Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-78

394 Az országgyűlés képviselőházának 78. ülése 19UO január 31-én, szerdán. amelyre senki sem gondol különösebben. A mezőgazdasági munkavállalók ezreit, a magánalkalmazottakat kötelességünk olyan társadalmi) (biztosításban részesítetni, hogy az emberileg helyes és méltányolható legyen. T. Ház! Az öregség és a rokkantsági biztosításnál még szembetűnőbbek azok az ellentétek, amelyek a visszatért és visszacsatolt részek és az anyaország közt helytelenül mutatkoznak. A cseh-szlovák biztosítási intézeteknél a járadéktörzs TÜI50 csehkorona volt. Ha a helytelen, a miniszteri rendeletben meghatározott hetes átszámítási kulcsot vesszük, — valójában ötös — akkor megfelel ez a járadéktörzs 150 pengőnek. Ezzel szemben meg kell állapítanunk, hogy ez a rendelkezés visszasüllyeszti ezeket a hiztosítottakat egy alacsonyabb nívóra, amikor az ipari munkásnál 120 pengő a járadéktörzs, a mezőgazdaságiaknál pedig 60 pengő, vagyis 150%-kal

f kevesebb. Ha most vesszük a valóságos átszámítási kulcsot, nem a hetes, hanem az 1:5-ös arányt, akkor még szembetünőlbb ez az aránytalanság. Ezt nem lehet haladó szociális politikának nevezni. Az a mezőgazdasági munkás nem tud hová menni, nem tud folyamodni, az nem fizethet nagy összegeket, mint az iparigazolvánnyal rendelkező zsidó fizet azért, hogy neki az iparigazolványát visszaadják. Ezek a tömegek ott állnak szervezetlenül, magukban, elsőrangú kötelessége a magyar törvényhozásnak ezeken segíteni. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Egy példát fogok csak mondani egy olyan magánalkalmazottról, aki a felvidéken 18 éven keresztül fizette a járadékot. Kapott volna 3600 koronás nyugdíjjárulékot és 7140 korona különbözeti járadékot, vagyis összesen 10.740 koronát. Ez most a hetes átszámítást véve alapul, 1535 pengőnek felel meg évente, amivel szemben kap itt 650 pengővel kevesebbet, vagyis 885 pengőt, a differencia majdnem 60%-os csökkenést tesz ki. (Ügy van! Ügy van! szélsőbaloldalon.) Felteszem a kérdést, miért kell azokat a rétegeket, akiknek nincsenek érdekképviseleteik, akik nem tagjai a Gyosz.-nak, nem tagjai a Tébé.-nek, akik nem zsidó bölcsőben születtek, akik ennek következtében az iparigazolvány visszakapásáért nagy összegeket nem tudnak fizetni, ilyen hátrányban részesíteni? Ha ehhez hozzávesszük a várakozási idő tekintetében előálló hatalmas egyenlőtlenségeket, akkor ezek az ellentétek még szomorúbbak és kirívóbbak. Nálunk a rendelet értelmében a^ rokkantságnál 4 év várakozási idő, az öregségnél 8 év, a bányászok- és a gazdatisztek részére 10 év, a mezőgazdasági munkavállaló részére pedig 15 esztendő az idő, addig, amig a járadéktörzsre igényt tarthat. Ezzel szemhen a visszatért és visszacsatolt területeken a munkásoknál két év, a magánalkalmazottaknál pedig öt év a várakozási idő. Kérdezem én, hogy az állítólagos közgazdasági sérelmekre való tekintettel miért nem lehet nálunk is ilyen haladó szociálpolitikát folytatni? (Egy hang a baloldalon: Ott választás lesz!) Ezek olyan kirívó számadatok kétségtelenül, amelyek minden magyar embert, minden törvényhozót, politikai pártállásra való tekintet nélkül gondolkozóba kell, hogy ejtsenek. Kérdezem a felvidéki miniszter urat, hogy az , a sokat hangoztatott felvidéki szellem, az a frissesség, amelyet neki be kellett volna hoznia, miért nem váltatott be, miért nem hozták be ide ezt. s szellemet, miért mutatunk

