Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-77

332 Az. országgyűlés képviselőházénak 77. ülése 1940 január 30-án, kedden. mekeknek is a havi 5 pengőt, ami egy eszten­dőben gyermekenként 60 pengőt jelent össze­sen. Ha tehát a Matolesy Mátyás képviselő­társam által említett 250.000-es számot veszem és azt mondom, hogy ennyi segélyezendő gyer­mek van, ez összesen 15 millió pengőt tesz ki. Ezzel kapcsolatban kijelentem, hogy még a képviselői napidíjamnak a feléről is hajlandó vagyok lemondani, hogy ezzel is hangsúlyoz­zam és alátámasszam azt a meggyőződésemet, hogy igenis nagyon komolynak és sürgősen megoldandónak tartom ezt a kérdést. Azt hi­szem, hogy ez a legsürgősebb problémája en­nek az országnak és méltón csatlakozik mint további láncszem ahhoz a törvényjavaslathoz, amelyet most tárgyalunk. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ezek után azon a vonalon, amelyet előbb említettem, a mezőgazdasági munkásság és a mezőgazdasági munkaadók ér­dekeinek párhuzamos vonalon való haladását szeretném egypár tételes adattal ^ bebizonyí­tani, de szeretném azt is bizonyítani, hogy x ha a mezőgazdasági értékesítéssel, a me­zőgazdasági exporttal és a mezőgazdasági àr­: megállapítássál nem fogunk sürgősen hóna alá nyúlni az egész gazdatársadalomnak, akkor •mindez illuzórius, mert hatástalanok marad­nak az összes intézkedések, hiszen éppen a me­zőgazdasági munkásság az a réteg, amely a •suiézőgazdáságban kapott értékeit kisgazdasá­igán keresztül piacra hozva és értékesítve kapja meg az ő munkájának ellenértékét. Ha pedig az értékesítés rossz, elveszíti a munka­bér 50, 60, sőt 70%-át, és nem tud talpraállani, nem tud lábra kapni. Én csak egypár példát fogok kiragadni a gyakorlati életből, egyet talán a növényter­melés keretéből, egyet az állattenyésztés kere­téből és egyet a statisztika tükréből s akkor egy-egy példa kapósán talán ráébredünk arra, hogy a legfontosabb megoldandó kérdés az országban éppen a mezőgazdasági értékesítés­inek, ármegállapításnak és exportnak egymás­sal rendszeresen összefüggő kérdése, (ügy ran! Ugy van!) Hogy hogyan csináljuk meg és hogyan válik be, az nem a mi dolgunk, azt ,a földművelésügyi miniszter úr fogja igen jól megállapítani, mi csak felhívjuk rá a figyel­met, hogy így van. Első a cukorrépa kérdése. Elismerjük, hogy egy katasztrális hoki cukorrépa meg­munkálásához, megműveléséhez és termelésé­hez az összes munkálatokra körülbelül 44 munkanap szükséges. Ha továbbnézem az átlagosan fizetett mezőgazdasági munkabért ezeken a területeken, ez körülbelül 2- pengő­nek megfelelő 80-—90 pengő között mozog. A cukorrépánál pedig az országos átlagon felüli termés, száz métermázsát feltételezve, ez a mai körülményeknek megfelelően körül­belül 280 pengő, ami nagyjából a harmados mívelés 90—93 pengő közötti munkabérkerese­tének felel meg katasztrális holdanként. Az érdekesebb része azonban ^ most jön. < Ha a JÖO mázsa cukorrépa értékét 280 pengőre tet­tem és megnézem a cukorrépa átlagterméseit az utóbbi húsz esztendőben, akkor azt látom, hogy a cukorrépa átlagtermése az utóbbi húsz esztendőben fokról-fokra csökkenő ten­denciát mutat. Mi ennek az oka? Nagyon egyszerű! (Tóth János: Keveset fizettek a répáért és a munkás is kevesebbet kapott!) Hem az. A répaár bizonyos fokig évente min­dig fix volt, a cukorgyáraknak pedig az volt az érdiekük. hogy