Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-78

3.66 • Äz orszűggyűles : képviselőházának ral? Az, hogy mielőtt megismerné, a nemzeti [ szín elsikkad, mert nem. a nemzetiszínű kii- I szöbre kerül, hanem a városok nyomorta­nyáira és külvárosaiba, ahol pedig nem a nemzetiszínű életfelfogást látja, mert ott vö­rös és egyéb életfelfogások élnek. Ezért lénye­ges a falu lakosságának lekötése és ezért lé­nyeges az ipari termelést és utánpótlást olyan intézményesen megszervezni, hogy ez az ős­erejű és maradék nélküli magyar, ez a nem hivalkodó magyar úgy kerüljön át az ipari ' termelésbe és ipari életbe* hogy ott azután fenntartás nélkül földszínű és nemzeti színíí, tehát elpusztíthatatlan és megingathatatlan magyar honvéd legyen. (Taps.) . Nem kívánok hangulatképet festeni, de méltóztassanak azokat a százezreket és száz­ezreket, sőt milliókat, akik a rési tragikus időkben ebből a minden természetadta kincs­esei megáldott országból, Európa leggyönyö­rűbb földrajzi egységéből kénytelenek voltak kivándorolni, mert hiányzott azokban az idők­ben a szociális törvényalkotás. Nem, kívánom az összes milliókat ennek számlájára írni, hisz mindig voltak és vannak is olyanok, akik vérmérsékletükből, egyéni adottságukból kifolyólag mozgékonyabbak s így tanulni és látni akarnak; leszámítom tehát ezek 20%-át, a »szerzőfc«-nek azt a 20%-át is, akik itthon is megkereshették volna kenyerüket, de akik­tői nem lehet rossznéven venni, hogy kiván­doroltak, hiszen abban az időben Amerikában olyan kereseti lehetőségek voltak, hogy ugyanaz alatt az idő alatt odakünn az ipari béreknek 5—6 ; gyakran tízszeresét is megke­resték. Méltóztatnak ugyanis tudni, hogy Amerikában, de sehol az egész világon nincs olyan munkás, mint a magyar munkás, a magyar bányász, a magyar iparos, mert az a legjobbak közé tartozik. Ezeknek a visszaszer­zéséről nem gondoskodtunk. Ha ezt a 20%-nyi mozgékony anyagi szerző embert leszámítom. azt hiszem, megközelítem a valóságot, ba azt mondom, hogy a kivándorolt mintegy másfél­millió emberből 00% azért volt kénytelen el­menni, mert itt nem találta meg a megélhe­tését. (Űgt/ van! a jobboldalon.) A békebeli nehézségek és a szociális viszonyok és a mai szociális időkben követett az a folyamat. hos:y a túlnépes és kevésbérű. munkanélküli rideg magyar paraszt a faluból a város felé kénytelen menni, veszedelmesen hasonlít egy­máshoz. Amerikába vándorolt vértestvéreink visszaszerzésére megvan a lehetőség, de ez távolabbi feladat. A közelebbi feladat a mező­gazdasági munkavállaló feleslegnek a faluhoz való rögzítése. Nem hanyagoljuk el a világ különböző tálaira szakadt véreink számontar­tását, a velük való kapcsolat fenntartását és annak a lehetőségnek a megteremtését, hogy az egyszer már maradék nélkül magyar és szociális alapokra fektetett országba vissza­jöjjenek. (Tans a jobboldalon.) ET; a távolabbi feladat. Erről nem feledkezhetünk meg 1 , de az elsőrendű feladat, amim minden eszközzel, minden illetékes tényezőnek társadalomnak. kormányzatnak, sajtónak a figyelrry^ fel kell hívni, az. hogy végre magyar politikát csi­náljunk. Elhasrynám a szociális, a keresztény szót- Ne méltóztassanak félreérteni, nem va­gyok "nogány. nem vagyok emberimádó. Is­tenimádó vagyok, nem vagyok aszoeiális^ de emberszerető. Egyszerűen maírvar politikát csinálok, mert a magyar politika 'megtalálja a legszükségesebb, anvagi, törvényhozási esz- . közöket, hogy a falu legyen a