Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.
Ülésnapok - 1939-77
334 Az országgyűlés képviselőházának 77. ülése 1940 január 30-án, kedden. állította, hogy az evolúciós úton lehet haladni és így igenis célhoz lehet érni, a másik rész pedig azt hirdette, hogy a begyökerezett liberális rendszert nem lehet másként felszámolni, csak revolúciós, forradalmi úton. Azt hiszem, egyöntetűen állapíthatjuk meg, hogy a harc már eldőlt, még pedig az evolúció javára dőlt el és ha itt is van még a másik rész, mindenesetre jó magyar emberek felfogasa szerint ők is az evolúciót igyekeznek gyorsítani, de a revolueió álmát már kiverték fejükből. (Ügy van! Ügy van! jobb felől. — Paczolay György: Nincs itt forradalmi párt! Ez tévedés. — Jandl Lajos: Kikről beszél?) Azt mondtam, hogy már kiverték fejükből és elfelejtették jó magyar emberekhez méltóan. (Eitner Ákos: Ez rémlátás volt! Rossz álom!) Elnök: Csendet kérek! (Jandl Lajos: Csak a túl lassú evolúció ellen küzdöttünk!) Csendet kérek, Jandl képviselő úr!, Frieke Valér: T. Ház! Amikor ezt a törvényjavaslatot átnéztem, eszembe jutott egy északi nép, egy északi nemzet, amely szabadságáért csodálatosan harcolva valóban csodálatos, az egész világot magával ragadó bámuj latraméltó teljesítményeket fejtett ki az xitplsó három hónapban. Testvérnemzet, s azt mondják, a fajtában, az erős ázsiai származásban is van valami, (Jandl Lajos: Ott 1926-ban komoly földreformot csináltak!) ami mindenesetre hozzájárult ahhoz, hogy ez a nép ilyen hihetetlen teljesítményekre volt képes s ilyen nagy ellenállást tudott kifejteni. De nemcsak ez volt az ok. A lényegesebb az volt, hogy benn az országban igenis meg tudtak teremteni egy olyan jövedelemeloszlást, egy olyan szociális rendet, egy olyan rendszert, amelyben minden ember megtalálta a maga megélhetését, s ahol mindenki gyarapodni tudott, (Rapcsányi László: Itt miért nem csinálják meg?!) mert az önzés háttérbe szorult a nemzet közös érdekeivel szemben. Legjobb bizonyítéka annak, hogy a nemzet belső, lelki egyensúlya tette ezt a nemzetet ilyen erőssé, edzetté és ellenállóképessé, az, hogy éppen azok a kommunisták, akik 1930-ban a bolsevista párt betiltása után Oroszországba mentek, ott meggyőződve arról, hogy a hazai rendszer mégis jobb, hazatértek s a hazai rendszernek ma legerősebb és legharcosabb támogatói. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) És jött az orosz. Millió és milliószámra szórta a röpcédulákat és árasztotta el velük, az országot hihetetlen lelki gyötrődésnek téve ki annak lakosságát. De hatástalan maradt minden kísérlete, mert benn az országban valóban egy erős nemzeti érzés, egy erős lelki egyensúly képessé tette a nemzetet egy közös akarat megvalósítására. T. Ház! Abban a hitben élek, hogy ez a javaslat hozzájárul ahhoz, hogy mi is ezen az úton haladva Magyarországot is ilyen körülmények közé hozzuk a megfelelő törvények és rendelkezések hosszú láncolatával és azoknak becsületes keresztülvitelével. (Jandl Lajos: De nem százéves evolúcióval! Az kicsit sok!) Azzal a reménnyel zárom szavaimat, hogy a mindenható Isten talán ad nekünk még annyi időt, hogy a reformok megvalósításával olyan lelki egységet teremtsünk az országban, a nemzetet a nehéz küzdelem óráiban olyan erőssé és olyan ellenállóvá tegyük,, mint