Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-78

380 Az országgyűlés képviselőházának 78.,ülése 1940 január 81-én

y szerdáit. a befizetett összegeket. Egy példa csak: a Bih.-nái magánál 216.000 pengőt veszítettek el a kisemberek; erre a 216.000 pengőre most van 7'8%-os fedezet, de abban nincs benne a kényszeregyességgel felmerülő költség, ami azt jelentig hogy a valóságban ezek a kisemberek befizetett összegeik után egyetlen egy fillért sem fognak kézhez kapni majd a kényszeregyességi eljárás lefolytatása után. Már öngyilkosságok történtek ezért. Ismét esák egy példa: egy szegény özvegyasszony leányának egész hozományát fektette be, abban a hiszemben, hogy a legjobb helyre teszi és amikor látta, hogy öszsjzepmlott ez a hank, öngyilkosságot követett el — úgy tudom — 1200 pengője miatt, amely nála egy egész élet megtakarított pénze volt. De nemcsak erről az egyről van szó, hanem sok százról és százról és nemcsak erről az egy Bib.ről van szó, hanem a Saját Otthon-ról, a Takarékház-ról és még azokról az építőtakarék üzletekről is, amelyek úgy-ahogyan tengetik az életüket, de szakértők megfigyelése és meggyőződése szerint valamennyinek az lesz a sorsa, hogy előbb-utóbb csődbe fognak jutni. Ezért én tisztelettel kérdezem az igazságügyminiszter úrtól, történt-e valamilyen irányban gondoskodás arról, hogy ezek az emberek, akik ilyen üzleteket gründoltak, elvegyék a büntetésüket, mert hiszen például a Bib.-nél a hites könyvszakértői jelentés szerint olyan dolgok történteik, hogy azok valóban büntetőjogi eljárást követelnek. Azt mondja ez a hites könyvszakértői jelentés, amely még 1936-ból származik, hogy (olvassa): »... könnyelmű, gondatlan üzleti gazdálkodása, a szabályzatok be nem tartásával a tőkegyüjtők befizetései pusztulnak el ennél a banknál...« De ha megvizsgáljuk a többi építőtakarék helyzetét, azoknál is azt kell mondanunk, hogy akik ezeknek az élén állanak, azoknak maguknak is látniok kell. hogy olyan üzletet kezdettek, amely nem végződhetik másképpen, mint csakis a kisemberek megkárosításával. Kérdem, történt-e intézkedés, hoey ezek az emberek elvegyék a büntetésüket; történt-e intézkedés abban az irányban, hogy ezek a szerencsétlen kisemberek, akik a nagy propagandára befizették a vagyonukat ezekbe a takarékokba, legalább részben bizonyos kárpótláshoz jussanak és kíván-e gondoskodni az igazsáe:üsryminiszter úr arról, hogy a jövőtben hasonló visszaélések az ilyen építő takarékokkal elő ne fordulhassanak? (Helyeslés.) \ Elnök: Az igazságügyminiszter úr kíván válaszolni. Radocsay László igazságügyminiszter: T. Képviselőház! Az interpelláló képviselő úrnak teljesen igaza van abban, hogy a különösen az 1930-as éveik elején nagyobb számban alakult ilyen építő szövetkezetek és részvénytársaságok közül többen nem tudtak megfelélni a rendeltetésüknek, anyagi zavarba jutottak, tönkrementek, csődhe jutottak és bizony többé-kevésbé lényegesen megkárosították a tagjaikat -és egyéb hitelezőiket. Ennek túlnyomórészt az volt az oka, hogy anyagilag nem voltak jól megalaoozva, de oka volt az is, hogy az ügyvezetésben sok helyen hiányzott a szaktudás, a hozzáértés, azonkívül matematikai számításaik már eredetileg sem voltak megfelelőik. Volt azonban olyan eset is, amilyenre az interpelláló képviselő ár is rámutatott, ahol valóban az ügyvezető bűncselekménye is hozzájárult a bukáshoz és én ezzel