Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-76

314 Az országgyűlés képviselőházának 76. szekapcsolásának, mégpedig itt a fővárosnál. Mérhetetlenül sokat jelentene ennek a csatornának megépítése. Tudom, hogy nagy öszszegbe kerül, de végre egyszer a magyar kormányzatnak és a magyar nemzetnek rá kell szánnia magát arra, hogy nagy dolgokat is megcsináljon. (Rajniss Ferenc: Csináljon már egyszer valami nagyot! — Zaj a középen. — Elnök csenget.) T. Képviselőház! Nagy dolgokat csak haszontalan területen nem szabad csinálni. Olyan kérdésekben, amelyeknek hasznothajtó volta egészen bizonyos, nyugodtan neki lehet vágni nagy elhatározásoknak. Itt van az a kérdés, amelyet én már körülbelül az unalomig ismételgettem: a magyar szikes talajok megjavításának kérdése. Már röstellek. is erről a kérdésről beszélni. (Fricke Valér: Nem kell röstelni!) Nem állítom, hogy három kormányt egymásután én győztem meg, de annyi mindenesetre tény, hogy sikerült három kormánynyal egyetértésre jutnunk ebben a kérdésben. Sajnos, a kormányzatok váltották egymást és én . az egyik miniszterelnök úrtól már számszerű pozitív ígéretet is kaptam arravonatkozólag, hogy ennek a kérdésnek a megvalósítása érdekében milyen Összeget hajlandó • felvenni a költségvetésbe. Ezt a kérdést mindig újra és újra kell kezdeni. Megvan az egyetértés, a pénzügyminiszter úr is teljes mértékben belátja, — amint itt a parlamentben kijelentette — hogy ezzel a munkával érdemes foglalkozni. Pontosan azon a területen, ahol ez a munkásprobléma a legégetőbb, ott vannak a helyszínen a földből megjavítható szikes területek. Én nem tudom megérteni, hogy a földmívelésügyi minisztérium ezt a kérdést miért kezeli még mindig akciószerűén, úgy, hogy lead a megyéknek 50—100.000 pengőket, de kiköti, hogy ezekből az összegekből 20 holdnál nagyobb birtokos már nem kaphat, — kölcsönről van szó, amelyet a gazdák hajlandók felvenni és visszafizetni — tehát az egész megoldásnak akciószerű és segélyszerű jellege van, holott ez egy nagy nemzetgazdasági és közgazdasági probléma, amelyet csak így lehet felfogni és így lehet elintézni. T. Képviselőház! A szikes talajok megjavítása nemcsak azt jelentené, hogy a javítás ideje alatt ez a munkásság az aratás után rögtön hozzáfoghatna egy hasznothajtó munkához, hanem azt is jelentené, hogy ezek a területek változatos, többféle termelésre lesznek alkalmasak, a búzavetésterület automatikusan lecsökkenne a szikesföldek megjavítása által, több kukorica termelése válnék lehetővé és nem olvashatnánk ilyenkor olyan híreket, hogy idegenből kell Magyarországba tengerit behozni. T. Képviselőház! Nem beszélek most többet^ erről a kérdésről, mert kevés meghosszabbítást találtam kérni és néhány kérdést meg kell még említenem. Megay képviselőtársam hangsúlyozta, én is hadd hangsúlyozzam, hogy a munkabérkérdések rendezésével kapcsolatban meg kell találni a módját a munkafegyelem feltétlen fenntartásának. (Helyeslés jobbfelől és a középen.) Itt azonban hangsúlyoznom kell, — nehogy valaki félreértsen — hogy a magyar mezőgazdasági munkásság óriási többsége önként és szabadon tartja ezt a munkafegyelmet. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és a középen.) En nem ismerek ennél a munkásrétegnél tiszteletreméltóbb réteget, amely szörnyű és nehéz időkben is tartotta ezt a munkafegyelmet, azt is meg kell azonban állapítanunk, hogy köztük is vannak nyugtalanvérű emberek, legföbbnyíre azok az emberek, akik ülése 1940 január 26-án, pénteken. maguk nem szeretnek dolgozni (Úgy van! Ügy van! jobbfelől és a középen.) és vannak ezen a

