Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.
Ülésnapok - 1939-78
360 Âz országgyűlés képviselőházánál dolgozó munkással, akkor természetes, hogy abból nem lehet jó. Én most a mi helyzetünkről, a mi körülményeinkről beszélek. Nálunk a Bakonyban az a helyzet, hogy ha egy, munkásnak panasza van, nines hová mennie jogorvoslatért. Ha valakit munkájából elbocsátanak időközben és nem kapja mear a megszolgált járandóságát, hiába megy a főbíróhoz, hiába megy az alispánhoz, nincs végrehajtó szerv, amely az ítéletet végrehajtsa. Igen t. Ház! Ha mindezeket figyelembe vesszük, akkor feltétlenül meg kellene valakit jelölni, aki meghatározná a minisztérium útján, hogy mennyi lehet a legalacsonyabb napszámbér. Ha majd azután a jövőben sor kerül arra, hogy a mezőgazdasági bizottsági választásokat olyanformán ejtik meg, ahogy az előbb említettem, községenként, nem pedig körjegyzőségenkint, akkor már rá lehetne bízni a mezőigazdasági bizottságra a munkabér megállapítását. Történt nálunk olyan eset is, hogy az egyik zsidó földesúr elbocsátotta cselédjét, a cseléd pedig pert indított a földesúr ellen. Meg is nyerte a gazdasági munkás a pert. Ez 1937-ben történt, most már 1940-et írunk és még ma sem akadt végrehajtó szerv, amely annak a szegény nyolcgyetrmekes lesel édnek a megszolgált konvencióiát végrehajtotta volna a zsidó földesúron. Történt olyan eset, hogy a cséplőimunkás valami miatt összekülönbözött munkaadójával, otthagyta a munkát, de a megszolgált cséplőrészt nem kapta meg. Megtörténik az is, hogy a mezőgazdasági munkás, aki természetbeni járandóságért dolgozik, esírás, teljesen használhatatlan gabonát kap szolgálata fejében, amelyet a molnárok nem hajlandók őrlés végett elfogadni és hiába megy ez az ember jogorvoslatért jobbra-balra, nincs törvényes szerv, amely a sérelmeiket orvosolná. Talán nem minden esetben van ez így; megengedem, hogy vannak végrehajtó szervek, nem is akarok általánosítani, és lelhet, hogy igen t. képviselőtársaim kerületében, akik a javaslatot elfogadták, vannak végrehajtó szervek, akikhez a szegény munkás elmehet jogorvoslatért, de, sajnos, meg kell vallanom, hogy nálunk nem ez a helyzet. Én a helyi viszonyokról beszélek, amelyek; nálunk Veszprém megyében, Zircen vannak. Igen t ; Ház! Szó van arról m, hogy az erdőmunkáknál is meg kell állapítani a napszámbéreket. Itt megint azt kell látnunk, hogy ez képtelenség lesz, t ha maga a kormányzat nem szab meg! egy fix pontot, mert hiszen az erdőgazdaságnál történik a legtöbb visszaélés. Talán itt lehetne a legkönnyebben fix pontot kimondani, hogy egy bizonyois összegnél kevesebbet egy méter fa levágásáért nem szabad fizetni. A törvényjavaslat ezt is a bizottságokra bízza, oedig azokat ezzel megbízni nem lehet. Azt hiszem, még a javaslatot elfogadó^ képviselőtársaim is bizalmatlanul néznek a bizottság ezirányú működése elé. Ha már egyszer segíteni akarunk a törvényjavaslattal a mezőgazdasági munkásokon, ami nagyon szép dolog és elismerést is érdemel a kormányzat, hogy bele mert nyúlni ebbe a kényes kérdésbe, amellyel isoha ne.ni szoktak komolyan foglalkozni, de ha a kormányzat nem csinál radikális megoldást, akkor annak a szegény dolgozó munkásnak a helyzete, a. sorsa újból megromlik és azután húsz év múlva