Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-76

Az országgyűlés képviselőházának 76. intézkedés mellett is hogyan fog tudni eleget tenni a maga kötelezettségeinek. T. Ház! Meglepetéssel olvastam az egyik kormánylap vezércikkében, hogy a magyar gazdák már csak azért is lelkesedéssel támogatják ezt a. kormányzatot, mert az kihasználva az európai háborús konjunktúrát, nagyszerű lehetőségeket teremtett az állatértékesítés területén. Az egyik magyar lapban olyan megoldást is olvastam az állatértékesítés bajainak kiküszöbölésére, hogy ez csak úgy oldható meg, ha a kormány a tengeri árakat erőszakkal letöri s így rögtön ki fog fizetődni a sertéshízlalás. Amikor ezt a kérdést tárgyaljuk, akkor a kormányzat figyelmét nagyon komolyan fel kell hívni magának a mezőgazdasági termelésnek a helyzetére, mert, ismétlem, ha a magyar mezőgazdasági termelés jövedelmezősége lecsökken vagy megsemmisül, — mert hiszen ilyen esztendők is voltak — akkor semmi módon nem fog tudni eleget tenni a magyar mezőgazdaság a maga kötelezettségeinek. Ennek a javaslatnak a számára jó gazdaságpolitikával, az ország gazdasági életének az agrárirányzat felé való eltolásával meg kell teremtenie a reális alapokat, mert ha ezek a reális, komoly alapok hiányozni fognak, akkor nem lesz a világnak olyan bizottsága, _ amely bármilyen intézkedéssel is meg tudja javítani a mezőgazdasági munkás helyzetét. Itt van a távolabbi jövő kérdése is, mert hiszen ezt a törvényt nem a mai napra és nem a holnapi napra alkotjuk meg, hanem esetleg esztendők hosszú sorozatára. Azt hiszem, mindnyájan vizsgáljuk azokat a lehetőségeket, esetleges változatokat, amelyek Európa gazdasági életében így vagy amúgy bekövetkezhetnek. Egy bizonyos, az, -hogy a háború végén, bármilyen döntés következik be, gazdasági vonatkozásban is egy új Európával fogunk szemben állani; akár az egyik irányba, akár a másik irányba tolódik el a fejlődés, új helyzet lesz az, amellyel majd számolnunk kell. Tegnap hallottam egy cikkről, amelyet azután át is futottam, amely egy szomszéd állam egyik lapjában jelent meg és nem kevesebbet kívánt Magyarországtól, mint a magyar ipari termelés teljes leállítását. Tendenciák fognak érvényesülni nagy erővel és nagy hatalommal Európa gazdasági életében és ezekre nekünk okosan, előrelátóan fel kell készülnünk, figyelnünk kell az eseményeket, a változásokat, meg kell kísérelnünk, hogy idejében állapítsuk meg az irányt, amely jönni fog, mert, ismétlem, katasztrófák következhetnek be elsősorban a magyar mezőgazdasági termelésben, ha nem fogjuk látni előre a dolgokat. A múltban megtörtént, például 1928-ban, hogy az Országos Mezőgazdasági Kamara úgy ítélte meg a búzaértékesítés helyzetét a jövendőre nézve, hogy azt mondotta: 30—31 pengős árszint tekinthető a búzaárképződés alapjául. (Zaj a balközépen,) Igen t

t Képviselőház és igen t. Eajniss képviselőtársam, én tudom, hogy nem lehet jósolni és nem lehet mindenben előrelátni, de a kormányzatnak és az irányító tényezőknek 1928ban már tudniok kellett volna, hogy az amerikai búzafeleslegek el fogják özönleni Európát és hogy a 31 pengős árszint semmikép sem lesz tartható. Az egyszerű magyar gazdatársadalom nem teheti meg azt, hogy világviszonylatokban gondolkozzék, nincs meg a módja arra, hogy a világviszonylatokat megismerje, de azt a bizonyos irányítást, ha meg elismerem az állami irányítás lehetőségét és kötelezettKÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ IV. ülése 19AO január 26-án, pénteken. 31

