Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.
Ülésnapok - 1939-65
28 Az országgyűlés képviselőházának 65. ülése 1939 december 12-én, kedden. nekünk, németeknek követnünk kell...« (Felkiáltások a baloldalon: Hallatlan!) »...hogy mi előreküldött csápjai vagyunk a nagynémet aspirációknak és hogy az ügynek sok árulója van Magyarországon.« (Egy hang a baloldalon: Felháborító!) Méltóztassék meghallgatni, ezek a bíróságon felvett jegyzőkönyben vannak. (Tovább olvassa): »Sajnálja, hogy nem németszakos, mint én, mert úgy, mint alkalmazott tanár, ezeket propagálná.« (vitéz Hertelendy Miklós: A viselkedésről van szó és nem az interpellációról!) Erre az interpellációra adott választ a miniszter úr és a válasz egyik részében azt a kifejezést használja, hogy »Mégis meg kell állapítanom, hogy ha 1920-ban tette azt « ki j eléntest, valami mentsége talán van.« (Egy hang a baloldalon: Borzasztó!) Erre azt mondotta Zsilinszky, hogy »Nincs mentség semmi!« Kérdem ezek után a felolvasott kijelentések után, van-e, lehet-e egy magyar tagja ennek a magyar parlametnek, alŰ mentséget keresne ilyen kijelentés után"? (vitéz Hertelendy Miklós: Nem erről van szó! Interpelláció tárgya volt. A viselkedésről van szó! — Az elnök csenget) Miután úgy vettem észre, hogy senki sines, aki ez inkriminált részekre vonatkozó megjegyzésével azonosítaná magát a miniszter úrral a mentségkeresésben, megállapítom, hogy Zsilinszky jogosan mondotta, hogy nincs semmi mentség. (Rupert Rezső: Szégyen lett volna, ha nem hangzik el ez a közbeszólás! — Az elnök csenget.) Szégyen lett volna erre a képviselőházra, ha Zsilinszkynek ez a közbeszólása nem hangzott volna el és csak büszkék lehetünk arra, hogy akadt legalább egy képviselő Zsilinszky sziemélyében, aki megbotránkozott ezen a kijelentésen. (Maróthy Kámly: Többen is, mind!) Ez után a közbeszólás után az elnök figyelmeztette a képviselő urat, hogy ne méltóztassék ilyen hangot használni. Tehát arra figyelmeztette, hogy <ne használjon ilyen hangot, ihogy nincs semmi mentség. Érre Zsilinszky azt mondotta, hogy: »Ne tanítson magyar iskolában az ilyen betyár!« Erre rendreutasítást kapott. A bírósági vallomások után, hogy ezen a kiifileintésen betyárnak nevezi az illetőt, nem tudok megbotránkozni magyar ember létemre, ugyanakkor, amikor ez a tisztelt úr magyar honvédségünket Horthy-betyároknak nevezi. (Felkiáltások a baloldalon: Gyalázat! — Az elnök csenget.) Egészen ártatlan megieeryzésnek tartom ezt. Ezért nem jár a házszabályok 190. §-ában előírt .rendreutasítás. Ezért kanta az első r°ndreutasítást. A házszabályok 190. §-a megállapítja, hocy milyen esetekben lehet rendreutasítást alkalmanzi. Azt mondja, hosrv abban az esetben, ha valamelyik képviselő felszólalása során a nemzet érdekeit, a Ház méltóságát, a közerkölcsiséget, a parlamenti, nemzetközi illemet vagy szokásokat, a nemzeti vagy vallási kegyeletet sértő kifejezést használ, a Ház tagja, vagy a Házon kívül álló személvek, társadalmi osztályok, nemzetiségek, hitfelekezetek fi len sértést tartalmazó, vagy ezek ellen gyűlöletre izgató nyilatkozatot tesz, az elnök rendreutasítja. (Zaj.) Kérdem, melyik meghatározás fogható rá erre a megjegyzésre, amelyet Zsilinszky használt? Egyetlen egyet sem tn<lok. Még a Ház méltóságát spm sérthette. (Ügy van! a baloldalon.) mert akkor közbeszólásának valami olyan megjegvzést kellene tartalmaznia, amely