Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-77

Äz országgyűlés képviselőházának tárgyalását tartalmazza, amelyek erre a javaslatra, illetőleg a javaslatban rendezni kívánt kérdésre nagy befolyással vannak, de amelyek tulajdonképpen ebben a javaslatban közvetlen közelről szabálykonstruálás útján érintve nincsenek. Meg kell állapítani, hogy a felszólalások terjedelme túlnyomólag a kérdésnek ezt a második részét érintette, jelezvén ezzel azt is, hogy a dolognak ez a része nem kevésbbé fontos, mint a kérdésnek ama része, amely paragrafusokba szedve mint törvényjavaslat áll előttünk. Megállapítást nyert itt, egyihangúlag mindenki részéről, hogy ez egy kerettörvény, amelynek végrehajtása igen sok lehetőséget ad. Lehet célszerűségi szempontokat felhozni ilyen irányú és módú törvényhozás mellett is, azonban egyénileg sokkal tökéletesebbnek tartom azt, ha kerettörvények helyett a szabályozandó viszonyok minden részére kiterjedő törvényes rendelkezések alkottatnak, Különösen szükségesnek tartom ezt olyan körülmények között, amilyen körülmények között van ma politikai életünk, amikor bizony, bármennyire tagadják is, sok helyen a politikai állásfoglalásnak igen sok kérdés eldöntéséinél jelentős szerepe van; (Ügy van! half elöl.) még ma is lehet látni azt, hogy olyan emberek, akik a köznapi életben pártjelvényt nem viselnek, amikor hivatalos ügyes-bajos dolgaik elintézése végett jelennek meg valahol, a párt jelvényt viselik. Elnök: Kérem a t. képviselő urat, szíveskedjék a napirendre kitűzött törvényjavaslathoz szólni. A pártjelvény viselésének kérdése 1 semmi összefüggésben sincs a javaslattal. Vásáry István: Tisztelettel tudomásul veszem. Elnök: A képviselő úr nem is tehet mást. Vásáry István: Nem telhetek mást, de méltóztassék megengedni, 'hogy ezt teljes tisztelettel ki is jelentsem, ne csak egyszerűéin gondoljam. Éppen azért, mert ez a törvényjavaslat ilyen kerettörvény-javaslat, tartom találónak a kormánypárt inai első szónokának, Fricke Valér igen t. képviselő társamnak azt