S ségét, legalább ilyen tekintetben alkalmazzák. A magyar gazdatársadalom éppen abban a hitben, hogy a magyar búza árszintje fenntartható lesz, invesztálni kezdett, gépeket vett, földet vásárolt és azután a nagy árletörés, a hirtelen katasztrófa zúdította rá azt az óriási adósságterhet, amilyenhez hasonló még soha nem volt a magyar földön. A jövendőt vizsgálnia kell a kormányzatnak és én nem mondom, hogy mindent meg lehet előre állapítani, de lesznek irányelvek, iránymutatók, amelyeket látni lehet. Ebbep az irányban a magyar mezőgazdasági termelést majd befolyásolni kell. A munkásságnak egyéb kérdései is vannak, mint már előbb is említettem. Itt van például a cselédségnél szintén bérnek számító lakások kérdése. Egy előbb említett munkában azt olvasom, hogy Fejér megyében a vármegye alispánja a főszolgabírókkal, tehát hatósági közegekkel megvizsgáltatta a vármegyei birtokokon lévő cselédépületek állapotát. Megállapították, hogy ezek a cselédlakasok csak 44*21°/oban felelnek meg a kívánalmaknak. Tudom, hogy ebben a tekintetben vannak törekvések, de ha a munkásság helyzetének javításáról beszélünk, égetően fontos kérdés az, hogy a munkásság lakásviszonyai is megoldást nyerjenek. Egy olyan hivatalos megállapítást is láttam itt, hogy vannak munkáslakások, — az egész megye munkáslakásainak 6'5°/o-a ilyen — amelyeknél egy konyhára kettőnél is több család jut. (Inántsy-Pap Elemér: Ez nagy hiba! — Egy hang a jobboldalon: Sőt törvényellenes!) De szólnom kell a munkásság egyéb munkaalkalmainak kérdéséről is. Vágó igen t. képviselőtársam tegnap egy meglehetősen liberális elvet hangoztatott itt, mint követelményt és kívánalmat, amikor azt mondotta, hogy nem ilyen apró-cseprő javaslatokkal lehet megoldani a mezőgazdasági munkásság bérviszonyait, hanem munkaalkalmakat kell teremteni és majd a sok munkaalkalom felemeli a béreket. Ez a kereslet és kínálat liberális elve, amit t. képviselőtársam mond. (Úgy van! tlgy van! a jobboldalon és a közéven.) A munkaalkalmak teremtésének szükségességében Vágó Pál t. képviselőtársammal teljes mértékben egyetértek. A mezőgazdasági munkásság helyzete nemcsak azért súlyos, mert kevés a mezőgazdaságban elérhető mindennemű munkabér, hanem azért is súlyos, mert a munkásság a maga munkaerejét egész éven keresztül kihasználni nem tudja. Ez volt a helyzet különösen a válság éveiben, amikor, ismétlem, 100—120 napra volt tehető az a munkaidő, amelyet a mezőgazdasági munkásság kidolgozott. (Horváth Géza: Ezért kell mezőgazdasági ipar!) Tehát fennáll a szükségessége annak, hogy a munkásság, a dolgozni kívánók számára ez a nemzet teremtsen megfelelő munkaalkalmat, (vitéz Téglássy Béla: Télen is!) Nagy közmunkák szükségességéről van szó. Ebben is egyetértek Vágó Pál igen t. képviselőtársammal. Nem az inségmunka rendszere a helyes, amelyre csak pazaroljuk haszontalanul az ország pénzét, (Ügy van! balfelől.) amely a munkaetikát is nagyon sok helyen lerontotta. Csak egy-két dologra mutatok rá. Itt van a Duna—Tisza-csatorna sokszor emlegetett kérdése. Már boldogult Gömbös Gyula miniszterelnök úr is felvetette ezt a problémát. De ma, amikor a Tisza mellékfolyói közül a Körösöket hajózhatóvá tették, amikor ennek az évnek nyarán megindulnak a hajók a Körösökön, kétszeres értelme van a Tisza és Duna vízrendszere ösz48