Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-77

Az országgyűlés képviselőházának (olvassa): »Ezt már nem. lehet letagadni, csak beismerni és meghajtott fejjel mélyen szegyeim.« Igenis, igen t. uraim, mélyen kell szégyellnünk azt, hogy 1940-nek kellett elkövetkeznie, hogy erről a kérdésről most már igazán intenzíven tárgyaljunk. Gyönyörűen írja le — pedig nem. nyilas — a továbbiakban (olvas'sa): »Mert nem. azok a lázítók, akik ezt a helyzetet nyíltan feltárják, hanem azok, akik érvek, adatok nélkül, csupán tagadással cáfolják. Es nem változtat a lényegen az sem, ha kiszámítják, hogy nem hárommillióról van szó, hanem kétinilliókilencszázezerről.« Majd ezeket mondja (olvassa): »Az, hogy a munkásság és a parasztság zöme a múltban éppúgy élt, (mint ahogyan él ma, semmiképpen sem ellenérv a változtatás szükségességének hangoztatásával szemben, hanem egyenesen lesújtó megállapítás és teljes beismerés.« T. Ház! A miniszter úr indokolása és az előadói beszéd olyan biztatók voltak a mi számunkra, hogy minden fenntartás nélkül el kellett volna fogadnunk a törvényjavaslatot, azoniban óriási csalódás ért 'bennünket, amikor az indokolás után a törvényjavaslat szövegét tanulmányoztuk. Azt látjuk, hogy itt nem konkrétumokról van szó, hanem- icisak bizottságokat akarnak létesíteni, amelyek majd tárgyalnak, tárgyalnak és tárgyalnak. (Egy hang a baloldalon: Es nem csinálnak semmit!) A múlt tapasztalatain okulva tudjuk, hogy ha ilyen természetű bizottsági tárgyalások voltak, ott a dolgozók képviselője olyan kötöttkezű ember volt, aki vagy nem uierte kinyitni a száját, vagy nem merte megmondani a való tényt, mert mindig a feje fölött függött a Damokles kardja, hogy elveszti azt a nyomorúságos kenyerét is, amelyet addig kapott. Ez a főoka annak, hogy mi, nemzeti szocialisták hirdetjük a mezőgazdasági munkások helyzete javításának szükségességét és elsősorban ezért harcolunk. Ezt a törvényjavaslatot a bizalmatlanság miatt nem tudjuk elfogadni. De kevés is. Nézzünk kicsit körül, hogy mi a helyzet a mezőgazdasági munkások körében? A saját kerületemben tapasztaltam és láttam, hogy borzasztó nagy munkakínálat van. Ez a tény. Az emberek örülnek, ha a legminimálisabb konvencióért cselédnek mehetnek, örülnek tehát, ha a nyomorúságot biztosíthatják maguknak. Napszám? Alig akad és ha van, 1*20 pengős, de ennél alacsonyabb napszámbéreket is látunk. Hog-y a munkaéhséget illusztráljam, szükséges, hogy néhány adattal szolgáljak. Künn jártam a vidéken ésJhallottam, hogy az egyik község a, községi jégellátás biztosítására árverést tűzött ki. A kikiáltási árat 80 pengőben állapították meg, vagyis ezt az összeget volt hajlandó fizetni a község azoknak a munkásoknak, akik a község jégvermét jéggel telehordják. Erre 'megindult a licitálás és lelicitálták a kikiáltási árat 50 peng*őre. Csak a munkaéhséget bizonyítja, hogy az emberek még azt a szűken megállapított munkabért is lenyomták, amit a község fizetni hajlandó volt, pedig a községi pénztár igen fukar, de lenyomták csak azért, hogy megkaparinthassák a munkát. (*Vi ami még szomorúbb, hogy ezért a csekély munkabérért nettn ninfóstelen dolgozott, hanem egy meglehetősen jómódú gazda, aki azt mondta: nincs munkám, tehát olcsóbban csiná•loim meg, csak azért-, hogy mégis keressek valamit. A \ munkanélküliségnek még szomorúbb példája az, hogy néha, ha akad egy kis földKf-.i VTSELOHAZI NAPLÓ ív 77. illése 19AO január 30-án, kedden. 