v munkásrétegen kívülálló emberek, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) akiknek tömegre van .szükségük és akik ezt a tömeget mindenáron meg akarják szerezni maguknak. (Igaz! Ügy van! — Taps jobbfelől és a középen. — Egy hang a jobboldalon: Zsebelni akarnak!) Ha egyszer valaki céljainak elérésére politikai feszítőerőt keres, természetes dolog, hogy a legszegényebb és a legnehezebb életsorsban élő emberek között lehet ezt a feszítőerőt bizonyos lelkiismeretlenséggel a legtöbb esetben megtalálni. (Igaz! Ügy van! jobbfelől.) Ezeknek az embereknek nem a kérdések megoldása kell, hanem maga az elégedetlenség. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) En a háború alatti forradalmi agitáció egyik mesterére emlékezem vissza. Belerögződtek az agyamba azok a szavai, amelyeket valamelyik könyvében olvastam, úgyhogy még ma is szórói-szóra emlékszem rájuk. A politikai agitáció kérdéseiről szólva azt mondta az illető, hogy az embert elégedetlenné, követelőzővé, háládatlanná kell tenni, ez az igazi emberteremtésnek a munkája. (Mozgás.) Ma is akadnak ilyen, lelkületű emberek. Vannak, akik öntudatlanul, a kérdések ismeretének hiányában folytatják ezt az agitációt. Meg kell mondanom azt is. hogy lent az Alföldön a Nemzeti Munkaközpont egyes exponensei — akik természetszerűleg távol állanak ettől a problémától és nem ismerik ezt — néha olyan előadásokat tartanak, hogy az ember háta megborzong tőlük. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Ma"Ion Béla deslruál'i) Az egyik vidéki munkáskörben feláll egy jól öltözött úriember és azt mondja az ott összesereglett asszonyoknak: látlak benneteket, amint jövőre már Siófokon és Balatonfüreden fürödtök a gyermekeitekkel. (Közi Horváth József: A »Becsüld a munkást« mozgalom?) Nem mondom, hogy ezekben a dolgokban rosszindulat van, de a hozzáértés hiánya néha sokkal rosszabb a rosszindulatnál. {Ügy van! Ügy van! — Baky László: Na, ezt pedis- nem a nyilasok csinálják!) Látja, t. képviselőtársam, hogy mennyire objektív vagyok. (Derültség. — Baky László: Örülök neki!) En meg örülök, hogy megméltóztatik lenni elégedve. (Derültség.) T. Képviselőház! Egyre felhívom a miniszter úr figyelmét. Amikor az öregségi biztosításról szóló törvényt tárgyaltuk itt a képviselőházban, akkor is azt mondottam, szinte magunk ellen, az ellenzék ellen: kérem a kormányzatot, hogy az ilyen komoly törvényeket ismertesse meg azzal a réteggel, egeszén a réteg utolsó tagjáig, amely réteggel a törvény foglalkozik. Nemrégiben egy alföldi községben munkások előtt előadást tartottam erről az öregségi biztosításról és az előadás alatt számos munkás felkiáltott: — pedig már két esztendő eltelt a törvény meghozatala óta — kérem, mi nem is tudtuk ezeket a dolgokat. Legutóbb megkaptam egy kötetet, amelyben a miniszter urak költségvetési beszédei foglaltattak ősze. Nagy élvezettel olvastam el újra, mert amikor a költségvetés vitája folyt, én beteg voltam. De sokkal többre menne a kormányzat akkor, ha a nép egyszerű fiainak közérthetően megmagyarázná az ő törvényes jogaikat. A kormánynak módja van a maga sajtóját is befolyásolni ezen a téren. Méltóztassék nekem elhinni, sokkal jobban érdekli az ország közvéleményét, I az egyszerű vidéki embereket az, ha ezekről