Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.
Ülésnapok - 1939-65
Az országgyűlés képviselőházának 65. kaüag máskép is megoldható lenne a dolog. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Miért nemi) Másfelől pedig igenis, honorálni akartam azt, ami honorálandó: honorálni akartam azok választójogát, akik egyszer már egy cseh választásban részt vettek és akik a magyarság mellett ott a cseh választáson tanúságot tettek. (Helyeslés.) Azt hiszem, ezt a megoldás méltá : nyos és minden tekintetben megnyugvást keltő lesz. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) T. Képviselőház! Azt hiszem, ezzel körülbelül ki is merítettem azokat a kérdéseket, amelyek itt felmerültek. Még csak példaképpen arra akarok rámutatni, hogy mennyire nem lehet bizonyos kérdésekben a magyar törvény hatályát erre a területre kiterjeszteni és hogy mennyire áll az a circulus vitiosus, amelyet említettem. Mosonyi képviselő úr kifogásolta azt is, hogy a központi választmányok megalakítása tekintetében miért ne lehetett volna egyszerűen kiterjeszteni a magyar törvény hatályát arra a területre és miért kell ebből a célból a belügyminisztert rendeletkiadási joggal felruházni. Azért, mert ott a vármegyék még nem működnek, ott az autonómiák még nem működnek, tehát nincs módjuk a központi választmányokat megválasztani. A központi választmányok majd csak akkor alakulhatnak meg az 1938-as törvény értelmében, ha a választójogi névjegyzék össze lesz állítva, ha majd a törvényhatóságok megalakultak és meg tudiák választani a központi választmányokat. (Cselényi Pál: Filius ante patrem! — Elnök csenget.) Ne méltóztassék azt hinni, hogv én itt magamnak nem tudom micsoda hatalmat vasry rendeletkiboesátá=i jogot akarok biztosítani, (Egy hang a szélsőbaloldalon: Most is megvan!) a helyzet kényszere hozza ezt magával, nem tudok mást csinálni. Ezek azok a megjegyzések, amelyeket a felszólalásokra tenni óhajtottam és kérem a t. Képviselőházat, n^ltóztae-sék a törvényjavaslatot elfogadni. (Élénk éljenzés és taps a jobbolda T nn és a középen.) r Elnök: A tanácskozást befejezettnek nvilvam^m. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a törv'pnyjavpglatot általánosságban elfog-adm? (Igp/yf Nem!) Akik a törvényjavaslatot ál+ni>íao^aasf»*»« elfos-adiák. szíveskednének fel állani. (Megtörténik,) Többség. A Ház a törvényjavaslatot ál+aláno«<=á a-ban elfogd dia. A javasltai részleteiben a közjogi bizottság fn«r foo-lalko7ni. vifé7 Zerinváry Szilárd kénviselő úr mint a, monte 1 mi biw+tság előadnia kíván jelentést tenni. (Zní.) KérpTn a kénviwlő urakat szíveskedjenek helyeiket elfog-lalni. Vitéz Zerinváry Szilárd előadó: T. &éovioeioház! A képviselőház 19^9. évi november bo 29-én tartott 59. ülésében Baiesv-Zsilinszky Endre országgyűlési képviselőt az ülésben tanúsított mn «rátartása miatt az elnök a mentelmi bizottsághoz utasította. A mentelmi bizottság 1929. evi december hó 7. napjának délelőtt 11 érá• j r- Ç, zt ® ki a tárgyalás idejét ,s a tárgyalás idejéről, helyéről a nevezett Huviselőt értesítette. A mentelmi bizottsáe- affi^ 1939. évi november hó 29. napi üléséről kiadott értesítője alapián a következő tényállást államtotta meg. A kér>vi«előház 19^9. eVj november hó 29-^n tartott, ü r ésében Hóman Bálint m. kir. valKséis közoktatásügyi miniszterhez Bajcsy-Zsilinszky Endre orszácsrWilési kínviselő »Súlyos visszásságok középiskoláinkban« című ülése 1939 december 12-én, kedden. 