Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-78

~Äz országgyűlés képviselőházának 1 város lakosságának növekedését, hanem a be- I szivárgás adatai, amelyek statisztikai szempontból nem is tökéletesek és nem is mutatnak hű képet, mert hiszen csak a szorosan vett Budapest közigazgatási határain belüli helyzetről beszélnek; holott tudjuk, hogy az elővárosok a maguk háromszáz-négyszázezernyi lakosságával ezeknek a falukból elvándorolt munkavállalóknak jelentős részét foglalják magukban. T. Ház! A magyar parasztot Veres Péter alföldi tájmegjelöléssel »'rideg« parasztnak nevezi, mégpedig nagyon helyesen. Ezt az elnevezést nem hőtani értelmében kell venni, hanem szociális értelemben, mert magárahagyott parasztságról beszél és ebből a szempontból tökéletesen igaza van. A rideg parasztság akkor marad meg falujában,, ha mindazok a tényezők, amelyek a falu erősödését, helyesebben a falu életét jelentik, szociális rendezettség alá kerülnek. Melyek ezek a tényezők? Ahhoz* hogy a falusi ember odahaza maradjon, elsősorban földre, illetőleg a földdel kapcsolatos munkalehetőségre van szükség. A kormány által benyújtott földbirtokpolitikai reformtörvényjavaslat is ezt célozta. A második alaptényezője annak, hogy valaki a falujában maradjon, esetleg a földön kívül is, szorosabban megjelölve a földdel való közvetlen kapcsolatán kívül is: a munkabérek szocializálása, mert hiszen a törvényjavaslat nagyon bölcsen mindennemű mezőgazdasági és a mezőgazdasággal kapcsolatos munkavállalásra kiterjed. Harmadik ilyen tényező a kultúra. Ha a faluban az a kultúra terjed majd. amelyet nem felülről imputálnak reá, amely, ha szabad azt mondanom, az elmúlt évtizedekben dicsőségünkre vált, — de azóta rájöttünk arra, hogy ez a dicsőség nagyon gyakran méreg — hanem az ilyen természetű kul túr emlőkön nevelkedett kultűrsznobok kultúráját imputáljuk és erőszakoljuk rá a falura, hanem a falu lelkét, a paraszt lelkét keresve építjük fel és támasztjuk fel a kultúrát, mert ilyen alig van, akkor azt az embert földhöz kötöttük, akkor ő otthon lesz, akkor nem fogja őt jobban érdekelni a városi cirkusz és a dzsesz, mint a saját értéke, a saját múltja, a saját története, és ezen keresztül a nemzet múltja és a nemzet történeteA negyedik ilyen alapvető tényezője annak, hogy a paraszt falun maradhasson, a eivilizatórikus eszközök biztosítása. Utat, r villanyt, rádiót, kutat, egészségügyi gondozást a falunak s ahogyan bátor voltam a közegész

: ségügyi javaslatnál megemlíteni, az állati sorból kihozni az embert, olyan életszínvonalra emelni és olyan törvényeket teremteni annak a magyar parasztnak, annak a szegény zsellérnek és munkavállalónak, hogy ha védekeznie kell a megbetegedés ellen, ha a feleségéhez vagy állatához elhívja az orvost, akkor ne legyen kétsége aziránt, hogy elsősorban a feleségét kell meggyógyíttatnia; mert igaz ugyan, hogy feleséget kap. elhullott állata helyett pedig nem kap uótlást. de a felesége a nemzetnek és neki is 50.000 pengő tőke- és nemzetvagyont jelent. Erre az értékelésre pedig a falut csak akkor tudjuk rá vinni, ha. valóban könnyebbé tesszük az életét, korszerű eszközökkel pedig lehetőleg' a megélhetést könnyítjük meg. ötödik alanvető tényezője annak, hogy a falusi ember falun maradhasson, az, bogy végre intézményesen 'kell úgynevezett t faluvezetőket nevelni és ezekről gondoskodni (Helyeslés a jobboldalon.) A pap csak részben faluvezető, a jegyző faluparancsnok, (Eay l ülése 1H0 janvÂr 31-én, szerdán. 365 hang a középen: Ma igen! — Eau hang a balközépen; Ezt nem lehet mondani!) közigazgatási rendszerünk adottságai révén. A tanító falunevelő, de faluvezető mint olyan, nincs. Ez nem azt jelenti, hogy nincsenek faluk, ahol nem volnának faluvezetők, mert hiszen hála azoknak a földbirtokosoknak és középbirtokosoknak, akik valóban a falun élnek, bennük ilyenek is vannak és ilyen faluhelyen nem is voltak soha nagy kérdések és nehézsé gek, de gondolok a 3000 kifejezetten ősközségből arra a r 2500