a Ház méltóságát legalább tartalmánál fogva sérti. (Rupert Rezső: Félreértés volt az elnök részéről!) Elismerem, hogy a házszabályok 145. &a úgy intézkedik, hogy a szólót beszédében félbeszakítani, közbeszólásokkal zavarni nem szabad. Ennek azonban nincs hasonló büntető szankciója, mert akkor ez is fel volna sorolva, a 190. §-ban. (Huszovszky Lajos: 190. § (a; bekezdés! — Rassay Károly: Nem paragrafusról van itt szó!) Egyszerű figyelmeztetés is elég, nem szükséges rendreutasítani. (Zaj. — Az elnök csenget.) Továbbmegyek ez után az általánosságban tett megjegyzésem után. Az első rendreutasításra következett a második. Hóman Bálint miniszter úr válaszolt. Itt csak egyetlenegy közbeszólást látok: Palló Imre tett egy közbeszólást, utána következik Bajcsy-Zsilinszky Endre. Azt mondta, hogy: »Majdnem igazgató lett belőle!« Erre megint rendreutasította az elnök úr a képviselő urat. Miért? (Rajniss Ferene: Mert már szólni sem szabad a Házban! — Zaj. — Elnök csenget. — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Úgy van! Igaza van! — Zaj a jobb- és baloldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Budinszky László: Önképzőkör lesz! — Zaj. -Elnök csenget.) Szentiványi Lajos: Amikor a házszabályok egyes rendelkezései olyan szájkosarat raknak az egész képviselő társaságra, hogy közibeszólni sem lehet, (Rajniss Ferenc: Kulákoik ülnek itt!) akkor egy ilyen egyszerű kijelentésért, hogy: »Majdnem igazgató lett belőle!«, mégsem lehet rendreutasítani egy képviselőt, aki megbotránkozik egy polgári iskolai tanár kijelentésein, aki húsz év óta tanít az iskolában, semmi baja sincs, a bejárásban nem zavarja senki, sot még a miniszter maga is mentséget igyekszik találni számára. Ha valaki rendreutasítást érdemelt volna, akkor a mentséget kereső miniszter urat illettö volna talán meg a rendreutasítás. A harmadik rendreutasítás oka nines is megörökítve, csak annyi van feljegyezve, hogy: »Bajcsy-Zsilinszky Endre közbeszól.« Úgy látszik, a gyorsíró urak sem tartották érdemesnek ezt a feljegyzésre. Éppen ezért azt kérem a képviselőháztól, méltóztassék megállapítani, hogy itt a vita hevében és a felzaklatott hangulatban történhettek esetleg félreértések az elnök úr részéiről is, amelyek azonban nem indokolják a rendreutasítást és a mentelmi bizottsághoz utasítást. Kérem tehát, hogy a mentelmi bizottság jelentését, ne méltóztassanak elfogadni. (Helyeslés a bal- és a szőlsőbaloldalon. — vitéz Lipcsey Márton: Nem ezen múlt az egész dolog! — Egy hang jobb felől: El van csavarva az ügy. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! További vitának helye nincs. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a mentelmi bizottságnak ' Bajcsy-Zsilinszky Endre képviselő úr ügyében előterjesztett, javaslatát magukévá tenni, szemben a kisebbségi véleménnyel 1 ? (Igen! N t em!) Kérem azokat, akik a mentelmi bizottság javaslatát magukévá teszik, szemben a kisebbségi véleménnyel, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség! (Maróthy Károly: Menjenek ki gyorsan! — Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Hnbay Kálmán: Ellenpróbát kérünk! — Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: Ellenvróbát kérünk!) Most kérem azokat, akik a mentelmi bizottság javaslatát nem teszik magukévá, viszont a kisebbségi véleményt elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik. — Felkiál-
