Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.
Ülésnapok - 1939-77
332 Az. országgyűlés képviselőházénak 77. ülése 1940 január 30-án, kedden. mekeknek is a havi 5 pengőt, ami egy esztendőben gyermekenként 60 pengőt jelent összesen. Ha tehát a Matolesy Mátyás képviselőtársam által említett 250.000-es számot veszem és azt mondom, hogy ennyi segélyezendő gyermek van, ez összesen 15 millió pengőt tesz ki. Ezzel kapcsolatban kijelentem, hogy még a képviselői napidíjamnak a feléről is hajlandó vagyok lemondani, hogy ezzel is hangsúlyozzam és alátámasszam azt a meggyőződésemet, hogy igenis nagyon komolynak és sürgősen megoldandónak tartom ezt a kérdést. Azt hiszem, hogy ez a legsürgősebb problémája ennek az országnak és méltón csatlakozik mint további láncszem ahhoz a törvényjavaslathoz, amelyet most tárgyalunk. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ezek után azon a vonalon, amelyet előbb említettem, a mezőgazdasági munkásság és a mezőgazdasági munkaadók érdekeinek párhuzamos vonalon való haladását szeretném egypár tételes adattal ^ bebizonyítani, de szeretném azt is bizonyítani, hogy x ha a mezőgazdasági értékesítéssel, a mezőgazdasági exporttal és a mezőgazdasági àr: megállapítássál nem fogunk sürgősen hóna alá nyúlni az egész gazdatársadalomnak, akkor •mindez illuzórius, mert hatástalanok maradnak az összes intézkedések, hiszen éppen a mezőgazdasági munkásság az a réteg, amely a •suiézőgazdáságban kapott értékeit kisgazdasáigán keresztül piacra hozva és értékesítve kapja meg az ő munkájának ellenértékét. Ha pedig az értékesítés rossz, elveszíti a munkabér 50, 60, sőt 70%-át, és nem tud talpraállani, nem tud lábra kapni. Én csak egypár példát fogok kiragadni a gyakorlati életből, egyet talán a növénytermelés keretéből, egyet az állattenyésztés keretéből és egyet a statisztika tükréből s akkor egy-egy példa kapósán talán ráébredünk arra, hogy a legfontosabb megoldandó kérdés az országban éppen a mezőgazdasági értékesítésinek, ármegállapításnak és exportnak egymással rendszeresen összefüggő kérdése, (ügy ran! Ugy van!) Hogy hogyan csináljuk meg és hogyan válik be, az nem a mi dolgunk, azt ,a földművelésügyi miniszter úr fogja igen jól megállapítani, mi csak felhívjuk rá a figyelmet, hogy így van. Első a cukorrépa kérdése. Elismerjük, hogy egy katasztrális hoki cukorrépa megmunkálásához, megműveléséhez és termeléséhez az összes munkálatokra körülbelül 44 munkanap szükséges. Ha továbbnézem az átlagosan fizetett mezőgazdasági munkabért ezeken a területeken, ez körülbelül 2- pengőnek megfelelő 80-—90 pengő között mozog. A cukorrépánál pedig az országos átlagon felüli termés, száz métermázsát feltételezve, ez a mai körülményeknek megfelelően körülbelül 280 pengő, ami nagyjából a harmados mívelés 90—93 pengő közötti munkabérkeresetének felel meg katasztrális holdanként. Az érdekesebb része azonban ^ most jön. < Ha a JÖO mázsa cukorrépa értékét 280 pengőre tettem és megnézem a cukorrépa átlagterméseit az utóbbi húsz esztendőben, akkor azt látom, hogy a cukorrépa átlagtermése az utóbbi húsz esztendőben fokról-fokra csökkenő tendenciát mutat. Mi ennek az oka? Nagyon egyszerű! (Tóth János: Keveset fizettek a répáért és a munkás is kevesebbet kapott!) Hem az. A répaár bizonyos fokig évente mindig fix volt, a cukorgyáraknak pedig az volt