Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-65

Az országgyűlés képviselőházának 65. Az unifikáció célki tűzése és alapgondolata értelmében természetesen abból kellett kiindulni, hogy ezt a választást lehetőség szerint a magyar választójogi törvényeik alapján hajtsák végre, mert hiszen ez jelenti az unifikálást. Átmenetileg csak annyiban lehetett és kellett különbséget tenni, amennyiben a választójogi törvény az ottani viszonyoknál és az ottani jogi helyzetnél fogva még nem alkalmazható arra a területre. És itt rá kell mutatnom arra, hogy ebben a tekintetben a törvényes helyzetből kifolyólag egv bizonyos circulus vitiosus jelentkezik. Tudniillik nem lehet a választást megejteni addig, amíg választói névjegyzék nincsen; választást megejteni a fennálló magyar választójogi törvény szerint addig, amíg a törvenyhatóságok nem funkcionálnak, nem lehet. (Ügy van! a jobboldalon.) A törvényhatóságok funkcionálásának alapfeltétele a választói névjegyzék, mert a törvényhatósági bizottsági tagokat csak a választói névjegyzék alapián lehet megválasztani. (Ügy van! jobbfelől.) Mint méltóztatnak látni, itt egymást kizáró körülmények játszanak szerepet, úgyhogy a kormány kénytelen volt egy átmeneti megoldást teremteni, amely ezt a circulus vitiosust egyszerűen átvágja. Én azt hiszem, még pedig alapos mérlegelés után hiszem, hogy ez a törvényjavaslat a megoldást megfelelően megtalálta. Az, ami ebben a törvényjavaslatban nem egyezik meg — majd rátérek a különböző kérdésekre — választójogi törvényünk rendelkezéseivel, részben ebben a circulus vitiosusban, részben pedig abban találja magyarázatát, hogyha azokat az innen kihagyott és a magyar választójogi törvényben bennlevő institúciókat élet beléptettük volna, azok nem az unifikáció célját, hanem a további szeparatizálás célját szolgálták volna* Például, hogy csak egyre mutassak _rá elsősorban, itt van a sokszor felemlített lajstromos választás kérdése. Én nem akarok azokra a kifogásokra kitérni, amelyek odakonkludálnak, hogy ezt a kormány azért csinálja, mert a lajstromos választást egyáltalában el akarja ejteni. (Egy hang a szélsőbal oldalon: Ügy néz ki!)

m Szó sincs róla! Ezt a kormány azért csinálja, mert a lajstromos választójogot ott életbeíéptetni^ a magyar tör vény, az 1938:XIX. te. szellemében nem lehetett, és ha ott életbeléptetem a lajstromos választójogot, azt olyan formában kellett volna életbeléptetni, hogy az inkább szeparálta volna, mint, unifikálta volna ezt a területet. (Úgy van! Ügy van! jobbfelöl.) Ez a helyzet. Ezért kellett elejtenem a lajstromos választójogot. De el kellett ejteni technikai okokból is, az utóvégre mégis tíz vármegyét kitevő itt érdekelt vármegyék miatt, mert özeknek a vármegyéknek egyik részében, trianoni részében már megtörtént a lajstromos választás. lenác 'konzumáltatott, a másik, odacsatolt részében pedig sehogyan sem tudtuk volna ezt a lajstromos választást megoldani. Az a gondolat, hogy én a különböző \ármegyék területét egyesítsem a lajstromos választás céljára, ellenkezett volna a magyar alaptörvény alapelgondolásával, amelv a törvényhatósági lajstromot életbeléptette. Ezek voltak azok az okok, amelyek a lajstromos képviselőválasztásnak a Felvidéken való inaugurálását erre az átmeneti időre nem tették lehetővé. De sok ilyen kérdés merült még fel ennek a törvényjavaslatnak elgondolása kapcsán, amelyeknek elbírálásánál, monKÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ IV. ülése 1939 december 12-én, kedden. 25 dorn, mindig az unifikáció szempontja volt az irányadó szempont, és amely intézkedéseket azért kellett az 1938. évi választójogi törvénytől eltérőleg hozni, mert ha nem térünk el a választójogi törvénytől, akkor nem az unifikáció, hanem a szeparatizálás szempontját szolgáltuk volna. T. Képviselőház! En nem akarok azokkal •a politikai szempontokkal vitába bocsátkozni, amelyek itt elhangzottak és nem akarok különösen Hubay pártvezér és képviselő úrnak kioktatásaival és megállapításaival foglalkozni. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Pártelnök!) Engedje meg azonban a t. Ház, hogy megállapítsam, hogy az a tendencia, amely a képviselő úr felszólalásában és bírálatában megnyilvánul, az a tendencia, — bocsánat, ha talán nem egészen parlamentáris kifejezést használok — másnak, mint benyálazási tendenciának nem nevezhető. (Ügy van! Úgy van! a jobboldalon és a középen. — Egy hang a szélsőbaloldalon: Ez tényleg nem parlamentáris kifejezés! — Krúdy Ferenc: Pontosan fedi a fogalmat!) Legyen szabad a t. pártvezér úrnak kellő szerénységgel egyet figyelmébe ajánlanom: nem ártana egypár közjogi tankönyvvel és a fennálló tételes közjogi törvényekkel egy kicsit behatóbban foglalkozni. (Ügy van! Ügy van! — Taps

1 jobbfelől. — Budinszky László: Politikummal foglalkozott! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek. vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Ugyancsak az ő felszólalásában szemrehányás tétetett a kormánynak azért, hogy a miniszterelnök úr egy felszólalásában Kárpátalja autonómiáját^ erre az évre megígérte, és az ígéret beváltása még nem történt meg. Ez igaz. A miniszterelnök úr tett egy nyilatkozatot, hogy lehetőleg még ennek az évnek folyamán törvényerőre emelkedik a Kárpátalja autonómiájára vonatkozó rendelkezés. Csakhogy akkor még nem volt világháború. Azóta világháború következett be (Ügy van! jobbfelől.) és ennek konzekvenciáit mérlegelni az adott vonatkozásban is a mélyen t. Házra bízom. (Budinszky László: Mindig a háborúra hivatkoznak!) Nagyon sajnálom, ha a t. képviselő úr nem látja be azt a kardinális különbséget, amely egy békebeli állapot és egy világháborús állapot között fennáll és nem tudja levonni ennek konzekvenciáit. (Zaj. — Egy hang a szélsőbaloldalon: Mi a béke szigete vagyunk, azt mondják. — Felkiáltások jobbfelől: Az is akarunk maradni!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Hubay Kálmán pártvezér úr részéről, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Pártelnök!) — bocsánat — pártelnök úr részéről (vitéz Hertelendy Miklós: Megadjuk a címet! — Derültség.) szemrehányás tétetett és nekem az a szándék imputáltatott, hogy engem a lajstromos választás elhagyásánál politikai okok vezettek, mégpedig az a politikai ok, hogy megijedtem attól az eredménytől, amelyet a tisztelt nyilasok a májusi lajstromos választások nál elértek. Erre legyen szabad csak azt mondanom, hogy ha engem pártpolitikai tendenciák vezettek volna e kérdés elbírálásánál, akkor a mai helyzetben inkább holnap, mint holnapután választattam volna, (Ügy van! 4