Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-77

336 -Az országgyűlés képviselőházának 77. ülése 1940 január 30-án, kedden. gos munkát sem kapta ' meg-, nein adták meg' neki. (Boér Ágoston: Jelentse be!) Az ilyen szomorú adatok után szomorúsággal kell, hogy lássam az előttünk fekvő javaslat egyes pontjait, ahol nincsen egy irányelv sem. Szükséges lenne, bjogy egy irányszerződést biztosítsunk ennek a szerencsétlen népnek. Itt ugyanis három munkakategóriáról van szó. Egy irányszerződést szeretnék látni a kommenciós cselédekre vonatkozólag, egy irányszerződést szeretnék látni a részes munkásoknál, a részes aratóknál és szeretnék látni a napszámosokra nézve egy irány-napszámbért. (Boér Ágoston: A vármegyei bizottságokra bízza ezt a javaslat!) T. képviselőtársam, itt megint alkalom fog adódni a presszió gyakorlására, itt alkalom fog adódni arra, hogy ha egy munkást be fognak hívni a bizottságba, az az intéző úr majd alaposan kipaukolja azt az embert, nehogy így és úgy merjen beszélni, hanem úgy, ahogy a földesúr megkívánja. Én tehát nem látom biztosítva itt a megfelelő szabadságot. Ha egy ilyen bérmegállapító bizottság történetesen összejön, legalább az ottani képviselőnek legyen joga, mint hallgatónak, abban a bizottságban részt venni. Hadd lássuk, hadd halljuk, hogyan akarják kijátszani azt a szerencsétlen népet. Ma már egészen más világnézetek vannak, más szelek fújnak, ma nem lehet a magyar munkaerőt így negligálni, mert tudnunk kell, hogy a nem dolgozó, a dologtalan, elveszett érték a magyar, közgazdasági életben. A munkát nekünk igenis minden tekintetben ki kell használnunk, gondoskodnunk kell tehát arról, hogy a mezőgazdasági munkásréteg, amelynek munkaideje egy év. leforgása alatt bizony alig haladja meg a 100 vagy 200 munkanapot, az egész esztendőben becsülettel dolgozhasson. A termelés magyar érték. Munka nélkül a föld sem érték és nem hoz semmit sem. Az az imádott tőke pedig egy holt tömeg, ha nincs munkáskéz/amely abból a holt tőkéből igenis nemzeti vagyont és nemzeti érőt tud fejleszteni. (Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Az öregségi járulékról szóló törvényjavaslatnál szólaltaim fel és figyelmeztettem a t. Házat arra, hogy ma ne úgy gondolkodjunk, mint a régi munkaadók gondolkodtak, hogy az állati munkaerőt és a gépi munkaerőt jobban megbetasülték, unint azt a munkaerőt, azt a munkát végzőt, akit az Úristen a saját képére teremtett. Itt nincs 'megibecsülve az emberi munkaerő, az le van gyalázva, mélyen t. Uraim. Ha ezt a kérdést nem oldjuk meg radikálisan, ahogy előttem szóló t. képviselőtársam mondotta, igenis, nem evolúció lesz, hanem revolúció. T. Ház! Vissza kell térnem a legutóbbi .kormánypárti szónok beszédére, aki a népet ,azzal vádolta, hogy a szélsőségek felé hajlik. Ezt tagadom, mert a magyar nép volt az, amely nem ugrott be a kommumistáknak, hanem igenis azok akadályozták meg a kommunizmus elterjedését Magyarországon. A magyar munkásság nemzeti alapon áll (Egy hang jobb felöl: Ez a helyes!) és hiába írják a gazdasági tudósok, a viharsarok-kutatók, hogy a magyar munkás és a magyar falu népe a szélsőséges mozgalmak prédája, ezt tagadom, mert a magyar falu népe nem hagyja el a vallását, nem »hagyja el a hazáját s szereti a földet, ha nem is az övé. Igenis, egy mozgalom mellé állott ez a nép, amely mozgalmat nem mi csináltunk, hanem bennünket termelt ki az ő akaratuk. A fájdalom jajkiáltása volt az, mélyen t. képviselőtársaim, hogy ide nyilasok kerültek be (Elnök csenget.) és mi igenis ezt a fájdalmat akarjuk itt megvilágítani. Elnök: Kérem a képviselő urat, szíveskedjék a