f községre, ahol nincs ilyen jóindulatú, jószívű, magyar tőről fakaidit középbirtokos vagy nagybirtokos, aki együtt él azzal a munkavállalóval; arra a 2500 községre gondolok, ahol senki sincs, aki a 'korszerűség szempontjából és a falu szükségétéi szerint faluvezető volna, mert hiszen vezető elsősorban az lehet, akinek adottságai vannak, aki ott született és onnan nőtt ki. aki arra nevelődött, akivel intézményesen foglalkoztak, akinek • őstehetségét és őstulajdonságát kiművelték. Ez az öt tényező, tehát a földszerzés lehetősége, a földbirtoklás lehetősége, a szociális munkabér, az igazi kultúra megteremtésének lehetősége, a civilizációs eszközöknek a falura való eljuttatása, végül a kellő faluvezetés je; lentik együtt és intézményesen a faluból való elszivárgás egyedüli komoly megakadályozását, ami bizony kezd nemzeti katasztrófákat ölteni. T. Ház! Az iparosodás és az ipar sem örül feltétlenül ennek a bevándorlásnak. Ne méltóztassék elfelejteni, hogy amennyire fejlődtek az általános viszonyok, amennyire fejlődtek a mezőgazdasági termelési lehetőségek, eszközök és módok, magától értetődik, hogy éppolyan mértékben fejlődött az ipari termelés is, sőt mondhatnám hatványozottabb mértékben. Ez azzal járt, hogy az iparban az eddigieknél képzettebb, alaposabb munkásra volt szükség és amíg a faluból kikényszeredett munkavállaló eljut odáig, hogy szakmunkás legyen, igen sok időbe kerül, az első generációban nem is jut el oda, sőt jó, ha a második, harmadik generáció már eléri ezt a fofcot. Méltóztassanak e\képzelni, hogy a nemzeti termelő és erkölcsi erő szempontjából milyen hallatlan és folyto; nos vérveszteséget jelent az, hogy a falusi lakosság feleslege anélkül, hogy az iparban megfelelően és intézményesen tudna elhelyezkedni és így az ipari nemzeti termelésbe belekapcsolódni, olyan állapotba kerül, ahol munkaerejének, munkakészségének legfeljebb 20 százalékát tudja kifejteni. Hallatlan ez a veszteség, amely a faluból a városig terjedő úton időben, energiában, pénzben és ami a legfontosabb, lelkületben éri a nemzetet. Akik szeretik a magyar parasztot nemzeti színűnek nevezni, azok vagy nem tudják, hogy mi a paraszt, vagy nem tudják, hogy mit jelent a nemzeti szín. Ne méltóztassanak félreérteni, de a paraszt elsősorban földszínű és ennek a nemzetnek éppen az a szerencséje, hogy a magyar paraszt nem engedte magát átfesteni vörös és egyéb színekkel, tény azonban az is, hogy nem is nemzeti volt, hantrn magyar volt elsősorban. Tévedés, amikor az általunk elképzelt, a városban kiagyalt, vagy a nyugatról átvett nemzeti színekbe képzeljük a nemzeti kérdések gyújtópontját belehelyezni és nem azt csináljuk, hogy a földhöz megyünk le és annak szemszögéből nézzük ezeket a kérdéseket. Mi történik ezzel a földszínű magyar paraszttal, rideg paraszttal, elhagyott magyar56*