335 bérlet, a föld bérét mennyire felihajtják és fellicitálják, csakhogy megkaphassák, mert munka nincs s így legalább egy kis földmunkához akarnak jutni. Ebből látni lehet, mennyire kell nekik az a betevő falat kenyér. Igen szomorú péklát hozhatok fel Dunacsun községből, ahol 40 kis magyar holdat kellett bérbeadni. Nem mondom meg kinek, mert igen fájó nekem idehozni a parlament elé a bérbeadó nevét. A bérösszeget holdanként a következőképpen állapították meg: a bérbevevő köteles volt fizetni 5 mázsa novemberi szedésű csövestengerit és kikötötték, hogy Fleischmann-féle lófogú tengerinek kell lennie, mert ez jobban fizet. Kikötötte magának a tulajdonos, hogy kap az illetőtől 5 kilogramm nulláslisztet, 2 kilogramm zsírt. 2 kilogramm húst, 3 kilogrammra hízott récét vagy egy hízott libát, egy pár csirkét, 36 darab tojást és 2 pengőt készpénzben. Az ottani árakat figyelembe véve, kikalkuláltam mennyit tesz ez ki. A csövestengerit 12 pengővel, a nulláslisztet 40 fillérrel, a zsírt 1.60 pengővel, a húst 1.20 pengővel, a hízott liba kilóját 1 pengővel. a tojást 6 fillérrel kalkulálva ez Összesen 77 pengő 16 fillért tett ki egy magyar hold_bére fejében. 40 hold után tehát kapott az illető 3086 pengő 40 fillért. Hogy ez milyen súlyos a bérbevevőkre nézve, azt a faluban már közszájra kelt esetek bionyítjiák. Amikor valaki kosárral vagy tarisznyával végigmegy a falun, kiabálják: Viszed a tojást! Viszed a búst! — vagy: Viszed a libát! Ezután az eset után is vannak még bizonyítékaim, amelyek ezt a munkatúlkinálást igazolják. Ez a túlkínál ás az oka annak, hogy az egyes uradalmakban alkalmazott cselédek nek konvencióját minden megkérdezés vagy bejelentés nélkül esökkentik. Itt sajnálattal kell egy esetet említenem, amely Frigyes főherceg uradalmának papréti pusztáján történt meg. Nem állítom, hogy itt a földesúr a komisz és a gonosz, mert amikor írtam neki levelet, a levélre választ is kaptam és a hibát, amelyre rámutattam, igyekezett helyesbíteni. Azt látom azonban, hogy igenis vannak gazdatisztek, akik talán lelkeílenségből vagy talán mert valami nagyszerűt akarnak produkálni a gazdájuknak és fel akarják mutatni, hogy mit tudnak produkálni, tűrhetetlen magatartást tanúsítanak. Azon a kis pusztán 30 család dolgozik. Nein akarom, az egész konvenciót felsorolni, csak azt említem, ho^y negyedévenként kaptak egynegyed öl fát, de csak ha 9 pengőt lefizettek. Elvontak tőlük másfél liter tejet, amit addig kaptak. 30 pengő' készpénzt kanták negyedévenként, azt is elvonták tőlük. Kérdem, milyen alánon. Hol van itt a földmívelésügyi kormány, hogy ilyeneket nem vesz észre és ilyen sérelmeket nem orvosol. (Egy hang a jobboldalon: Kérdés, tud-e róla!) Megteszik azt is, hogy 14 éven aluli gyermekeket használnak fel ilyenkor alomszalnia behordására. Ilyen hideg időkben ez meglehetősen nehéz munka és ezért 60 fillér napszámbért fizetnek. Megtesz effélét a szomszéd Lónyay-uradalom! is. Ott a következőket állapítottam meg. Egy 69 éves kocsis jött hozzám panaszra, aki 35 évig működött az uradalomnál, 11 éve, hogy elküldték. Ez alatt a 11 év alatt féikommenciót kanott. azóta semmit, éhezik, nyomorog és fázik. Elment az uradalom főerdészéhez, könyörgött neki. engedje meg, hogy ő is vághasson fát az erdőben, mert ùiszen a favágás sem cukor, hiszen a gyökereket is ki kell irtani. De még ezt a nyomorusá52