Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.
Ülésnapok - 1939-65
24 Az országgyűlés képviselőházának 65 a felvidéki viszonyok rendezésére. Méltóztassék azt mondani, hogy a választás megtörténik e szabíállyok alapján a jelen parlament idejére. Ez világos, mondjuk provizórikus rendelkezés, amelyből Önként következik, hogy ha ennek a parlamentnek a megbízása lejár, illetőleg ha időközben új választások lesznek, akkor már ipso facto azon a területen is az általános jogrendszer szerint választunk. Ismét azt látom, hogy itt is egy kettős jogrendszer-állapotot akarunk tovább fenntartani. A Felvidék nem corpus separatum, nem kell ezt az állapotot tovább fenntartani, hanem inkább arra kell igyekeznünk, hogy minél előbb és minél teljesebben harmonizálódjék, olvadjon Össze a Felvidék és Kárpátalja az ország régebbi területével. Ha már most ebben a törvényjavaslatban olyan rendelkezés van, ameiy szerint további törvényhozási intézkedésre van szükség, amely által unifikáltatni fog majd a két országrészben a választójog, akkor megint csak újabb ilyen időtöltéssel rendezzük a kérdést, megint felmerülnek tijabb viták, míg ha most kimondja a törvényhozás azt, hogy ennek a parlamentnek a tartamára történik ez a választás, akkor ez elfogadható átmeneti intézkedésnek látszik. A 3., illetve 4. §. a szerzett jogok fenntartását biztosítja. Ebben a tekintetben nem tudok egyetérteni előttem szólott igen t. képviselőtársammal, aki azt mondotta, hogy felesleges volt ezt a rendelkezést felvenni. Sőt ellenkezőleg, nemcsak, hogy nem volt felesleges, hanem mini a kormánypárt vezérszónoka is mondotta, ez egyik legnagyobb érdeme ennek az egész törvényjavaslatnak, másrészt a legnagyobb politikai kihatású is. A magyar jogelvnek ugyanis mindig az volt az irányelve, hogy szerzett jogot, már meglévő jogot lehetőleg nem vesz el, mi sem akarjuk tehát elvenni — nem is vehetjük el — a Felvidék visszacsatolt területén a megszerzett jogokat. Meg kell őket hagyni. A politikai kihatás pádig az, hogy ha egyszer már megkaptak ott egy bizonyos szélesebbkörű választójogot, akkor a következő választójogi intézkedés alkalmával több lehetőség marad arra, Lögy a mienk, amely korlátozott és nehazebby javuljon. Ennél a paragrafusnál én méginkább egy továbbmenő lépést kérnék. Ügy szól az intézkedés, hogy azoknak szerzett jogát tartjuk tiszteletben, akik a legutoljára tartott nemzetgyűlési képviselőválasztások időpontjában már bírták ezzel a joggal. Én ezt nem tartom észszerűnek, hogy mi ezt a jogot a csehszlovák vagy rutén területen tartott választások időpontjához kössük. A jogforrás mindig a főhatalom változása volt. Amikor a csehszlovák főhatalom volt érvényben azon a területen, akkor volt ott egy bizonyos jogrend. Mi megszereztük a főhatalmat, tehát életbe kell léptetni ami jogrendünket. A változások időpontja tehát mindig a főhatalom változása; a jogforrás is onnan keletkezhetik. Ebből következik, hogy itt nem a legutoljára tartott nemzetgyűlési választásokat, hanem a főhatalom változásának időpontját kell figyelembe venni a tekintetben, hogy kinek volt választójoga. Vagyis azt kell mondani, hogy azoknak van meg a csehszlovák törvények szerint megszerzett választójoguk, akiknek e választójoguk megvolt már akkor, amikor a főhatalom megváltozott, természetesen azzal a korrekcióval, amelyet a törvényjavaslat igen helyesen tartalmaz, hogy voltak egye*sek, akiket elütöttek a választójogtól azért, ïuèft állarapóleaíságuk vitás volt. Ezt a szerzése 1939 december 12-én, kedden. zett jogot én kiterjeszteni szeretném, tehát ne csak azok kapják meg, akik szavazatukkal mar élhettek, hanem akiknek jogosultságuk volt a csehszlovák törvények alapján megszerezni a választójogot abban az időpontban, amikor a főhatalom megváltozott. Ez nem politikai érdek kérdése, ez az egész dolog, amelyet voltam bátor előadni, tisztára jogi levezetése ennek a törvényjavaslatnak, amelyet mint kényszerintézkedést kénytelen vagyok elfogadni, mert ha nem hozzuk meg ezt a törvényt, akkor nem lehet megtartani a Felvidéken a választást. De ha már koncedáltam, hogy valamiképpen intézkedni kell, akkor szeretném, ha a provizórikus, az átmeneti intézkedés a lehető legjobban simulna a mi fennálló jogrendszerünkhöz, a magyar nemzet általános politikai és jogi irányához. Ennek érdekében voltam bátor előhozni ezt a három kérdést, amelyet mint módosítást fogok előterjeszteni a részletes vita során. Annak reményében, hogy a felszólalásom nem volt hiábavaló, a javaslatot elfogadom. Elnök: Kíván még valaki a javaslathoz hozzászólni? Porubszky Géza jegyző: Senki sincs feliratkozva ! Elnök: Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. A belügyminiszter úr kíván szólni. vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: T. Képviselőház! Az elhangzott felszólalások, különösen pedig Mezey, Vozáry és Homicskó képviselő urak felszólalásai, úgy érzem, felmentenek attól, hogy ennek a törvényjavaslatnak intézkedéseivel és ezeknek indokolásával részletesen foglalkozzam. Azt hiszem, teljesen elegendő lesz, ha röviden azokat az elvi alapokat fejtem ki, amelyek a kormányt ennek a törvényjavaslatnak benyújtásánál vezették. ' Az az ok, amely miatt ezt a törvényjavaslatot idehozta a kormány, abban áll, hogy nemcsak a törvénynek, hanem az államrezonnak parancsa értelmében is minél sürgősebben be kell kapcsolni a Felvidéket, a visszacsatolt, illetőleg visszatért területeket a magyar állam jogrendszerébe (Ügy van!) és minél előbb ki kell terjeszteni ezekre a területekre a magyar jogintézmények hatályát, (Ügy van! Ügy van!) vagyis minél előbb el kell érni azt a célt, amelyet az első pillanatban feladatként tűzött a törvényhozás a kormány elé: hogy unifikálja az országgal a visszatért területeket. (Ügy van! Ügy van!) Ez az a szempont, amely ennek a törvényjavaslatnak öszszeállításánál dominált, ez a célkitűzés vezette a kormányt akkor, amikor mérlegelte, hogy a választójogot és az ezzel kapcsolatban, illetőleg ennek konzekvenciájaképpen jelentkező institúciókat milyen módon unifikálja a Felvidéken. Amint méltóztatnak tudni, az országgyűlési képviselet szempontjából ma átmeneti helyzet van a Felvidéken. Nem magyar jogi alapon történt választás szerint, hanem behívás folytán szerepelnek a felvidéki képviselők az országgyűlésben. Ezt az állapotot tovább fenntartani természetesen nem lehetett és iparkodni kellett, — már csak azért is, mert erre szintén utasítást ad a kormánynak a törvény — hogy ezek a területek minél előbb választás útján küldjék be a maguk képviseletét a törvényhozásba.
