Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-65

26 Az országgyűlés képviselőházának 65 Ügy van! Taps jobbfelől és a középtn.) — Budinszkv László: Azért maradt el a felvidéki választás!) Rupert képviselő úr részéről is érte a kormányt szemrehányás, és ez a szemrehányás hozzám volt adresszálva. ö azt mondotta, hogy én a Felvidék visszacsatolása előtt egy rádió-beszédben olyan nyilatkozatot tettem, am elvnek szellemével és értelmével er a törvényjavaslat ellenkezik. T. Képviselőház! En abban a nvilatkozatban azt mondottam, hogy mi szeretettel várjuk magyar testvéreink viszszacsatlakozását és biztosítjuk őket arról, hogy nem lesz rosszabb dolguk és nem részesülnek rosszabb elbánásban itt a hazában, mint a cseheknél. Az én lelkiismeretem bizony nyricmdt ebben a tekintetben, nyugodt abban a tekintetben, hogy a^zal a kijelentéssel tett Ígéretemmel ez a törvényjavaslat nem áll ellentétben. (Rupert Re

v

ső közbeszól.) Elnök: Csendet kérek. Rupert képviselő úr. (Rniniss Ferenc: Nem zsidókról van szó, beszéljünk a magyarokról!) Csendet kérek. vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Bródy és Rupert képviselő urak mindenáron a zsidótörvény revízióiát akarták volna ezzel a törvényjavaslattal ka peso! a than ki forszírozni. Ennek a törvényjavaslatnak a zsidótörvényhez igazán semmi köze nincsen. Ennek a törvénviavaslatnak pgy feladata van, és az unifikációnak egv kötelessége van: minden rnag-^ar törvényt, tehát a zsiriótnrvéuvt is a Felvidéken véorrehaitani. A zsidótörvényt a törvényhozás bölosesége rövid idővej ezelőtt emelje érvényre, és nekem kötelességem azt minden folyom anyában véo-rehaitani. (Helyeslés és taps jobbfelől és a középen.) "Brórlv Vpmv^splő úr vetett fol 'ee-y kérdést, amit szükségesnek tartok maid megfontolás tárgyává tenni ennek a törvénvnek vépp^aitása «*^rán. fp^sen füe^ptlpn

1

"! a zsidótörvénytől, tudniillik a?t a kérdést, hogy az ep-yIhelybenlakás megszakításának bizonyos eseteiben méltányta^n volna ezt a megszakítást jogfosztó hatállyal felruházni. Alaposan mériep-pl^i fosrnm ezeket az pl kérlel Kető «eptefer'r é« mél+óztas«

