Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-78

362 Az orszúggyülés képviselőházának egyezkedési jogát korlátozni, hanem csakis kivételes esetekben kíván közrehatni ott és akkor, amikor közérdekből, gazdasági és szociális szempontokból a termelés rendjének biztosítása érdekében, valutáris viszonyok folytán a napszámbérért dolgozó gazdasági munkás minimális életszükségleti igényének biztosítására szükség van. E törvény hatálya azonban nem terjed ki az összes munkanemekre, hanem csak a napszám- és a szakmánymunkákra s a munkabérmegállapításnak is csak akkor volt helye, ha azt a földmívelésügyi miniszter akár kérelemre, akár saját kezdeményezéséből valamely járás területére vonatkozólag elrendelte. Természetesen hibája volt ennek a rendszernek, hogy nem volt általános, de hibája volt az is, hogy az eljárás rendkívül hosszadalmas volt és bizony igen gyakran előfordult az, hogy mire a járási munkabérmegállapító bizottság összeült, elmúlófélben volt vagy már el is múlt a munkaidény, amelyre vonatkozólag a munkabérmegállapításnak meg kellett volna történnie. Az 1923 :XXV. te. hibáin kívül az újabb szabályozást indokolja az is, hogy egyrészt a 6GGD/1935. M. E. számú rendelet, utóbb pedig az 1937:XXI te. általánossá teszi az iparban, a kereskedelemben és más üzemekben a legkisebb munkabéreknek megállapítását. Ezek után a törvényes szabályozásnak hazánk legszámottevőbb munkásrétegére, a mezőgazdasági munkásságra nézve is meg kell történnie. Mielőtt a javaslat részleteinek méltatására áttérnék, foglalkozni kívánok, igein t. Ház, azzal a gyakori kifogással, amelyet a mezőgazdasági legkisebb munkabérek megállapításával szemben általában hangoztattak. Azt mondják, hogy a mezőgazdaság nem bírja el a hatósági beavatkozást a munkabérek szabályozásában, mert ez a termelési költségek emelkedését vonná maga után. Tudniillik ezek az illetők itt mindig a termelési költségek emelését látják, valahányszor a munkapiac szabályozásáról van szó. Felfogásunk szerint ez tönkreteszi a mezőgazdaságot, mert a mezőgazdaság nem tudja áthárítani ezt a bizonyos előállott többletet, mint azt a többi termelési ágban megteszik s amint az ott szokásos és lehetséges. Ezt a felfogást nem teszem magamévá és egészen más állásponton vagyok. A mezőgazdaság jövedelmezőségét nem szabad egyoldalúan, csakis a termelési költségek csökkentésében keresni, legkevésbbé pedig abban, hogy a munkabérek ne emelkedjenek vagy pláne csökkenjenek, ellenkezőleg keresni kell annak lehetőségét, hogy a mezőgazdaság minél jobb munkabéreket fizessen. (Úgy van! Ügy van! Helyeslés jobbfelől.) T. Ház! Most, amikor közóhaj és gazdasági Programm is az iparosítás fokozása és az ipar decentralizálása, a mezőgazdaságnak különösen érdeke, hogy a mezőgazdasági munkabérek és az iparig segédmunkás-napszámosok bére nivellálódjanak, mert ellenkező esetben miég nagyobb lesz a menekülésvágy a mezőgazdaságból, amit pedig, sajnos, már most is sok helyen tapaszt álunk. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) T. Ház! A mezőgazdaságot jövedelmezővé kell tenni, hogy minél tölbb munkaalkalmat nyújthasson és minél több és minél jobb munkabéreket fizethessen. Ezt a jövedelmezőséget fesak akkor lehet biztosítani, ha a mezőgazdaság számára a megfelelő áron váló értess, ülése 19 W január 31-én, szerdán. kesítést lehetővé tesszük. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől') A múltban a mezőgazdaság mindig inferióris helyzetben volt más termelési ágakkal és különösen a nagyipari termeléssel szemben, mert az árak kialakulásába befolyni nem tudott, míg a nagyipari termelésnek ez hatalmában állott és amikor a termelési költségei emelkedtek, azokat mindig azonnal és könynyen át is háríthatta. Most, hogy kormányzati elvvé vált az árak hatósági szabályozása, meg van adva a lehetősége annak, hogy a mezőgazdasági termeivények, növényiek és állatiak egyaránt, olyan áron legyenek értékesíthetők, amely árak nincsenek a termelési költségek alatt, amint ez idáig igen gyakran előfordult. Ha ez az állapot huzamosabb ideig fennáll, szükségképpen tönkreimegy az egész mezőgazdaság és elpusztul munkaadn 4« munkavállaló egyaránt, (vitéz Patacsi Dénes: Az ország éléskamrája elpusztul!) Most éppen az említett oknál fogva meg van adva a lehetősége a mezőgazdaságnak, hogy a megfelelő áron való értékesítés lehetővé tétessék. T. Ház! Az előttünk fekvő törvényjavaslat az 3923 :XXV. tc.-kel szemben jelentős haladást jelent: állandósítja a munkabérmegállapítás intézményét. Az előző törvény hatálya eredetileg osak két évre volt kontemplálva és csak kormányrendelettel hosszabbították meg hatályát utóbb mindig egy-egy évvel. Ez az előttünk fekvő javaslat a munkábérmegállapítás rendszerét állandósítani kívánja. (Helyeslés jobbfelől.) Kiterjeszti a munkabérmegállapítást, mert miig az előző, 1923. évi törvény csakis a napszám- és szakmánybérekre vonatkozólag tette lehetővé a legkisebb munkabérek megállapítását, ez a törvényjavaslat most bármilyen termésizetű munkabérre és járandóságra vonatkozólag bármilyen munkavállaló részére lehetővé teszi a legkisebb munkabérek megállapítását. Megkönnyíti a munkabérmegállapítást. Eddig csak ott és akkor volt helye a megállapításnak, ahol és amikor ezt a földmívelésügyi miniszter elrendelte. Most kötelező, hogy a vármegyei munkabérmegállapító bizottság évenkínt legalább egyszer összeüljön és határozatot hozzon. A törvényjavaslat ezt január hóra tervezi. Célszerűnek találnám, hogy ha az előző év december vagy november havában történnék a vármegyei muiikabérmegállapító bizottság összeülése, abból a célból, hogy a maghozott határozat már az év elején ismeretes legyen az összes érdekeltek előtt. Azonban nemcsak hivatalból köteles a vármegyei muhkabérmegállapító bizottság á kérdéssel foglalkozni. A törvényjavaslat kezdeményezési jogot ad nemcsak a földmívelésügyi miniszternek, hanem számos más tényezőnek isi például a főispánnak, az alispánnak, a gazdasági felügyelőnek, sőt közvetve maguknak az érdekelteknek is, mert a mezőgazdasági bizottságoknak szintén megadja az indítványozási jogot. T. Ház! Szerencsésnek tartom a vármegyei munkabérmegállapító bizottságok szervezetét is. A

f javaslat a munkabér hatósági megállapításának rendszerét fejleszti tovább, szerepet juttat azonban az érdekképviseleti gondolat érvényesülésének is. Nemcsak a tagok választását bízza a törvényes mezőgazdasági érdekképviselet egyik szervére, a vármegyei mezőgazdasági bizottságra, hanem a magasabb tagozatra, a kerületi mezőgazdasági kamarákra bízza annak az öt egyénnek a kijelölését, akik