Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.
Ülésnapok - 1939-78
Àz országgyűlés képviselőházának gedettebb legyen, én — őszintén szólva — mégsem tartom a rendezéshez, a megoldáshoz, elegendőnek azt, hogy egy oldalról ajandékiot adjanak ennek a rétegnek. Én azt szerettem volna — és annakidején így is nyilatkoztam szerény írásomban — ha például a fejérmegyei gazdák is úgy hozták, volna meg ezt a döntést az ő munkásaik érdekében, hogy az asztal másik feléhez odaültették volna a mezőgazdasági munkásokat és velük tárgyalták volna meg, hogy mire van szükségük és nem ők maguk állapították volna meg, hogy mit lehet és mennyit kívánatos adni ennek a mezőgazdasági munkásrétegnek. Igen t. Ház! A mezőgazdasági munkásság jövendő helyzetének alakulásában igen fontos szerepe van a mezőgazdasági munkásréteg és a kisbirtokostársadalom egymáshoz való viszonyának. A kisbirtokostárisadalom munkaadói feladata a jövendőben növekedni fog. Ha a földreform bármilyen nehezen is, bármilyen lassan is, de mégis egyre inkább elaprózza a nagybirtokot és a kisemberek kezére juttatja a (földet, akkor fokozottabb mértékben válnak munkaadókká a kisbirtokosok is ebben az or; szagban, tehát nem közömbös a mezőgazdasági munkásság jövendőjének a megítélésénél az, hogy milyen viszony is van és niilyen viszonynak kéli lennie a mezőgazdasági munkásság és a kisbirtokostársadalom között. Hallottam olyan hangokat is, hogy a kisbirtokosember rosszabb munkaadó, mint az uraság. Hallottam olyan megállapításokat is, hogy a kisbirtokosnál ridegebb bánásmódban részesül a mezőgazdasági munkás, mint a nagybirtokosnál. Legyen szabad tisztelettel megmondanom, hogy ez, így nem felel meg a valóságnak, mert akármilyen szociális érzés hatja is át a nagyibirtokost az ő munkásainak megítélésénél, megbecsülésénél, a nagybirtokos és a mezőgazdasági munkás közt a kérdések rendezése rendszerint közvetve történik, a gazdatiszten keresztül. Hiába van tele szociális érzéssel a birtokos, ha a munkással közvetlenül érintkező gazdatiszt ugyanezt a szociális felfogást nem teszi magáévá. Ezzel széniben a kisbirtokosember közvetlenül érintkezik a maga munkásaival és ha egyébben nem is tud többet nyújtani, de emberségben feltétlenül többet nyújt nekik, mint bárki más, mert embernek tekinti, asztalához ülteti munkását, ugyanazt a kasztot eszi, amelyet a munkás eszik és igen gyakran előfordul, hogy a kicsiny faluk közösségében a mezőgazdasági munkás és a munkaadó kisbirtokos rokoni vagy családi összeköttetésiben is vannak egymással. Előfordul, hogy a részes arató sógora vagy rokona a községi bírónak, vagy a község legnagyobb gazdájának. Elképzelhetetlen tehát, hogy a mezőgazdasági munkás helyzete rosszabb legyen a kisibirtokostársadalomnál, mint a nagybirtokosnál. Minthogy a jövendőben a kisbirtokos munkaadók száma előreláthatólag szaporodik, — legalábbis a fejlődés törvénye ezt írná elő — ennélfogva arra is gondolnunk kell ennek a törvénynek a megalkotásánál, vájjon a kisbirtokostársadalom a jövőben, amikor fokozott mértékben szakad nyakába a mezőgazdasági munkásság foglalkoztatásának gondja, elég erős lesz-e majd ahhoz, hogy megfelelőképpen ellátni, és foglalkoztatni tudja ezt a mezőgazdasági munkásréteget. . Néhány esztendővel a háború előtt voltak olyan idők, amikor a mezőgazdasági munkás78. ülése 1&4Ô január 31-én, szerdán. 