Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-76

312 Az országgyűlés képviselőházának sere vonatkozóan. Nagyon szerettem volna ezt a kérdést egyéb területein is megvizsgálni, de nem volt rá időm. Talán helyesebb Lett volna a mezőgazdaság vásárlóerejét hasonlítani öszsze a munkabérek alakulásával, de én a legkönnyebbet tettem vizsgálat tárgyává, vagyis a búza árának és a napszámbéreknek az alakulását 1926-tól 1938-ig. Nagyon érdekes képet mutat az a két számsor. 1926-ban a búzaár 31.58 P, a napszámbér pedig 4.29 P volt. 1927-ben a búzaár 31.84 P, a napszámbér nem egészen 4 P. Megjegyzem, hogy mindig országos átlagokat mondók. 1928-ban a búzaár 29.89 P, a napszámbér pedig 3.12 P volt. Most átugrom néhány évet. 1931-ben a búzaár 12.82 P, a napszámból 2.28 P, 1933-ban a búzaár 10.83 P — országos átlagban ez is — a napszámbér pedig 1.38 P. A napszámbér azután 1934-ben 1.37 P, 1935-ben szintén 1.37 P és így tovább, míg 1938-ban a búzaár 21.65 P-re, a napszámbér 2.08 P-re emelkedett A napszámbér magassága tehát ezeknek az esztendőknek a során a búzaárnak körülbelül 12—13%-át tette ki. Itt természetesen nem két olyan folyamatról van szó, amelyek a fizika törvényei szerint, mondjuk a gyorsulás törvényei szerint számszerűleg az utolsó ezrelékig is tökéletesen hasonulnának egymáshoz és egyeznének egymással, mégis meg lehet állapítani azt a törvényszerűséget már ebből a két számsorból is, hogy a mezőgazdasági termelés mindenkori helyzete a legdöntőbben befolyásolja a munkásság bérviszonyait és általános helyzetét. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől. — Horváth Géza: Világos is!) T. Képviselőház! Jó termelési politika nélkül, (Krúdy Ferenc: Ügy Van!) jó értékesítési politika nélkül (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) és jó értékesítési lehetőségek nélkül, (Úgy van! jobbfelől.) — mert hiszen az értékesítési politikának minden tényezője nincsen a mi kezünkben, hiszen nem rendelkezünk szabadon piacokkal és tényezőkkel egész Európa területén — mondom, ezek nélkül a mezőgazdasági munkásság helyzetét a legjobb szándékú _törvény mellett sem lehet komolyan megjavítani. (Mayer János: Ügy van!) Ha a mezőgazdasági termelés helyzetéből folyik a munkásság helyzete, akkor meg kell állapítani azt is, hogy a gazda és a munkásság érdeke sokkal hosszabb vonalon kongruens, mint amilyen vonalon ellentétes. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Valahányszor itt a képviselőházban a mezőgazdasági munkásság helyzetéről beszéltem, innen is mindig kérő és figyelmeztető szóval fordultam a magyar mezőgazdasági munkássághoz, hogy ne engedje magát semmiféle agitáció által elválasztatni a gazdatársadalomtól, (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) mert munkájuk egy és azonos termelési ág két alkotórésze, mert ugyanaz a föld, amelyen dolgoznak, mert ugyanaz az ég borul föléjük^ és ugyanazok a törvények érvényesek mindkét réteg: számára. (Horváth Géza: Világos!) Tagadhatatlan, hogy meg lehet állapítani az érdekellentéteket is a munkáltatás területén, mert hiszen a munkaadónak mindig az lesz az érdeke, hogy a munkát minél olcsóbban kapja meg, a szegény embernek pedig, akinek egyetlen értéke ezen a földön a munkás két keze, (Ügy r van! Ügy van! jobbfelől.) mindig az lesz az érdeke, hogy ezt az emberi munkát minél drágábban bocsássa áruba. Ha meg is van ez az érdekellentét, akkor is hangsúlyoznunk kell, hogy ez is csak akkor