytól várnak, ülése 19hO február 1-én, csütörtökön. Előttem, szólott t. képviselőtársam a Ház nagy lelkesedése mellett fejtegette, mennyire fontos iaz emberekkel való bánásmód művészete. Kétségtelen, hogy ez így van. de azoknak az embereknek, akik sem maguk, sem az apjuk, sem az öregapjuk, de még a dédapjuk sem lakott jól, akik csak áhítozzak a jó ruhát, a rendes bútort, akiknek generációkon keresztül nem rvolt más szerepük az életben, mint megszületni, dolgozni és meghalni, nem elegendő a jó szó, azoknak nem. elegendő a jó bánásmód, azoknak reális, materiális eszközök is kellenek arra, hogy helyzetük valamiképpen javuljon. Tizeinhét évvel ezelőtt, a pénzromlás idején, amikor a rpénz romlása rendkívül veszélyeztette a mezőgazdasági munkások életviszonyait, a törvényhozás bölcsessége törvényt hozott a gazdasági munkások munkaereje jogosulatlan kihasználásának meggátlásáról. Ez a meglehetősen csavaros nevű törvény nem akart más célt elérni, mint hogy meggátolja a mezőgazdaságban a munkaerő túlzott kizsákmányolását. Igaz, Ihogy csak egészen rövid átmenetnek szánták ezt a törvényt, — hiszen csak az 1923/24. gazdásági évekre szánták ennek élettartamát — ez a törvény mégis megmaradt, ennek azonban nem sok előnyét látta a '. mezőgazdasági munkásság, mert hiszen a bére, a keresete ennek a törvénynek a hatálya alatt nem igen emelkedett, vagy amennyiben emelkedett, arról ez a törvény igazain nem tehetett. A most beterjesztett törvényjavaslatnak kétségtelenül vannak előnyei. Nem lehet elvitatni tőle a segítés szándékát, inert ez kétségtelenül megvan. A törvényjavaslatnak egy másik^ előnye^ az, hogy jogilag a mezőgazdasági munkást az ipari _ munkással egy szintvonalra helyezi, amikor elismeri, hogy munkabérét hatóságilag kell megállapítani, azonkívül a törvényjavaslat egészen világos és e tekintetben elüt a múlt évben, meg két évvel ezelőtt hozott törvényektől, amelyek egy kissé — hogy úgy momdjam — zavarosak voltak, ezzel szemben ez a törvényjavaslat egészen szépen, világosan, magyarosan van fogalmazva. Mindez azonban nem tarthat engem vissza attól, hogy meg ne mondjam az őszinte véleményemet. Étn ennek a törvényjavaslatnak törvénnyé válása után sem látom á mezőgazdasági munkások helyzetét olyan rózsásnak, mint amilyen rózsásnak itt egypár képviselőtársam feltüntette és nem látom olyan biztosítottnak, mint amilyen biztosítottnak a törvényjavaslat dícsérői látják. T. Képviselőház! Hogy miért nem látom én ezzel a törvény jajvaslattal a mezőgazdasági munkások életszínvonalának emelkedését, azt talán egy kissé bővebb fejtegetéssel fogom megmagyarázni. Mindenekelőtt legyünk tisztában ^ azzal, hogy kapitalista termelő mód alapján álló államban élünk, a termelőeszközök túlnyomóan magántulajdonban vannak, a termelőeszközök közé tartozik a föld is, a föld megmívelése tehát ugyancsak kapitalista jellegű. Ha másként is mi vélik a földet, mint ahogyan az ipart űzik, mégis alapjában véve kapitalistatermelés alapján állunk.^ Az utóbbi időben a jobboldalról és a szélsőbaloldalról a kapitalizmus ellen egyaránt igen éles kirohanásokat hallottunk ez azonban magának a kanitalizmusnak egyáltalán nein ártott, ma is_ érmen úgy hantja, a orofHot, mint I

ahogyan hajtotta az éles kritikák előtt és^ a nagy fosradkozás ellenére is el>ben az országban, mint minden ™ás kapitalista országban,