Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-77

Az- országgyűlés képviselőházának sági munkásnak, de többnyire a mezőgazda­sági cselédnek is van egy tehene. (Jandl La­jos: Nagyon ritkán!) A tehénnek a rendes körülmények között évente van egy kis bor­júja. Ahol nincs tehén, oda iparkodunk egyet adni. A borjú születési súlyát 40 kilóban fel­tételezve, ami normális átlagot jelent és hat­heti -szoptatást figyelembevéve, hiszen négy hét alatt ma nem tudja a gazda eladni a bor­jút, senki sem viszi el tőle. mert rendkívül nehezek az értékesítési viszonyok, azt látom, hogy végeredményben, amikor a borjú már 500 liter tejet megivott.^ akkor 100 kiló súlyt elérve, 40 filléres áron értékesül és ma a kis­ember 40 fillért kaD csak kilónként egy 100 kilós borjú után. Ha figyelembeveszem, hogy 500 liter tejet __ megivott a borjú s a tejet 15 fillérjével számítva, ez 75 pengőt tesz ki, a borjú alapsúlyát, ellesi súlyát pedig csak 40 fillérrel számítom és az f így előálló 16 Pen­gőt hozzáadom a 75 pengőhöz, akkor előáll az «a helyzet, hogy a bprjú annak a szegény kis embernek 91 pengőjébe van és amikor eladja, 40 pengőt kap érte. Ezen az^ alapon tehát tisz­tára gazdasági lehetetlenülés áll elo. Ha, eze­ken a kisembereken segíteni akarunk, mint ahogy meggyőződésem szerint akarunk, akkor az értékesítés vonala az, ahol segítenünk kell, /mert hiába minden • más r intézkedés, ha ezen a vonalon alaposan és erősen nem segítünk a mezőgazdasági munkásságon, a kisemberéken. $Kövér János: Itt van egy kis tévedés!) Érdekes lesz egy harmadik kérdést is fel­vetnem, amely talán a napokban meglehető­sen aktuális. Értesülésem szerint ugyanis szó van arról, hogy a napraforgómag termelését fokozni akarják, étolaj és olajpogácsa előállí­tásának fokozása céljából. Mindkét cikk arany részünkre, mert hiszen az étolaj kül­földön értékesíthető arany pengő ért, az olaj­pogácsát pedig külföldről aranyért hozzuk be és elég fájdalmas, hogy a jelen körülmények között bizony nem igen lehet kapni az ország­ban és így a termelésünk, különösen a te jterme^ lés meglehetősen visszaesett. A napraforgó olyan növény, amelynek termelése nem egy­szerű és amelyet nagyban nem igen lehet könnyen termelni, mert arra be kell rendez­kedni. A napraforgót azért hoztam elő, mert ez tipikusan a kisember, a legkisebb ember által előállított növény, magfaj. Ha összeha­sonlítom azt, hogy a Futura ma a napra­forgó átvételi árát 22'50 pengőn tartja, viszont a nemzetközi piacon ugyanazt a napraforgó­magot ma aranyért, 41 shillingért lehet^ el­adni, ami a Nemzeti Bank felárával számítva 60 pengőnek felel meg mázsánként, akkor a mezőgazdaság és a kisemberek érdekében nem kérek mást a földművelésügyi kormány­zattól, a Nemzeti Banktól és az árkormány­biztos úrtól, mint azt, hogy aniit a mező­gazdaság által termelt terményekért kapnak külföldön, azt adják oda a termelőnek és nem lesz semmi baj ebben az országban. (Élénk taps a jobboldalon. —; Felkiáltások bal felől: Ebben igaza van! — Paczolay György: A Fu­tura szubvenciót kap!) Az árkormánybiztos­nak van bizonyos beleszólása ebbe. Én nem mondtam, hogy mikép csinálják, csak rámutattam arra, hogy a mezőgazdaság mennyire mostohagyermek ebben az ország­ban és mennyire ezen a vonalon van a meg­segítés lehetősége. Egyes ankéteken kényszer napraforgó termelésről gondolkoznak. Állítom, hogy ha etzt a 60 pengőt odaadják mázsánként 77. ülése 19UO január 30-án, kedden. 