amilyen a finn nemzet ma, (Éljenzés a jobboldalon.) meg vagyok róla győződve, hogy akkor barátaink tiszteletét fogjuk kiérdemelni és ellenfeleink rettegését fogjuk kiváltani. A javaslatot elfogadom. (Éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot szúmosan üdvözlik.) Elnök: Több vezérszónok nincsen. Szólásra következik 1 ? vitéz Miskolczy Hugó jegyző: Pándi Antal! Elnök: Pándi Antal képviselő urat illeti a szó. Pándi Antal: Mélyen t. Ház! Amidőn az előttünk fekvő javaslathoz hozzászólok, meg kell emlékeznem arról az időről, amikor még kisgyermek voltam s amikor első ízben foglalkoztak a mezőgazdasági munkások kérdésével. Igen szomorú idő volt ez, mert akkoriban nem hogy emelték volna a mezőgazdasági munkások bérét, hanem éppen ellenkezőleg kínai kulik behozásával akarták letörni a mezőgazdasági munkások bérmozgalmait. (Ifi. Eitner Sándor: Ugy van!) Ez az első emlékem a törvényjavaslattal kapcsolatban: kínai kulikkal akarta a magyar föld gazdája a magyar földmunkásság kívánságait letörni. (Paczolay György: Ez volt a patriarchális rendszer!) Az előttünk fekvő törvényjavaslat indokolásából látom, hogy voltak törvényjavaslatok, amelyek igyekeztek eltörölni ezt a kuli-rendszert és a mezőgazdasági munkások helyzetének javítását óhajtották. Ilyen óhaj nyilvánult meg az 1898:11. te. indokolásiáiban, de abból sem lett semmi: csak óhaj maradt ez, mert már ettől az óhajtól is megijedtek a munkaadók és felkiáltottak, mi lesz, ha a kormánynak joga lesz a mezőgazdasági munkások bérkérdéseibe beleavatkozni. Akkor ugyanis még az a liberális felfogás uralkodott, amely azt vallotta, hogy a munkaerő semmi egyéb, mint portéka, amelyet, a kínálat és a kereslet szabályoz. Természetesen mindig több lévén a szegényember, aki munka után nézett, nagyobb volt a kínálat, és mivel gazdáink ezt igen jól tudták, kihasználták az alkalmat és a keresletet mindig csökkentették azért, hogy minél kevesebb bérért kapjanak munkaerőt. Jött azután az 1923:XXV. te. amely a mezőgazdasági munkások csoportjából csak a, napszám- és szakmánybéresek béreit kívánta szabályozni, természetesen a kormány közbelépésével, így sem értek el azonban sok eredményt. Az előttünk fekvő javaslat néhány lépéssel előbbre megy, mert a cselédekre és a részes bérmunkásokra is vonatkozik. Mindannak ellenére, hogy ilyen döcögősen, ilyen nehezen halad ez a súlyos magyar kérdés a megoldás felé, örömmel áillapít-om meg, hogy földmívelésügyi kormányunk igenis a haladás útjára tért. Örömmel hallottam az előadó úr nagyszerű beszédét és nem mulaszthatom el, íhogy könyvéből ne idézzek néhány sort, amelyet akkor írt, amikor még nem volt előadó és nem volt képviselő, csak gondolkodó magyar földesúr volt. Ezzel azt akarom kihangsúlyozni, hogy igenis vannak magyar földesurak, akik már a nép lelke és szíve szerint gondolkoznak. A könyv címe: »A naposabb oldalon«. Nem egészen értettem meg a címet, mert hiszen a naposabb oldalon tényleg a munkások vannak, akik nyáron az égető napon dolgoznak, tehát azokra érthette talán, akik nyáron a hűvösebb oldalon ülnek és figyelik a napos oldalon izzadok munkáját, Én mindenesetre ez utóbbit értettem ki belőle. Németh Andor igen t. képviselőtársam gyönyörűen mondja egy mondatában, amikor a hárommillió koldusról elmélkedve, leszögezi
