Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-78

Az. országgyűlés képviselőházának 78..ülése 19h0 január 31-én, szerdán. 38Ï vényjavaslatot. (Helyeslés.) Ebben a pereben erről a javaslatról részleteket még nein árulhatok el, mert hiszen még intern tárgyalás alatt áll, de annyit mégis közlök, hogy ebben a javaslatban két vezető elvet tartunk szem előtt és szeretnénk megvalósítani. Az egyik az, hogy a most működő ilyen építő takarékszövetkezeteket és. részvénytársaságokat megvizsgáltatjuk a hozandó törvény alapján az életképesség szempontjából. (Helyeslés.) Az életképteleneket természetesen fel kell számolni, az életképeseket pedig igen alapos közfelügyelet és ellenőrzés alá kell helyezni. (Elénk helyeslés a jobb- és a bolaldalon.) A jövőben alakítandó ilyen intézetekre nézve pedig akként szándékozom provideálni, hogy már az alapítás feltételei kautélát nyújtsanak arra, hogy ne történhessenek meg hasonló okból bukások, (Helyeslés.) Annak közlését egyelőre talán még ne méltóztassék tőlem kívánni, hogy milyen feltételeket és milyen kautélákat szándékozunk hozni, de mindenesetre arra gondolunk, hogy ezek a feltételek má!r a limine lehetelenné tegyék az ilyen vétkes eseteket. Azonkívül természetes, hogy az újonnan alakítandók is hatásos és állandó közfelügyelet és ellenőrzés alá kerülnek, éppen annál a nagy köz érdeknél fogva, amely a kisemberek tőkéinek a megóvásával jár. (Helyeslés.) Azt hiszem, mélyen t. Képviselőház, hogy a jövőben módunkban lesz elejét venni annak, hogy ilyen esetek előforduljanak, a meglévő intézeteknél pedig — amelyekre méltóztatott utalni és szakvéleményekkel azt jósolni, hogy nem sokáig fognak élni — lefolytatjuk az eljárást, ha arra a törvény majd módot nyújt (Helyeslés.) és az életképteleneket kiküszöböljük, szóval a hibákat megszüntetjük. Tisztelettel kérem, méltóztassék a válaszomat tudomásul venni. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Méltóztatnak a miniszter úr válaszát tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik Váezy József képviselő úr interpellációja a földmívelésügyi és a honvédelmi miniszter urakhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék annak szövegét felolvasni. Spák Iván jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. földmívelésügyi és honvédelmi miniszter urakhoz az állatértékesítés válsága tárgyában. 1. Van-e tudomásuk a miniszter uraknak, hogy a gazdák szarvasmarhát, sertést és juhot csak súlyos ráfizetéssel tudnak értékesíteni'? 2. Tudják-e a miniszter urak, hogy gyapjútermelésünk mennyiségi és minőségi hozadékára káros befolyással lenne, ha a gazdaközönség a legsürgősebben nem kapna táijékoztatást arról, hogy tavasszal megfelelő árat fog a gyapjúért kapni. 3. Tudják-e a miniszter urak, hogy a fenti állapotok miatt súlyos gazdasági és honvédelmi érdekek vannak veszélyeztetve és hajlandók-e nyilatkozni, hogy ezek elhárítására minő intézkedéseket fosrnak tenni?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó, Váczy József: T. Ház! Ha valamelyik képviselőtársam azt a kérdést intézné az iparügyi miniszter úrhoz, hogy a fogyasztóközörisés

1 érdekében hasson oda. hogy a ruházat: ciWek drágaságára való tekintettel az ipari vállalatokat arra kényszerítsék, hogy még ráfizetés árán is olcsóbban bocsássák a ruházati cikkeket a fogyasztóközönség részére, akkor az iparügyi miniszter úr nyilván azt mondaná, hogy bármennyire is szívén viseli à fogyasztóközönség érdekét, odáig nem mehet el a kényszerítő intézkedésekben, Ihogy ráfizetéses termelésre kényszerítse a textilgyárakat, mert ráfizetéses termelés csak ideig-óráig tartható fenn, később elkövetkezik az összeomlás és a fogyasztóközönség rosszabb helyzetbe kerül, mint előbb volt. T. Ház! Kétségtelen, hogy az iparügyi miniszter úrnak ezt a válaszát megnyugvással kellene tudomásul vennünk, mert hiszen minden ipari vállalatnak joga van arra, hogy termelvényeit tisztességes polgári haszonnal adja tovíább. Erre az árkormánybiztosság is nagyon ügyel. Ha hozzá fordulnak azért, hogy emelje az árakat, mert megdrágultak a nyersanyagárak, akkor megvizsgálja a felhozott körülményeket és megengedi, hogy előállítási költségekhez tisztességes polgári hasznot számítsanak hozzá. Ha azonban az ipari vállalatokat megilleti ez a jog, akkor természetes dolog, hogy a magyar gazdát is meg kell, hogy illesse az a jog, hogy termeivényeit tisztességes polgári haszonnal adhassa tovább. (Úgy van! a jobboldalon.) T, Ház! Nem kíván a magyar gazdaközönség ebből a különleges helyzetből valami fopy borús hasznot húzni magának. A magyar gazdaközönségtől ez mindig távol állt. Azt látjuk azonban, hogy amíg az ipar és a kereskedelem kedvező konjunktúrában van, — hála Istennek, nem sajnáljuk tőle — addig mi gazdák, különösen az állatértéikesítés terén, egy hatalmas, szinte érthetetlen dekonjunktúrába kerültünk bele. Az állatértékesítés válsága annál súlyosabb, mert legjobban a kis embereket, a kisgazdáikat, a törpebirtokosokat sújtja. Jól tudjuk, hogy a kisgazdaságok szemesterményből nagyon keveset termelnek eladásra, mert azt ők maguk elfogyasztják; amiből ellenben pénzt csinálnak maguknak, amiből ruházkodnak, amiből adót fizetnek és egyéb közszükségleteket elégítenek ki, az az á llatértékesítés. Mi a helyzet az állatértékesítés terén? Kezdem elsősorban a sertéseknél. Ha a gaz-dának süldője van, az ma teljesen eladhatatlan. A névleges árak 80—90 fillér között mozognak, ha valaki olyan szerencsés, hogy megkapja ezt az árat. Főképpen a nagyobb uradalmak kapják meg ezt az árat» de emellett is ráfizetneík, mert 80—90 fillérért nem lehet a süldőt előállítani. Az a kisgazda pedig, aki három-négy vásárt kénytelen megjárni ebben a téli időben, amíg egy süldőt el tud adni, magam láttam igazán elszomorodott szívvel — 50—60 kilós süldőért 25—30 pengőt kap, ami 50 filléres árnak felel meg, holott neki a kétszeresnél is lényegesen többe van. Ha azonban a süldőtartás terén ez a helyzet, nézzük meg, hogy mi a helyzet a hízott sertés frontján. Ma a magyar r gazdának a hízott sertés előállítása élősúlyban kilogrammonként minimálisan 125—130 fillérben van. Mit kap érte ezzel szemben? Ha olyan tzerencsés, hogy kiviteli engedélyhez jut, akkor — a Külkereskedelmi Hivatal hivatalos jelentéséből veszem az adatokat — 190 kilogramm berakási súlytól felfelé kilogrammonként 113 fillért kap a gazdaság. Ez a legmagasabb ár. Méltóztassék tehát megfigyelni: 125—130 filléres előállítási költség mellett az értéikesítés ár 113 fillér. De most jönnek az alacsonyabb árak. 180—189 kilogrammig — 58*