Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-78

392 Az orszűggyűlés képviselőházának portra, amelyeket felárral jobban tudnak ér­tékesíteni, neon vihetik. Az állami szervek csakis oláhtól vásárolnak, a székely embereik terményeiket jóval alacsonyabb áron, csak bel­földi fogyasztásra tudják értékesíteni. A cenzúra húsz év alatt csak négy éven át nem működött. A cenzúra egy szükséges rossz esetleg, amely nem tartható fenn örökké. (Hubay Kálmán: Jól ismerjük!) Mi tudjuk jól, hogy mi az a cenzúra s mit jelent az, ami­kor kényszerítik az ottani magyar lapokat arra, hogy elferdített közleményeket adjanak le a székelység jó [helyzetéről s ezeket, mint a székely lapok megállapításait a művelt nyu­gat, Anglia, Amerika stb. felé akarják tovább­adni. A magyar sajtó már hosszabb idő óta nem foglalkozik az erdélyi román hatóságok túlkapásaival. (Közi Horváth József: Terror­cselekményeivel, azt lehet mondani!) Déva környékén valamikor Darányi Ignác szép szé­kely telepeket létesített. 2—3—5 holdas kis székely birtqkoeskák voltak azok, a székelye­ket Bukovinából telepítették haza. Ezt 1920-ban erőszakkal akarták eltörölni. A szé­kelyek megfellebbezték, a legfelsőbb román bíróság a székelyeknek adott igazat, ennek ellenére felfegyverzett parasztok egyesével csendőri asszisztencia mellett megszállták azo­kat a birtokokat s még ma is kezükben van. A román államhatalom nem volt képes végre­hajtani legfelsőbb bíróságra , ítéletét (Egy hang a jobboldalon Nem akarta!) asszisztál­tak ebben a kérdésben. Több székely és ma­gyar vérünket agyba-főbe verve a Marosba dobták s amint azt az orvosi vizsgálat utólag megállapította, az egyik vízbefúlás következ­tében Inalt meg. Peres ügyekben lehetne a Népszövetséghez fordulni. (Felkiáltások: Só­hivatal! Sóhivatal! — Ember Sándor: Csak a saját eirönkben bízhatunk.) Emlékszem egy régi felhívásra, amely az 1848—49-es szabad­ságharc után jelent meg, amikor azt mondot­ták, hogy a Kossuth-bankókat be kell szolgál­tatni a császári és királyi sóhivatalokba s amint őseink a sóhivataloknál semmit sem kaptak a Kossuth-bankóért, ugyanúgy nem kaptunk mi sem semmit a Népszövetségnél. (Ügy van! Ügy^ van! Taps.) Hasonló döntése ket hozott a Népszövetség kalotaszentkirályi ügyiben és a esiki magánjavak 62.000 holdias ügyében. A székelység pedig vándorol ki ab­ból az országból Görög-, Török- és más orszá­gokba, sőt Brazíliába is. Most azonban, hogy a feszült politikai viszonyok között békét te­remtsenek, az oláh kormány az érték egytize­dével ezeket a dévavidéki székelyeket, akik még idehaza voltak, kielégítette. Sajnos, er­ről a magyar sajtó is két héttel ezelőtt úgy emlékezett meg, hogy a román kormány köz­megelégedésre békét teremtett, amikor ren­dezte ezt a húsz éve húzódó ügyet. (Gruber Lajos: Hol a sajtóosztály?) A székelység' elsüllyesztését célozza a köz­igazgatási beosztás is- A romániai hót tarto­mány közül három, a temesi. a szamosi és a marosi, Erdélyben van, azonban a brassói és háromszéki székelységet a Ploestiben székelő buesecsi tartományhoz csatolták, ahol a bras­sói és háromszéki székelység próbálja meg­keresni a imaga igazságát! Hadi zóna lett Kolozsvár, Máratmarossziget és Nagyvárad, a székelyeket jelentkezésre, személyazonossági igazolványokra kényszerítik ott. A magán­tulajdont leginkább korlátozzák éppen ezen a vidéken, ahol a legnagyobb iparvállalatok és gyárak vannak, amelyek így