333 a gazdának ós megfelelően tudatják tavasszál a termelővel, hogy mázsánként 60 pengőt kap érte, akkor nem kell semmi kényszer, lesz napraforgó elég, csak győzzük eladni külföl­dön. (Ügy van! Ügy van! Taps a jobboldalon.) T. Ház! Érdekes ezt a kérdést egy kicsit most már a statisztika tükrében is mégnézni. Ha ugyanis nézem azt, hogy a mezőgazdaság pénz jövedelme az utóbbi öt esztendőben ho­gyan alakult, szembeállítom vele a férfinap­számbérek alakulását ugyanebben az öt esz­tendőben és párhuzamot vonok egy harmadik jelenséggel, a mezőgazdasági munkanélküli­ség viszonyaival ugyanezalatt az öt esztendő alatt, akkor nagyon érdekes megállapításra ju­tok. Ez is alátámasztja az előbb említett két tételt. A mezőgazdaság jövedelmezősége 1935-ben 650 millió, 1936-ban 750. 1938-ban 850 és így tovább, évenként körülbelül nyersen szá­mítva 100 millióval emelkedett, 1939-ben az 1050 milliót eléri, ugyanakkor ezzel majdnem párhuzamosan emelkedik a férfinapszám is 1-26 pengő, 136 pengő, 168 pengő, 1-96 és 2-05 pengőre; ez a két számsor néhol elkerüli egyik a másikat, de majdnem párhuzamosan halad­nak, ami csak azt bizonyítja, hogy ha mező­gazdaságunk pénzbevétele emelkedik, akkor a fizetett napszámbérek és a mezőgazdasági munkásság jövedelme is ezzel arányosan emel­kedik. Nagyon érdekes a harmadik statisztika. Az 1935-Ös statisztika szerint a mezőgazdasági munkanélküliség 22'4%, az 1936-os szerint 18-2, 1937-ben 151 és 1938-ban 125, az 1939-es adat körülbelül 8% körül mozog, amihez azonban hozzájárnilt a katonai behívásokkal és a mező* gazdasági munkáskivitellel kapcsolatos munka­kínálatcsökkenés ebben az országban. Ebből csak azt a követketztetést vonom le, hogy helyt­álló az a tétel, amelyet előb'b felállítottam, va­gyis hogy a mezőgazdasági munkásságnak és a mezőgazdasági munkaadóknak, tehát a gaz­dáknak érdekei párhuzamosan, egy vonalon ha­ladnak ebben az országban és ha mindkettőnek majdnem népünk felét kitevő széles mezőgaz­dasági lakosságunk, majdnem 4 millió ember­nek a megsegítése ezen az úton képzelhető el, akkor tisztelettel kérem a földmívelésügyi kor­mányt, tegye megfontolás tárgyává, hagy a termés értékesítését bizonyos rendszerbe fog­lalva az összes kérdéseket összefogó egyetlen kéz irányítsa. (Élénk helyeslés a jobb- és bal­oldalon.) Ne ötletszerű legyen az irányítás, mert ha például a kukorica árát egyszer maxi­máljuk, azután meg szabadjára engedjük, egy másik termény árát pedig folyton változtat­juk, akkor sem a termelő, sem az értékesítő, sem pedig a fogyasztó nem fog tudni soha kalkulálni és számítani. (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl.) Előáll a rendszertelenség látszata s ebben el kell «msztulnia a magyar mezőgazda­ságnak és soha nem fog tudni felemelkedni az a mezőgazdasági munkásság, amelynek fel­emelkedését pedig ebben az országiban minden jó magyar ember egyöntetűen, minél gyoísab­ban megvalósulva kívánja látni. (Taps jobb­felől.) T. Ház! Az az érzésem, hogy ebben az or­szágban a legutóbbi hároni esztendőben harc, heves nagy küzdelem folyt jó magyar emberek között abban a kérdésben, vájjon a körülmé­nyek az evolúciós, vagy a revolúciós út célra­vezetőségét szabják-e smeg. ^Gyakorlatilag ki­fejezve ez a nagy küzdelem talán egy nagy versenyfutás volt, amelyben az egyik rész azt

Next

/
Thumbnails
Contents