Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-65

Az országgyűlés képviselőházának 65. ülése 1989 december 12-én, kedden. 19 differenciáló szempont talán szerepelhetne itt ennél a megoldásnál, hogy ne a vallás, ne a szakma, ne az osztály és ne más efféle diffe­renciák legyenek a kritériumok. Vozáry t. képviselőtársam azt mondotta, hogy a keresztények között is rengeteg sokan vannak ma olyanok, akik a legradikálisabb valakik, hősök és akkor, a megszállás ideje alatt egyebek sem voltak, — ezt különbeai Homicskó t. képviselőtársam is megerősítheti — mint^ a csehek hűséges szatelleszei. Bocsá­natot kérek, ha ezek a törvény rendelkezései következtében most mégis teljes jogú polgárai lesznek ennek a hazának akkor vájjon nem kiáltó képtelenség-e az, hogy azok, akik an­nak idején a csehekhez húztak, a csehek ki­szolgálói voltak, ma a legnagyobb hősök le­gyenek, ma ők verjék legjobban a mellüket (Maróthy Károly: Es a zsidók?) és teljes jogú polgárok legyenek? T. képviselőtársam, ön nem ismeri a Fel­vidéket. (Maróthy Károly: De ismerem! Ja­ross elmondta és én elhiszem neki!) Én igen sokszor jártam ott és én csakugyan végig­jártam a Felvidéket. De nemcsak most jártam véigig, hanem a megszállás ideié alatt is na­gyon sokszor, tehát nagyon jól ismeirem a Felvidékkel kapcsolatos problémákat; azért is merek hozzászólni ehhez a kérdéshez. Abban igazuk van felvidéki t. képviselőtársainknak, hogy csak az nyúljon ezekhez a kérdésekhez, aki ezekbe a kérdésekbe be van avatva, aki otthon van ezekben a kérdésekben. Én igenis ott jártam és azt tapasztaltam, hogy igen derék módon viselkedett abban az időben (Ma­róthy Károly: A főrabbit meglátogatta!) a keresztény magyarság, hősiesein, keményen állotta a szenvedéseket, de a zsidóság oszto­zott a keresztény magyarság viselkedésében és küzdelmeiben. fBenkő Géza: A hasznon oszto­zott! — Maróthy Károly: A zsidók adták a pénzeket a cseh hadseregre!) Méltóztassék megkérdezni felvidéki t.. képviselőtársaimat, ők igazat adnak nekem ebben és megcáfolják önöket. (Maróthy Károly: Ajjaj!) A magyarság" — különösen ami a Kárpát­alját illeti — teljesen megmaradt magyar ér­zésvilágában, (Maróthy Károly: Nem olvasta a névsort!) megtartotta magyar nyelvi mű­veltségét. Méltóztassanak elhinni: a ruszinok, a magyar-oroszok között járva, a legeldugot­tabb faluban is a legapróbb kis zsidó gyerek is mind beszél magvarul. Hála Istennek, a ru­szinok között is mindenki beszél magyarul, (Maróthy Károly: Az nem számít!) aki 1905. előtt született és annak idején magyar isko­lába járt. De az bizonyos, hogy az a vallású réteg, amelyet önök ki akarnak rekeszteni a haza kebeléből — ez történelmi tény, ez ellen nem lehet viaskodni — nyelvében, megmaradt magyarnak. (Maróthy Károly: De nem a lel­kében!) Éppen azért, mert ezt á felvidéki és kárpátaljái népet összeforrasztotta érzésben is a közös szenvedés, az együtt vívott hare, méltóztassanak elhinni, hogy akik ott brutali­tásokat, jogtalanságokat követték el felekezeti szempontból a másik felekezetbeliekkel szem­ben. — láttam ezt különösen Beregszászon — azoknak cselekedete ott visszatetszést keltett, mert az a nép visszaemlékszik arra, hogv azok a zsidó vallású emberek vele együtt éltek, vele együtt szenvedtek, vele együtt voltak becsű- j letes magyarok; húsz esztendő alatt hozzá-; szoktak a többi vallásfelekezetűvel vagy a