#

a. hasonlatát, amely szerint ezt a törvényjavaslatot Columibus-tojásának nevezte. Valóban az: nem tudjuk, mi fog kiikelni ebiből, a tojásból és mi lesz a gyakorlati eredménye. Ez függ egyrészt a végrehajtástól, másrészt pedig azoknak az életviszonyoknak alakulásától, amelyek közt a törvényjavaslat végrehajtásra kerül. En is igyekszem ebből a két nézőpontból foglalkozni ezzel a törvényjavaslattal: először közelebbről magával a törvényjavaslattal, azután pedig az azt körülvevő és szabályozandó életviszonyok jelenségeivel. A törvényjavaslat, amint azt pártunk vezérszónoka megállapította, szerintünk helyes elvi alapon épül fel akkor, amikor az itt érdekelt nagy társadalmi csoportoknak, a munkaadóknak ési a munkavállalóknak paritásos érvényesülését veszi kiindulóponttul, de gondoskodik arról, hogy ha az ellentétes érdekek harmonikus kiegyenlítését nem találhatnának, akkor az államhatalom, mint amelynek az ilyen parciális érdekeken felül, az egyetemes nemzeti érdek szempontjából kell ilyen körülmények között beavatkoznia, döntse el a kérdést részrehajthatatlanul, az egyetemes nemzeti éredekek szem eiőtt tartásával. Ha azonban a törvényjavaslatot tüzetesen analizáljuk, meg kell állapíatnunk, hogy ez ia paritás nem érvényesül teljes mértékiben, és meg kell állapítanunk, ihogy az államíhatalom KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ IV. 77, ülésé 10iO január SO-án, kedden. 343 nemcsak akkor Ibír beavatkozási joggal, amikor az egyenlő érvényesülési lehetőségű erők harmonikus kiegyenlítődést nem találnak. Ennek az utóbbinak az oka és magyarázata elsősorban az, hogy ezek a munkabérmegállapító bizottságok a vármegyei mezőgazdasági bizottságból kerülnek ki, az élet pedig azt mutatja, hogy a vármegyei mezőgazdasági bizottságok megalakulásában a közhatalom szerveinek igen jelentős része és részvétele van. Ha végig méltóztatnak nézni a mezőgazdasági bizottságok tagnévsorát, megállapítható, hogy igen nagy számniial vannak ezekben a bizottságokban olyanok, akik a mindenkori kormányihatalomtól függőségi viszonyban vannak. Ezért van az is, hogy ezek a mezőgazdasági bizottságok tulajdonképpen nem szabad érdekképviseleti szervek, nem tudják a mezőgazda-, s ág érdekeinek védelmét úgy szolgálni, mint azok az érdekképviseleti szervek, amelyeknél ezek a jelenségek nem állapíthatók meg, mint például az iparkamarák, mint például a Gyosz, vagy a Tébe, vagy más efféle érdekalakulatok. Ha az ilyen móüon megalakult, érdekképviseleti szervnek nevezett vármegyei mezőgazdasági bizottságokból alakulnak ezek a munkabérmegállapító bizottságok, nagyon könnyen bekövetkezhetik az a helyzet, hogy ezekben a munkabérmegállapító bizottságokban a paritásos felek egyikében már ott szerepel a maga függvényei útján az a közhatalmi szerv, amelynek csak a végső döntésnél kellene, hogy szava legyen. Ez arra fog vezetni, t. Képviselőház, hogy ennek a törvényjavaslatnak törvényerőre emelkedése után, akármilyen helyes és jó intencióval történik is majd a törvény végrehajtása, hiányozni fog az a bizalom, amelynek ezt a törvényt az életben kísérnie kellene. Ezért szerintem gondoskodni kellene ennek a lehetőségnek elhárításáról azzal az egyszerű intézkedéssel, hogy miután csak a döntésben lehet a közhatalomnak része, ellenben a paritásos felek között nem, a bérmegállápító bizottság tagjai között ne lehessenek olyan egyének, — már tudniillik a javaslatban felsorolt kizárási okokon túl — akik a mindenkori központi hatalommal fegyelmi jogi függőségi viszonyban vannak. (Egy hang jobbfelől: Nem is lehet!) Arra is rá fogok térni. Ennek a lehetősége megvan, mert ha a mezőgazdasági bizottságba bekerülhetnek hivatali függőségi viszonyban lévő emberek, mint ahogyan vannak is ott, ezek bekerülhetnek a munkabérmegállapító bizottságba. (Meixner Emil: Akinek más forrásból nagyobb jövedelme van, az nem lehet! — Elnök csenget.) Nem vitázom tovább, mert ez így van. Megállapítom azt is, hogy nincsen feltétlenül biztosítva az sem, hogy a munkavállalók részéről kizárólag csak a rendszeresen és állandóan munkát vállalók és más viszonylatban nem élők lehetnek tagjai ennek a bizottságnak. Azt mondja a javaslat, hogy a munkavállalók részéről a négy tagot az első kategóriába tartozó egyének közül kell venni. (B. Szabó István: Nyugdíjas tábornok!) Nagyon jól méltóztatnak tudni azt, hogy az 1937. évi XVII. te. rendelkezése értelmében az első kategóriába nemcsak a mezőgazdasági munkások, a földnélküli egyének tartoznak, hanem oda vannak besorozva a három holdig terjedő ingatlannal bírók is. (Cso'rba Sándor: Mert azok is munkavállalók! — B. Szabó István: Nyugdíjas tábornokok!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Vásáry István: Elhiszem, hogy a három53