27 interpellációjának elmondása alatt »Ne tanítson magyar iskolákban az ilyen betyár«, a parlamentáris illemet sértő kifejezést használta, azután 11 rendbeli közbeszólásával a tanácskozás rendjét zavarta. A képviselőház elnöke nevezett képviselőt figyelmeztette, háromízben rendreutasította és a harmadik rendreutasítással egyidejűleg a mentemi bizottsághoz utasította. (Rassay Károly: Abszolút tévedés!) A mentelmi bizottság megállapította, hogy nevezett képviselőnek a mentelmi bizottsághoz történt utasítása a házszabályok 193. §-ának harmadik bekezdésében foglaltaknak megfelel. Ennélfogva a mentelmi bizottság javasolja, hogy Bajcsy-Zsilinszky Endre országgyűlési képviselőt a Ház a házszabályok 193. §-ának (2) bekezdése alapján arra kötelezze, hogy a Házat annak legközelebbi ülésében ünnepélyesen kövesse meg. Egyben jelentem a t. Képviselőháznak, hogy ebben az ügyben kisebbségi vélemény érkezett. Elnök: Megilleti még a szó Szentiványi Lajos képviselő urat, mint a kisebbségi vélemény előadóját. Szentiványi Lajos előadó: T. Képviselőház! (Halljuk Halljuk! a baloldalon.) Felszólalásomban előrebocsátom, hogy nem az elnöki jogkör gyakorlását akarom itt a parlamentben vita tárgyává tenni, hanem csakis a mentelmi bizottság kisebbségének álláspontját ismertetem. Minthogy a mentelmi bizottság jogosult arra, hogy védelmébe vegye a képviselők felszólalási jogát is, azt hiszem, ez a körülmény nem zárja ki, hogy vizsgálat tárgyává tehesse egyúttal azt is, hogy az elnök részéről nem történt-e a házszabályok értelmezésében tévedés vagy félreértés. Az idő rövidségére való tekintettel méltóztassanak megengedni, hogy minden különösebb bevezetés nélkül csak azt említsem meg, hoey ezen az interpellációs napon Zsilinszky Endre kénviselőtársam két interpellációt mondott el. Mindkettőnek olyan botrányos tartalma volt, hogy egy cseppet sem csodálkozom azon, hogy az interpelláló képviselő úr felháborodott ezeken az eseteken. (Zaj.) A Hóman miniszter úrhoz intézett interpellációból csak a következő részt olvasom fel, mint amely egy ítéletből van kWéve. (olvassa): »Budapesten az Apponyi Kollégiumban az 1921. év első felében, több, naptárilag közelebbről mog nem határozható alkalommal a magyar nemzet ellen irányuló következő valótlan tényállításokat használta :^ A magyar nemzet a natura inferiorisabh, mint más nemzet, nincsen magyar művészet, minősen magyar tudomány, bármely nemzetiség különb. mint a mag-var...« (Felkiáltások a szélmbaloldalon: Hallatlan!) »...hamisan tanítják a magyar faj jó tulajdonságait, érdemeit, illetőleg a történelmét; a nemzeti hadsereg tagjai Horthy-betyárok...« (Felkváltások a báloldalon: Felháborító!) »... s e tényállások alkalmasak arra. hogy a magyar nemzet megbecsülését csorbítsák.« Még egy részletet olvasok fel az egyik tanú vallomásából. Meg is nevezem, Kiefer Vendelnek hívják ezt a tanártársát, akivel egy iskolában tanít és ez a Kiefer Vendel a német nyelv tanára. Ennek vallomásából csak a következő részt ismétlem: »Nekem szemrehányást tett«, — t. i. az a Serey-Schreier — »hoorv én nem tudok felülemelkedni arra a magaslatra, hogy belátnám! azokat a célokat, amelyeket 4*