A

k me^nvugodva lenni, hogv ahol igazán méltánvtalan volna iogfosztás hatálvával felruházni az egyfolytában való helybenlakás megszakítását, ott — amennviben W- tehetséges — gondoskodni fogok a, vép^ehajtasi utasításban arról, hogy ez a jogfosztás be ne következzék. Vozáry képviselő úr vetette fel azt a kérdést, hogy azokat az elemeket, amelyek a cseh uralom ideje alatt magyarellenes magatartást tanúsítottak, expressis verbis ki kellene zárni a választójogból. (Helyeslés.) Választójogi törvényünk a választói jogosultságból kizáró okok között nagyon tüzetesen és nagyon alaposan foglalkozik azokkal az okokkal, amelyek éppen a nemzethűség ellen elkövetett cselekmenyekből állanak elő. Azt hiszem, ezek a rendelkezések, megfelelően alkalmazva ezekre a visszacsatolt területekre, untig elég jogalapot szolgáltatnak arra. hogy a nem megfelelően, illetőleg nemzethűségi szempontból kifo^ásolhatóan viselkedett elemek a választójogból kirekesztessenek. Természetes dolog, hogy^ nagyon nehéz volna, messze vezetne és & jogérzékemmel nem férne össze valami egészen tág fogalommeghatározással élni, mert az azután nagyon könnyen visszaélésekre vezetne, JÜgy van! Ügy van! a jobboldalon.) úgyhogy én azt hiszem, hogy a büntetőtörvény és a választo. ülése 1989 december 12-én, kedden. jogi törvény paragrafusai ebben a tekintetben elég jogsegélyt adnak a végrehajtóhatalom kezébe. Mosonyi képviselő úr kifogásolja ezt a törvényjavaslatot és arra az álláspontra helyezkedik, hogy sokkal okosabb lett volna az egész országra kiható hatállyal egy új választójogi törvényjavaslattal jönni. Eltekintve attól, hogy sohasem okos dolog a gombhoz varrni kabátot, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) — már pedig ennek az esetnek bizonyos hasonlósága volna ahhoz, — úgy gondolom — és azt hiszem, ebben egyetért velem mindenki — a mai viszonyok között egy világégés közepette, amikor az országnak és a kormánynak ezer más életbevágó gondja és feladata van, újra felkavarni ezt a kérdést és újra egy választójogi törvényjavaslattal jönni a törvényhozás elé, nemcsak nem helyes, de egyenesen esztelen dolog volna. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. — Budinszky László: A_magyar alkotmány jogfolytonossága megkívánja!) Elnök: Csendet kérek! (Budinszky László: Az egyik oldalon védik, a másik oldalon nem! — Zaj a jobboldalon.) Csendet kérek minden oldalon. vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: T. Képviselőház! Még csak Csoór képviselő úrnak arra a gondolatara kellene reflektálnom, amely szerint a szerzett jogok respektálása tulajdonképpen akkor történt volna meg ebben a törvényjavaslatban, ha választójoggal ruháztuk volna fel mindazokat, akiknek a cseh törvény értelmében a főhatalom változásakor választójoguk volt. En megmondom nyíltan és őszintén, ezt azért nem tettem, mert ez megint nem az unifikáció célját szolgálta volna. (Igaz! Ügy van! a balközépen.) Akkor tényleg az a helyzet állt volna elő, hogy sokkal fiatalabb korosztályok gyakorolhattak volna választójogot ezen a területen, mint amilyenek a trianoni területen gyakorolhatnak. Én egy középső megoldást választottam. Nem tudtam lajstromos választást inaugurálni, nem tudtam a 26 éveseknek az 1938-as törvény értelmében választójogot adni, mert az egyéni kerületekben estik 30 évesek választhatnak, tehát egy átmeneti, egy középső megoldást választottam, azt, hogy az egyéni választáson választójogot akarok adni a 26 éveseknek. Az utolsó cseh választás 1935-ben történt, tehát most körülbelül 26 évesek lesznek azok, akik szerzett jog alauián fognak itt választójoggal bírni, vagyis a helyzet úgy alakul, hogy az aktív választójog szempontjából a mi lajstromos rendszerünk fog ott az egyéni választásnál ezúttal érvényesülni. Természetes dolog, hogy mindezek az intézkedések átmenetiek, de mindezek az intézkedések egy lépést jelentenek a teljes unifikáció felé. A teljes unifikáció akkor fog bekövetkezni, amikor maid ez a terület az anyaországgal együttesen fog választani. Akkor kell lebontani mindazokat a differenciákat, amelyek ma még a helyzet kényszere következtében fennállanak és amelyek feltétlenül fenntartandók voltak, mert máskép a kérdést ezeken a területeken nem lehetett volna helyesen megoldani. Méltóztassék elhinni, — ezt mégegyszer hangsúlyoozm — engem ebben a kérdésben semmiféle politikai tendencia nem vezetett, engem tisztán csak az igazság, a méltányosság és az unifikáció szempontja vezetett. Lehetőleg végre akarom hajtani a magyar törvényeket ezen a területen, de kénytelen voltam bizonyos . disztinkciókat tenni azért, mert az unifikáció még nem haladt annyira előre, hogy techni-