megint újabb 78. illése 19 W január 31-én, szerdán. törvényjavaslat fog a Ház elé kerülni, amelynek során újból kell és lehet majd foglalkozni a mezőgazdasági munkabér kérdésével. A bizottságokban nem lesz annyi^ munkavállaló, amennyire szükség lenne, sőt olyan kicsiny számiban lesznek a^ bizottságban, hogy a, munkavállalók helyeit kénytelenek lesznek a munkadókkal betölteni a bizottsági tárgyalások során. Nekem is súlyos kifogásom az, amelyet előttem szólott képviselőtársaim is megemlítettek itt, hogy tudniillik ezeknek a bizottságoknak a tárgyalásaiban nem vehetnek részt a (képviselők, pedig ha ott lehetnének, szemmel tudnák kísérni, nem történik-e a munkaadók részéről valami befolyásolás. Még ha szavazati joguk nem is lenne és nem is szó Ihatnának bele a tárgyalásba, de ott lehetnének és végighjallgatjhatnák a bizottsági ülés lefolyását, már ez megnyugtató lenne a mezőgazdasági munkásra nézve isi abban az irányhan, hogy nem fordulhat elő, hogy valamelyik munkaadó esetleg megpróbálja valamelyik munkavállaló bizottsági tagot befolyásolni és más elgondolára bírni. Még egy nagyon kényes kérdés van, iaimely ugyancsak a mezőgazdasági cselédeknél a részibér megállapítására vonatkozik. Itt nagyon fontos volna, hogy legyenek tekintettel a mezőgazdasági munkásoknál arra is, hogy melyik mezőgazdasági munkásmalk mekkora a családja és a gyermekek számával arányosan a munkaadó valamivel több konvenciót adjon a nagyosalíádú cselédnek, — talán családi bér formájában — mint a család talán cselédnek. De talán legnagyobb sérelme a mezőgazdasági munkásoknak és cselédeknek az, hogy bár ia la&ások szintén a részilletménvhez tartoznak, mert hislzen azt is konvenció fejében kapják, mégis ezek a lakások rendszerint anynyira rosszak és lakhatatlanok, hogy sokszor az istállók különben néznek ki ezeknél. Különösen súlyos sérelem az, hogy a sommás munkásokat a munkaadók sokszor olyan helyiségekben helyezik el, ahol egy-két héttel, vagy egy-két hónappal azelőtt még birka-istálló volt. Azt az épületet ősztől tavaszig birkák lakták, tavasztól őszig pedig a szegény mező gazdasági munkásoknak kell benne aludniok. Ez természetesen egészségügyi szempontból sem helyes, de sérti az emberi méltóságot is az, hogy az a mezőgazdasági munkás, aki egész nap a tűző napon dolgozik és véres verejtékével áztatja ia földet, ha 7 este hazamegy, nem méhet be tisztességes, tiszta szobáiba, hanem birka-istállóiban kénytelen lakni. A kormányzatnak ebbe is határozottan kellene beleszólnia és köteleznie kellene minden földbirtokost arra. hogy gazdasági cselédjének megfelelő, emberhez méltó családi házat építsen, amelyben nyugodtan és tisztán tudjon megélni. De ugyancsak kényszerítenie kellene a munkaadókat arra is, hogy ia sommás munkásokat tiszta épületben helyezze el, amely csak lakásnak használható, (hogy ne lehessen azt a bizonyos épületet ősztől tavaszig újból istállónak használni, i T. Ház! A másik dolog, amelyet kifogásolok, az, hogy az úgynevezett mezőgazdasági gyárakban, malmokban, tejüzemekben és szeszfőzdékben nem olyan elbánásban részesülnek a munkások, mint az ipari üzemekben foglalkoztatott munkások, bár ők is éppen úgy a gépnél és éppen olyan életveszélyes körülmények között dolgoznak. Fontos volna tehát a