f napirendre kitűzött tárgyhoz szólni. (Felkiáltások a Szélsőbaloldalon: Finnország hozzátartozott?!) Pándi Antal: A javaslatban nem látom azt, hogy a munkabérek megállapítása után — amit, adja Isten, hogy jól intézzenek el, magunk kívánjuk a legjobban — a lakáskérdés ügyét is felvetnék. Sírva kellene itt bevallanom, t. Uraim, hogy én mit láttam odakünn vidéken. Birkaistállókból készítettek esőléd lakásokat. Egy konyhája van öt családnak, (Felkiáltások jobbfelől: Elég baj!) minden családnak 6—7—8 gyermeke van és egy 3—4 négyszögöles ^ kis lyukban ülnek az emberek, ahol egy-két ágy van, szalma van a föLdön, egy asztal és két szék található. A padláson fent, amígbirkák voltak abban az épületben, széna, szalma volt, most nincsen ott semmi, hanem a hézagokon át áramlik ki még a csöpp kis meleg is. (Igaz! Ügy van! a szélsőhclohlalon'-) Nem látom biztosítva, hogy a gyermekek szájától elvett tejet sietve visszaadnák. Mert mikor jelentkezik ennek a javaslatnak a hatása? Majd (visszajön a felsőháztól, akkor megint tárgyalunk és ez hónapokat vesz igénybe, holott itt a tél s a népen segíteni kell. (Baky László: A Maginot-vonalat nem tudjuk áttörni!) Nagyon helyesen mondotta Mátéffy igen t. képviselőtársam, hogy igen jó volna ez a törvényjavaslat, ha történetesen keresztényi szellem Ihatna át az illető munkaadót, de főleg azok végrehajtóit. Tapasztaltam ugyanis, hogy nem mindig a földbirtokos nyúzza, kínozza a népet, hanem a gazdatisztek sorában vannak olyan lelketlenül gondolkodó egyedek, akik azt hiszik, hogy ők a földesurak és úgy ítélkeznek a nép fölött, mintha élet-nalál urai lennének, mint a jobbágykorszakban. amikor agyon is lőhettek a jobbágyot. (Egy hang jobbfelől: Ezt a jobbágykorban sem, lehetett!) Ilyen mentalitással nem leihet haladni a mai korban, mert különösképpen a mostani időben az országnak nagy szüksége van ezekre az emberekre ott kint és ha ezek az emberek odahaza ilyen elbánásban részesülnek, micsoda lendülettel, milyen érzéssel^ fognak odamenni a legszentebb munka teljesítéséhez, a haza védelméhez? CPaczolay György: Kornfeld Móricék ki akarják őket vándoroltatni!) Hiszen a munkaadóknak is tudniok kell, hogy a mi mezőgazdasági munkásaink igénye nem piszkálódás eredménye, hanem ezek az emberek a (harctéren küzdöttek a világháborúban, kikerültek a kis magyar hazából és végigjárták majdnem az, egész földet. A magyar föld munkása sok mindent látott és olyan józanul gondolkozó, hogy ami jót; lát külföldön, azt magába szedi, ami azonban rossz, az nem érdekli. Hazajövet meglátta azután az az egyszerű ember, hogy bizonybizony ezen az áldott földön, amelyet tejjelmézzel folyó Kánaánnak nevezhetünk, neki a legnyomorúságosabb élete van. A szociáldemokrata munkásokról valahogyan mégis csak gondoskodtak. Ezek sztrájkba léptek, béremelést követeltek, igaz, hogy ezek a sztrájkok legtöbbnyire a kartelek utasítására történtek, hogy a kartelárakat emeljék, — munkabért aránylag kevesebbet emeltek — de mégis igyekeztek valahogyan ezeknek a munkásoknak az életét rendezni. De ha a ma-