t ilyen retrográd képet a szociális biztosítás terén és miért nem mutatunk haladó képet? A tárgyilagosság kedvéért meg kell jegyeznem, hogy a visszatért és visszacsatolt területek biztosítottal egészen 1939 decemher 31-éig ténylegesen magasabb járulékkulcsot fizettek, tehát 7—8 százalékot, ezzel szemben nálunk ez a kulcs 4—5 százalék volt. Nem szabad azonban! magunkat ezáltal megté vesztetnünk, mert itt végeredményben szerzett jogokról is van szó és azokat nem lehet egész egyszerűen egy rendelettel elkonfiskálni. Nem komoly érv, t. Ház, az esetleges ellenvetés, amely ezzel az interpellációmmal szemben elhangozhat, hogy a csehszlovák biztosító intézetek járadéktartalék-alapja hiánnyal küzködött. (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminisztert Csekély 2000 millió volt a deficit! Tudjuk, hogy mennyi volt a járadéktartalékalap hiánya.) Kérem beszédidőm öt perccel való meghosszabbítását. (Welkiáltások: Nem lehet!) Kát mondattal be fogom fejezni, bár a számok itt nagyon sok mindent mondanának. Elsősorban azért volt hiány járadéktartalékalapjuknál, dig az egész hadügyi kiadást fedezték s az egész cseh-szlovák állam fenntartásához hozzájárultak. T. Ház! Azt a magántisztviselőelemet, azt a 30.000 embert, aki oda befizette a járulékokat, fosztotta meg jogaitól ez a rendelkezés. A Petrogalliaik és a Kegl Elemérek szelleme kellene, hogy áthassa a törvényhozást. Nagyon sajnálom, hogy kivonultak a visszatért felvidéki területek törvényhozói, mert az a felvidéki levegő, amely a Kárpátok bércéről bejön ebbe a hazába, kell, hogy ebből a tunya mozdulatlanságálból felrázza azokat az embereket, akik ennek az országnak a sorsát vannak Mw

ntva intézni s őket arra ösztönözze, hogy ezt a szociális kérdést, amely a legszegényebb néposztályok felsegítésének kérdése, haladéktalanul és maradéktalanul, minden pártpolitikára való tekintet nélkül a magyar nép, jövője és az unifikáció érdekében rendezzék. Éljenzés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a tárcanélküli miniszter úrnak és a miniszterelnök úrnak. . Következik Wirth Károly képviselő úr interpellációja a belügyminiszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szívaskedjék az interpelláció szövegét felolvasni! Spák Iván jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. ikir. belügyminiszter úrhoz a Hős-utcai és Auguszta-telepi insésrlakásokon tapasztalható helyzetről és intézkedésekről. Van-e tudomása a miniszter úrnak az ezeken a telepeken uralkodó állapotokról és milyen intézkedéseket kíván tenni ezen állapotoknak a megszüntetésére'?« Elnök; Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Wirth Károly: T. Ház! Bár ez a. téma- nem újkeletű már a t. Ház előtt, mégis ide kellett hoznom, mert az utóbbi napok óta mindig többen és többen keresnek fel a Hős-utcában és az Auguszta-telepen lakó nyomorgók közül. Tavaly, augusztus 9-én Nesz Ferenc képviselő mondott már interpellációt ebben az ügyben, azóta azonban semmiféle olyan intézkedés nem történt, amely ennek a közel 40.000 főnyi nyomorgónak sorsát egy lépéssel is javította volna. A múlt hét folyamán kint jártam a X. Ikerületi elöljáróságon, egy bűzös szuterén helyiségben, ahol körülbelül 150 ruhátlan, rongyos nyomorgó volt együtt, azért, mert csü-