falué, fordítva, 78. ülése 19íO január 31-én, szerdán. a falusit ne zárják ki az otthonából. (Müller Antal: A magyarban benn van a keresztény­ség is.) Benne van! A törvényjavaslatot ezért üdvözlöm különös szeretettel és melegséggel. Tudjuk, hogy sok minden előzte meg a Ház­ban való benyujtáisát, ismerjük előnyeit, hát­rányait, egyben azonban megállapodhatunk, hogy ideje volt végre, mint keret- és alapvető javaslatot a Ház elé hozni. Szeretettel kö­szöntöm a javaslat benyújtóját, azt a kor­mányzatot, amely szociális politikájába újabb láncszemet illeszt. He köszöntöm a javaslat megalkotóit, szövegezőit is. Rá kell térnem arra, hogy milyen szem­pontból látom magát a javaslatot rendkívül fontosak. Az egyik az, hogy minden mező­gazdasági és ezzel kapcsolatos foglalkozásra kiterjed egészen odáig, ahol a mezőgazdasági terményekből való úiabb termelés az ipari ter­melés határát érinti. Nincs tehát kibúvó, mert egészen addig, amíg közvetve, vagy közvetle­nül a magyar földből, legdrágább kincsünk­ből termett nyersanyagokkal foglalkozik a munkavállaló, eléri őt e törvény ereje és eb­ben látom minden kevéssége, vagy szűkresza­bottsága ellenére e javaslat harmadik szociá­lis oldalát. Hatósági funkciónak minősíti a javaslat a bérmegállapító bizottságok működé­sét nemcsak azáltal, hogy kimondja, hogy ez hatósági funkció, hanem azáltal is, hogy a tagokat kötelezi az abban való részvételre, védi a munkavállaló tagokat, amennyiben a munkabérmegállapító bizottsági ülésekre el kell menniök és 100 pengőig bünteti azt^ aki nem megy el oda. Végrevalahára tisztességes, becsületes etikus megoldás, mert a munkabér­megállapító bizottság tagjának lenni nemcsak dekórum, nemcsak elvi kötelezettség, hanem szociális gyakorlati kötelezettséget is jelent. Mert mélyen t. uraim, ez az új törvényhozá'si szellem, ez az új világ szelleme: a kötelessé­geket mindig két-három oldalról nézve kell kölcsönös viszonossági alapon felfogni. (He­lyeslés és taps a joboldalon.) A harmadik legnagyobb és a jövő szem­pontjából legfontosabb intézkedése a törvény­javaslatnak az, hogy munkabérfelügyelői kart szervez. Ha valaki elégedetlen lenne a szociá­lis törvényhozás által benyújtott javaslatok számával, azok terjedelmével, mértékével, an­nak azt volnék bátor válaszolni, hogy valamit csak akkor lehet csinálni, lm az alapvető ténye­zőket ismerjük. Valahogy úgy vagyunk ezzel a szociális bér javaslattal is, hogy ez valóban akkor nagy jel entőségű, ha tudjuk már azt, hogy az országban szerteszéjjel a falvak ezrei­ben, a megyékben, a járásokban mi van. A munkabérmegállapító felügyelői kar fogja azt a korszerű szociális, ha szabad mondanom helyzetképet adni. amellyel mindig folyamat­ban leszünk a változó élet szükségleteivel, mert a mostani statisztikai felvételeknek és tájéko­zódottságukna'k mindig az volt a hátránya, hogy mire használhattak volna, esetleg változ­tak is a viszonyok. Kár. hogy a felügyelők száma ilyen kevés, ez a 16 felügyelő azonban a maga vármegyei területi kirendeltségével minden bizonnyal teljesíteni fogja azt a fel­adatot, amely reá vár. Ennek a szervezetnek azonban nemcsak statisztikai vagy egyeztetési jelentősége van, hanem tulajdonképpeni igazi feladata annak az alapvető munkának az el­végzése lesz. hogy a mezőgazdasági termelés­ben a mezőgazdasági munkavállalóknak azt a 150 napját próbália hasznosítani, amely ezidő­szerint parlagon és kihasználatlanul hever. Én

Next

/
Thumbnails
Contents