kapcsolatban /nemcsak egy, hanem több esetre vonatkozólag jelenthetem a mélyen t. Háznak, hogy a feljelentésre azonnal minden egyes esetben megindult az ügyészség részéről a nyomozás. Az egyik esetben, ahol a nyomozás adatai szerint majdnem kétségtelenül megállapítható, hogy az ügyvezető súlyos visszaéléseket követett el, sajnos, azért maradt eredménytelen a nyomó-, zás, mert az ügyvezető, aki egyébként külföldi állampolgár, imég a belső házi vizsgálat elől ismeretlen helyre, külföldre^ szökött és az el-lene kibocsátott nyomozólevél máig is eredménytelen maradt. Erről termesztésen nem tehetünk. Az ügyészség továbbfolytatta az eljárást az igazgatóság egyéb tagjai és más felelős vezetők ellen is, de a nyomozás megállapította, hogy az ügyvezetőnek ezekről a bűnös manipulációiról az igazgatóság és a felügyelőbizottság tagjainak nem volt tudomásuk, nem részesek ezekben, maguk a feljelentő sértettek is ezekkel szemben visszavonták a feljelenté-, seiket és erre az ügyészség a nyomozást megszüntette. Volt egy másik eset, amikor ugyancsak az ügyvezető bűnös manipulációi miatt indult meg a (büntető eljárás a sértettek feljelentése folytán; az ügyészség a nyomozást lefolytatta, talált is alapot a vádirat benyújtására, a vádiratot kifogások folytán elbírálta a vádtanáes és úgy találta, hogy a vádirat nem helytálló. Felfölyamodás folytán a királyi ítélőtábla is Ugyanerre az álláspontra helyezkedett. Ez tehát jogerős bírói eljárással befejezett ügy. A többi igazgatósági és felügyelő bizottsági tag ellen lefolytatott nyomozás pedig ugyancsak arra a negatív eredményre vezetett, ihogy^ nem vettek részt az ügyvezető manipulációiban, tehát ellenük bűncselekmény nem konstruálható meg. A feljelentők — ebben az esetben 61-en voltak — valamennyien belátták ezt és visszavonták , feljelentésüket. Megjegyzem azonban, hogy a sértettek ebben az esetben részleges kártalanítást kaptak, mégpedig eléggé tekintélyes kártalanítást. Töbh esetben azonban, sajnos, megtörtént — én magam is beismerem azt, hogy ez egy nagy közérdekű és szociális jelentőségű kérdés, éppen azért, mert túlnyomórészt kisemberek tőkéi feküsznek ezekben a házépítő takarék-részvénytársaságokban és szövetkezetekben (Ügy van!! Ügy van!) — hogy a kényszeregyességi eljárás nem vezetett eredményre, ennek következtében megnyittatott a csőd. A csődeljárás ma is folyamatban van, (Közi Horváth József: 1936 óta!) hogy milyen eredményei fog végződni, azt természetesen nem tudhatjuk, valószínű azonhan, hogy nem nagy és nem jelentékeny kájrtalanítást fognak kapni ezek a szegény károsultak. A múltra nézve méltóztassék megelégedni azzal a válaszommal, mélyen t. Képviselőház, hogy minden egyes esetben megindult a megtorlásra irányuló eljárás és részben már a nyomozati stádiumban, részben pedis: a bíróság előtt befejezést nyert. A kényszeregyességi és a csődeljárás pedig folyamatban van; az eredménye ismeretlen. Azt hiszem azonban, hogy a mélyen t. Képviselőházat és magát az interpelláló kép viselőtársamafi is inkább az érdekli, hogy pro futuro mit szándékozik a kormány tenni. (Úgy van! Ügy van! — Halljuk! Halljuk!) Megnyugtatom a mélyen t. Képviselőházat, hogy foglalkozunk ezzel a kérdéssel. Az igazságügyminisztériumban egy erre vonatkozó törvénytervezet készül és most van intern tárgyalás alatt. Remélem, hogy nem hosszú idő mulVa már a mélyen t. Ház elé hozhatom ezt a tör-