a cukorrépában a polarizál­ható cukor, vagyis a cukortartalom, mindig magasabb legyen. Bizonnyal tetszett hallani a nemesített répamagvakról, amelyek Német-, országból jönnek és azt látjuk, hogy bár a cukorrépa cukortartalma az utóbbi húsz esz­tendőben 4—5%-kal, sőt 16%-ról 19%-ra emel­kedett fel, ezzel szemben a gyáraknak egészen mindegy volt, hogy a gazdának mi termett s ezáltal a cukorrépa átlagtermése automa­tice visszament s ma már nem lehet nagy átlagtermés a cukorrépában, mert ez "a fajta cukorrépa már nem termi meg a 200 mázsát, hanem csak a 100 mázsát. Egészen ritka eset, hogy 150 L —170 mázsát is el lehet érni. (Tóth János: Olyan keveset fizetnek a cukorrépáért, hogy a gazdák nem tudnak ter­melni és a munkás sem kapja mes a bérét, ez a valóság!) Csak arra akarok rámutatni, hogy a cukorgyáraknak e művelete ellen mi gazdák rugdalóztunk és tiltakoztunk, de eredménj^t nem értünk el, mert csak azt, a magot vethetjük el, amelyet nekünk a cukor­gyárak adnak. Viszont mieg kell állapítanom azt, hogy ez a rendszer óriási nemzetgazdasági kárt okoz az országban, mert míg egy katasztrális holdon ugyanazon a talajon, ugy amazon megművelés mellett, ugyanolyan (körülményeik (között a jelenlegi egyoldalúan nemesített répamagból — 100 q-ból — netto 19 mázsa cukor állítható elő, addig a másik, azelőtt termelt répiamagtból közel 30 métermázsa cukor volt előállítható egy katasztrális hold termésből. Ha tehát ezt vesz­szük figyelembe, akkor holdanként majdnem 10—11 mázsa cukorral kevesebb az a nemzét­; gazdasági érték, amely ugyanazon a területen termett. De még egy másik óriási hiba is van. (Tóth János: Csak a termelő... — Zaj. — El­nök csenget.) Ha nézzük a dolog másik olda­lát, hogy alig lehet hizlalni az országban, mert szárított cukorrépaszeletet egyáltalában nem lehet kapni, iákkor azt látjuk, hogy éppen ezen cukorgyári érdekekből kifolyólag az ország­ban cuikörrépaszeletet, amely rendkívül fontos behozatali cikkünk volt a múltban, ma, sajnos, egyáltalában nem lehet kapni. Azelőtt mindig Szerbiából és Lengyelországból hoztunk cukorrépaszeletet nagy tételekben arany­pengőért; ezt talán ki lehet küszöbölni bent az országban, csak a cukorrépamag termelését állami kézbe kell venni, úgyhogy az ország nemzeti közérdekének megfelelően legyen meg­jelölve a ?eukorrépa-nemesítés iránya. (Ügy van! — Taps a jobboldalon. — Tóth János: A hátamögött ül a cukergyári igazgató úr!) Elnök: Tóth János képviselő urat kérem, ne szóljon állandóan közbe. Fel van iratkozva szólásra, lesz ideje mondanivalóit kifejteni. (Felkiáltások a jobboldalon: Érdemes meghall­gatni a szónokot! Okosan beszél!) Csendet ké­rek a jobboldalon is, képviselő urak! (Tóth János: En termelő vagyok, én értek hozzá!) Tóth János képviselő urat rendreutasítom! Fricke Valér: Ha ebből a magam következ­tetését a munkabérmegállapítással kapcsolat­ban reálisan levonom, akkor a harmados ter­mést alapulvéve, amelyet Matolesy tisztelt kép­viselőtársam is említett, 93 pengős munkás­javadalom helyett ugyanazon a területen egy közel 180 pengős munkás javadalom állhat elő, amely 2 pengős napi munkabér helyett közel 4 pengős napi munkabért eredményez. Szám­szerűleg az imént előadott adatok igazolják ezt. Ennyit a cukorrépáról. ^ Most előveszek egy másik kérdést, az állat­tenyésztés területén. Ma már a mezőgazda-

Next

/
Thumbnails
Contents