teljesen az ál­78. ülése 19W január* Sí-én', szerdán. lamhatalom ellenőrzése alá kerültek. Ez ellen tiltakozik a trianoni békeparancs HL része 9. címének 78. cikke, amely a lakossás: érdekei­nek hatályosabb megvédésére külön szerződés­kötéseket rendel el, ami azonban nem történt meg, illetőleg hatálytalan. Mezőgazdasági mozgósítási törvénv jelent meg, amelynek értelmében kényszeríthetnek­bármely gazdát, bogy másnak a birtokán dol­gozzék. Ez oda fog vezetni, hogy székely vé­reinkből újra jobbágyokat csinálnak és ehne-, hétnek oláh birtokosok és kiserazdák szolgái­nak. (Felkiáltások: Nem sokáig lesz így!) An­tirevizionista íveket köröznek. Próbálja meg valaki alá nem írni ezt az antirevizionista ívet. (Ügy van! Ügy van!) Február 1-ére je­lentkezniük kell az; iparvállalatoknak: meg­van-e a 75%-Os román létszám az iparvállala­toknál. T. Ház!. Ez az igazi fai védelmi tör­vény. (Bodor Márton: Nem mint nálunk a zsidótörvény!) , . Beszéljek a^ sok nyomorúságról, igazság­talanságról, adó- és^ más könyörtelenségről. terrorisztikus gyűjtésekről, amelyek mind a székelység tönkretételére vezetnek? Erről be­szélnek a. fogházak, amelyek tele vannak, be­szélnek az állami és közigazgatási hivatalok, amelyekben nincsenek székelyek és magyarok, de beszélnek az árverések, amelyek a székely­ség utolsó rongyait viszik a vásárra. A ikiván­dorlást Magyarország felé. _ úgylátszik, nem szívesen veszik, ezért a székelység széjjelszéled széles e világon. Pedig Csik vármegyének, egyik községében tizenhatezrelékes természete« szaporodás van. Felülmúltuk a legnagyobb ja­pán tizennégyezrelékes szaporodást. (^Hosszan­tartó élénk éljenzés és taps.) Meghajtom az el­ismerés, a hála és a kegyelet zászlaját a mi da­cos és büszke, székely népünk előtt, amelynek fiai legelői vágták a rendet a világháborúban (Ügy van! Úgy van!) és akik ezért a mi ha­zánkért éppen úgy meghaltak a. között a 664.000 hősi halott magyar katona között, akik az . öt világrész csatamezőin és hadifogoly­temetőiben alusszák miérettünk örök álmukat. Szívünk minden dobbanása kísérje azt^ a sok megkínoztatást, megostoroztatást, leköp ést, hi­tétől és nyelvétől, vagyonkájától megfosztó tenger szenvedést, amelyben a székelységnek odakint része volt. (vitéz Patacsy Dénes: Meg­fizetünk egyszer!) . T. Ház! Kisgyermek koromban tanultuk az elemiben Pósa Lajos szép versét: »Tudjátok-e, mi a haza/?« Akkor talán mint kis gyermekek nem értettük meg azt, hogy mi a haza, rnert a haza egyben szülőföldünk is volt. Azóta dere­sedő fejjel állok itt. Román börtönben ültem, mert haza akartam menni látogatóba. Meg­fagyott lábakkal, 22 kilóval lesoványodva jöttem vissza. 1923 óta nem tehettem be többé a lába­mat Erdély földjére. (Felkiáltások: Haza­mehet rövidesen!) Eltiltattam az apai és anyai csóktól! Nem mehettem el boldogult jó apám és- édes 'jó anyám halálos, ágyához és temetésé­hez, hogy megcsókoljam- annak a két becsület­ben megőszült Öregnek a kezét, akiknek Isten után az életben minden jót és szépet köszönhe­tek, amit kaptam: állásomat, kenyeremet és székely véremet. (Hosszantartó, nagy taps a Ház minden oldalán.) Most már értem Pósa Lajos versét, t. Ház! Ez a. haza és ez a szülőföld! , , A külpolitikai helyzetre való, tekintettel nem akarom ezt a kérdést kiélezni, nem ez a célom, de nem érdekelhetnek minket a trianoni békedik­tátum határozatai, (Ügy van! Ügy van!— Lel-

Next

/
Thumbnails
Contents