357 nak, akinek állandó munkája és keresete volt, — különösen az ország dunántúli vidékein — jobb dolga volt, mint a 6—8 holdas kisbirtokosnak. Jobb dolga volt, mert a tápláléka, a ruházata ugyanúgy megvolt, a gondja pedig lényegesen keveseDb volt. Én a magam részéről mint kisbirtokosember távolról sem irigyelném, ha a legutolsó mezőgazdasági munkásnak is olyan sorsa lenne, mint a törpe- vagy kisbirtokosnak, egyet azonban ne méltóztassanak elfelejteni, azt, hogy a fokozatos fejlődés elve azt kívánja, hogy ezek a mezőgazdasági munkások is igyekezzenek lassanként kitörni a maguk rétegéből, a maguk kasztjából és igyekezzenek ők is törpebirtokosok vagy későibb kisbirtokosok lenni. Ha előáll helyzet, hogy a törpe- vagy a kisbirtokos társadalom nem tud gazdaságilag, életmódban, terheinek viselésében fejlődni, előbbre jutni, mint amilyen állapotban ma van, akkor előfordulhat, hogy ez a mezőgazdasági réteg, ha egyszer ennek a törvénynek, vagy pedig a változó viszonyoknak eredménye úgy hozza, ihogy a sorsa könnyebbé fog válni, nem fog arra kívánkozni, hogy törpe- vagy kisbirtokos váljék belőle, meg fog maradni kasztnak, osztálynak, zárt rétegnek, amelyhez nem lelhet hozzáférni. Ebben az esetben pedig a miunkabérköveteléseknek, a szociális elégedetlenségnek gyújtópontjává válik a jövőben. A szociális elégedetlenség tehát áttolódnék az ipari munkásságról a mezőgazdasági munkásságra, mert az ipari munkásság eltartásáról mindig joibban és joibban fog tudni gondoskodni a fejlődő ipar, a mezőgazdasági munkásság azonban ebben az esetben, ha nem lát maga előtt emelkedési lehetőséget ési nem érez vágyat az emelkedésre, kénytelen lesz beleszorulni egy kasztba és így egy osztállyá, munkásosztállyá válik, amellyel azután állandóan csak harcok, bajok lesznek a jövőben. Ebből következik az, hogy amikor a jövőben fokozott mértékben hárul majd a munkaadói feladat a kisbirtokos társadalomra, akkor gondoskodni kell arról, hogy a kisbirtokostársadalom éppen olyan arányban erősödjék meg ebben az országban, amilyen arányban emelkedik a mezőgazdasági munkásréteg, ha majd ennek a törvénynek remélhető hatásai az ő sorsán könnyíteni fognak. Sígray István t. képviselőtársam tegnap felvetette itt a gondolatot : gondoskodni kellene arról, hogy ez a mezőgazdasági munkásréteg jobban tudjon dolgozni, jobb munkát tudjon végezni, mint amilyet eddig végzett. Ha éhben az országban a mezőgazdasági oktatás eljut odáig, hogy nem hagyja érintetlenül a legkisebb birtokot vagy a legkisebb törpebirtokot sem, akkor ez az emelkedés általánossá válik, mert akkor nemcsak a szakképzett uradalmi gazdatiszt fogja megkívánni a príma munkát és az újításoknak megfelelő munkát a mezőgazdasági munkástól, hanem meg fogja kívánni majd az a kisbirtokos is, aki a mezőgazdasági termelési kultúrában ugyancsak emelkedik. Azt azonban nem lehet állítani, hogy a mezőgazdasági munkás nem tud dolgozni. A magyar mezőgazdasági munkás a világ minden népének munkásai között a legelső. Bárhova megyünk a világon, mindenütt azt látjuk, hogy ahol nemzetközi munkásosoportok dolgoznak együtt vagy egymás mellett, ott a magyar munkás az első. (Ügy van! Ügy van!) Tatián azt is lehetne mondaná, hogy magyarságának ez a mezőgazdasági munkásrétege csak ott veszi hasznát, ahol ver55*