oldható meg becsületesen, ha mindkét réteg egy. ülése 19AO január 26-án, pénteken. formán megtalálja számítását a termelésben(Ügy van! Úgy van! jobbfelől. — Horváth Géza: Ez világos! — Matolcsy Tamás: Ilyen ellenzéki beszédet! — Horváth Géza: Nem az a lényeg, hogy ellenzéki legyen, hanem az. hogy igazságot mondjon. — Elénk helyeslés és taps a jobboldalon. — Mayer János: Okos, tárgyilagos beszéd! — Elnök csenget.) Nagyon sajnálom, de én a kérdéseket tárgyilagosan szoktam vizsgálni (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon. — Mayer János: Szakszerű beszéd!) és nem ismerem az elvileg ellenzéki beszédek kategóriáját, (Taps jobbfelől.) mert ezen az alapon az az abszurdum is elkövetkezhetnék, hogy mondjuk, egy ellenzéki politikus követelésére megszületik egy törvényjavaslat és akkor az az ellenzéki politikus azt is megellenzi, amit ő akart. (Élénk derültség és taps a jobboldalon. — Fricke Valér: Gyakori eset!) T. Képviselőház! Én a magam közéleti munkáját és politikai munkáját nem vagyok hajlandó másként felfogni, mint komoly ésönzetlen szolgálatnak és semmivel a világon nem hagyom befolyásolni magam, még népszerűségi szempontokkal sem, amikor egy kérdést tárgyilag kell megvizsgálni. (Baky László: De kint nem így beszél!) Én kint is így beszélek. Akik engem a vidéken vagy bárhol hallottak, f tanúságot tehetnek mellettem. Felvilágosításul hadd mondjam meg t. képviselőtársaimnak, hogy az 1935-ös választáson a legnagyobb élő magyar író, Móricz Zsigmond végigkísért engem agitációs útjaimon és a végén azt a szemrehányást tette: nem értem, hogy ellenzéki politikus létedre miért tartasz ilyen mafla beszédeket. (Derültség.) Állíthatom, hogy a vidéki józan, okos,, bölcs magyar — akár a munkás, akár a gazdatársadalom — sokkal többre értékeli a komoly, higgadt, nyugodt beszédet, mint azt, amely csak az érzelmekre és a szenvedélyekre appellál. (Baky László: Bebizonyította a választás!) T. Képviselőház! Tisztelettel kérek félóra meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak a kért félóra meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadja. Tildy Zoltán: T. Képviselőház!^ Állítom,, hogy ezekben az időkben újra előtérbe került a mezőgazdasági termelés helyzetének kérdése és a gazdák kérdése. Szakadatlanul nőnek a mezőgazdasági termelés terhei, a szociális terhek, az adóterhek és egyéb terhek, amelyek közül sokat nagyon szívesen vállal a magyar gazdatársadalom. Tapasztaltam, hogy a legtöbb vidéken és a legtöbb gazda részéről komoly megértés mutatkozik a mezőgazdasági munkásság iránt, mégis nagyon komolyan rá kell mutatni arra, hogy ezekben az időkben az ország gazdaságpolitikájában olyan tendenciák is mutatkoznak, hogy megint nagyon sok terhet, majdnem minden terhet vagy legalábbis aránytalan terheket rónak a magyar gazdatársadalomra és a mezőgazdasági termelésre. (Ügy van! Ügy van!) Itt van például az állatértékesítés kérdése. Olvasom, hogy Beniczky képviselőtársam, azt hiszem tegnap, pártinterpellációt, belkörü magáninterpellációt intézett a földmívelésügyi miniszter úrhoz és a miniszter úr válaszolt is. Látom tehát, hogy^ a túloldalon is aggodalom van ebben a kérdésben. Az aggodalom indokolt, mert meg kell állapítanom, hogy az állattartás, az állathízlalás ma veszteséges (Ügy van! Ügy van! balfelől.) ,és ha ez így megy tovább, ha a magyar mezőgazdasági termelés az értékesítés vonalán lekerül a regi mélységekbe, nem tudom, hogy minden törvényes