az érdiekük. hogy a cukorrépában a polarizálható cukor, vagyis a cukortartalom, mindig magasabb legyen. Bizonnyal tetszett hallani a nemesített répamagvakról, amelyek Német-, országból jönnek és azt látjuk, hogy bár a cukorrépa cukortartalma az utóbbi húsz esztendőben 4—5%-kal, sőt 16%-ról 19%-ra emelkedett fel, ezzel szemben a gyáraknak egészen mindegy volt, hogy a gazdának mi termett s ezáltal a cukorrépa átlagtermése automatice visszament s ma már nem lehet nagy átlagtermés a cukorrépában, mert ez "a fajta cukorrépa már nem termi meg a 200 mázsát, hanem csak a 100 mázsát. Egészen ritka eset, hogy 150 L —170 mázsát is el lehet érni. (Tóth János: Olyan keveset fizetnek a cukorrépáért, hogy a gazdák nem tudnak termelni és a munkás sem kapja mes a bérét, ez a valóság!) Csak arra akarok rámutatni, hogy a cukorgyáraknak e művelete ellen mi gazdák rugdalóztunk és tiltakoztunk, de eredménj^t nem értünk el, mert csak azt, a magot vethetjük el, amelyet nekünk a cukorgyárak adnak. Viszont mieg kell állapítanom azt, hogy ez a rendszer óriási nemzetgazdasági kárt okoz az országban, mert míg egy katasztrális holdon ugyanazon a talajon, ugy amazon megművelés mellett, ugyanolyan (körülményeik (között a jelenlegi egyoldalúan nemesített répamagból — 100 q-ból — netto 19 mázsa cukor állítható elő, addig a másik, azelőtt termelt répiamagtból közel 30 métermázsa cukor volt előállítható egy katasztrális hold termésből. Ha tehát ezt veszszük figyelembe, akkor holdanként majdnem 10—11 mázsa cukorral kevesebb az a nemzét; gazdasági érték, amely ugyanazon a területen termett. De még egy másik óriási hiba is van. (Tóth János: Csak a termelő... — Zaj. — Elnök csenget.) Ha nézzük a dolog másik oldalát, hogy alig lehet hizlalni az országban, mert szárított cukorrépaszeletet egyáltalában nem lehet kapni, iákkor azt látjuk, hogy éppen ezen cukorgyári érdekekből kifolyólag az országban cuikörrépaszeletet, amely rendkívül fontos behozatali cikkünk volt a múltban, ma, sajnos, egyáltalában nem lehet kapni. Azelőtt mindig Szerbiából és Lengyelországból hoztunk cukorrépaszeletet nagy tételekben aranypengőért; ezt talán ki lehet küszöbölni bent az országban, csak a cukorrépamag termelését állami kézbe kell venni, úgyhogy az ország nemzeti közérdekének megfelelően legyen megjelölve a ?eukorrépa-nemesítés iránya. (Ügy van! — Taps a jobboldalon. — Tóth János: A hátamögött ül a cukergyári igazgató úr!) Elnök: Tóth János képviselő urat kérem, ne szóljon állandóan közbe. Fel van iratkozva szólásra, lesz ideje mondanivalóit kifejteni. (Felkiáltások a jobboldalon: Érdemes meghallgatni a szónokot! Okosan beszél!) Csendet kérek a jobboldalon is, képviselő urak! (Tóth János: En termelő vagyok, én értek hozzá!) Tóth János képviselő urat rendreutasítom! Fricke Valér: Ha ebből a magam következtetését a munkabérmegállapítással kapcsolatban reálisan levonom, akkor a harmados termést alapulvéve, amelyet Matolesy tisztelt képviselőtársam is említett, 93 pengős munkásjavadalom helyett ugyanazon a területen egy közel 180 pengős munkás javadalom állhat elő, amely 2 pengős napi munkabér helyett közel 4 pengős napi munkabért eredményez. Számszerűleg az imént előadott adatok igazolják ezt. Ennyit a cukorrépáról. ^ Most előveszek egy másik kérdést, az állattenyésztés területén. Ma már a mezőgazda-