magyarokboz hű nemzetiségűekkel a közös szenvedéshez, ezekkel közös lelkületük alakult ki. Ezek nem tudják, tehát megérteni, hogy miért vannak ezek az üldözések, (vitéz Jaross Andor tárcanélküli miniszter tagadólag int,) Hiába hajtogatja a fejét a t. miniszter úr, ez így van, mert én onnan sokkal nagyobb zsidó­vallású hősöket tudok... (Maróthy Károly: Ajjaj! — Derültség. — vitéz Lipcsey Márton: Melléfogott! — Zaj. — Elnök csenget.) A t. miniszter úr már aránylag enyhébb időben jött, a Hodzsa-korszakban, amikor már nem kellett az a bátorság, amely a régebbi időkben kellett. (Ellenmondások a jobb- és a balolda­lon. — Salkovszky Jenő előadó: Ilyen bolon­dokat ne beszéljen! — Rajniss Ferenc: Kisül, hogy csak zsidóhősök voltak! — Egy hang a szélsőbaloldalon: Ki hiszi el ezt a képviselő úron kívülf Van itt még valaki, aki elhiszi?) Akik odaálltak a magyar kultúra védelmére... (Rajniss Ferenc: A ruszinok kirablására!) Nem tudom, t. képviselő úr, hogyan vallotta volna be magát, de akik odaálltak akár orvo­sok, akár kereskedők voltak, nyiltan vallották magukat magyarnak, amit a prágai statiszti­kai hivatal kiadványai bizonyítanak ... (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Salkovszky Jenő: Tíz százalék! — Maróthy Károly: Rupert, maga nem javul meg!) Csendet kérek minden oldalon. Rupert Rezső: Ahogy én képviselőtársai­mát ismerem, voltak ott, akik önöknél különb dolgokat követtek el. Ott van az ungvári, eset, amikor annak a zsidó ügyvédnek volt bátor­sága a magyar nyelvet proponálni (Maróthy Károly: önnek is sokhoz van bátorsága!) s amikor éppen ilyen zsidó ügyvédek szavazták meg álmagyar nyelvet. Bocsánatot kérek, eze­ket utólagosan nem lehet a kamarából kizárni, (Budinszky László: A cseh állam nem szorul politikai védelemre! — Salkovszky Jenő: Reisz úr mit mondott a pozsonyi tartománygyülé­sen? Azt mondotta... — Zaj a szélsőbalolda­lon.) Ugyanilyen akadt a keresztények között is. (Egy hang a jobboldalon: De nem olyan nagy tömegben!) Ott van Terebes tanácselnök, aki rutén és magyar cserkészeket elítélt, el­ítélte Tukát és másokat. Számos ilyen eset volt. Ebből nem lehet... (Zaj a szélsőbalolda­lon. — Salkovszky Jenő közbeszól.) Elnök: Salkovszky képviselő urat kérem, szíveskedjék az előadói széket elfoglalni. (De­rültség és zaj.) Csendet kérek! Rupert Rezső: Engedelmet kérek, az em­ber nagy tömegével lát ilyen eseteket... (Ma­róthy Károlyi Helyes volt, hogy Salkovszky ezt megmondta, nagyon helyes!) Elnök: Csendet kérek minden oldalon, kép­viselő urak! Ne zavarják a szónokot! Rupert Rezső: ...hogy magyarok gyerme­keiket cseh iskolába Íratták és viszont ezeket a zsidókat akkor sem fogadják el olyanoknak, akik magyar szempontból megfelelően visel­kedtek, ha ott van a dokumentum arról, hogy gyermekeiket magyar iskolába járatták. Bo­csánatot kérek, mindkét oldalon, minden val­lásnál, minden felekezetnél történtek hibák, de éppen ezért nem lehet kipécézni egyik feleke­zetet sem. (Maróthy Károly: Hol van a- fele­kezet? Még mindig itt tartunk?) Egyik osz­tályt sem lehet általánosítva (Budinszky Lászlp: Sem osztály, sem felekezet! — Egy hang a szélsőbaloldalon: Zsidó!) kipécézni. (Zaj* — Az elnök csenget.) Nem kívánok senki­nek javára kedvezést, de legalább azoknak ja­vára,; akik 20 esztendő alatt tisztességesen, vi­selkedtek, megtartották magyar érzésüket, 3*

Next

/
Thumbnails
Contents