Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-65

18 Az országgyűlés képviselőházának 61 hiszen többi felvidéki képviselőtársunkkal együtt átélte a húsz esztendőt, ők szintén azt érezték magukban, amit én érzek, csakhogy ők ennek gyakorlati hasznát is látták, nem vonta le azt a következtetést, hogy hiba a polgárok és polgárok között felekezeti, osztálybeli vagy szakmabeli érdekek között különbséget tenni. Igenis felvidéki képviselőtársaink elég illetékesek erre és az ő töbségük mind kárhoztatja azt, hogy ezzel a helyes elvvel és a helyes expedienssel szembeszökően, amellyel pedig a húsz évet átküzdötték, amióta ez a terület visszatért, erre a területre is átplántálódott innen a felekezeti harc átka és ennek súlyos következményei vannak: rengeteg derék ember szenvedése, sok szegény, ártatlan asszony éhezése és pusztulása. Mert amit ott látunk, t. Képviselőház, az teljes ellentéte annak, ahogyan a mi tisztelt képviselőtársaink és az ottélő magyarság húsz esztendő alatt élt felekezeti békességben, egymást támogatva; ennek teljes ellentéte az, ami ott van, mert ott ma bizonyos proskripció megy, amely proskripció ezreket és ezreket lök a szegénységbe, igen sok keresztény testvérünknek is az ártalmára, inajd kétszer annyi keresztény testvérünk pusztulására, hiszen ezzel egyúttal ezeknek a keresztény embereknek a munkaalkalmát veszik el. T. Képviselőház! Ideje volna, hogy már észretérjünk. Nem tudjuk, mikor üt az óra, amikor igen nagy egységre lesz szükség, nem tudjuk, hogyan fordul a közvetlen jövendő történelme felettünk és egyáltalában a világ felett, hiszen jóslásokba nem mehetünk bele, mint az egyik t. képviselő úr tette itt a napokban, aki már eldöntötte az egyik oldalra a csatát, de akinek oldalára eldöntötte a csatát, az még nagy probléma előtt áll, talán hetek, hónapok kérdése lehet, hogy akikkel szemben áll, Angliával és Franciaországgal, talán éppen velük együtt fog menni egy másik nagy feladat megoldására. Elnök: Rupert képviselő urat kénytelen vagyok figyelmeztetni, hogy ezidőszerint a felvidéki és kárpátaljai területeken eszközlendö országgyűlési képviselőválasztásokról szóló törvényjavaslat tárgyalása van napirenden. (Rupert Rezső: Azt nagyon tudom. — Derültség.) Arra kérem a képviselő urat, szíveskedjék a tárgyhoz szólni. Rupert Rezső: A belső életünkről van szó és amikor egy országot esetleg a nemzetközi helyzet arra szólíthat, hogy helytálljon, mindenesetre a belső életét kell elsősorban rendeznie. Sohasem felejtük el Apponyi Albertnek azt a kőbevésett jeles mondatát, hogy a helyes külpolitikánk alapja a helyes belpolitika, illetve, hogy a helyes belpolitika egyedül a helyes külpolitika. Akkor pedig azt kell néznünk, hogy olyan törvényeket alkossunk, amelyek a nemzetközi életben is biztosítják presztízsünket, Nekünk nem is nagyon nehéz ilyen törvényeket alkotnunk, mert nemes és magasztos a mi multunk, különösen, ha visszatekintünk az 1914 előtti törvényhozási korszakra. Ha megmaradunk abban a szellemben, ha megmaradunk a magyar nagyok útmutatásánál, a nagy országgyűlések sodrában, akkor nem is nehéz ennek a feladatnak megfelelnünk. Én pedig azt állítom, hogy ettől a magyar múlttól ez a javaslat elhailik; elhajlik még azoktól a praktikus érdekektől, szóktól az exigenciáktól is, amelyeket itt előttem Vozáry t. képviselőtársam képviselt, mondván, hogyha pihent, nyugodt az a föld, amellyel együtt ők visszajöttek, . ülése 1989 december lé-én, kedden. akkor ne zavarjuk fel annak nyugalmát azzal, hogy a felekezeti gyűlölködést, felekezeti széttagoltságot, amely azelőtt ott nem volt, most oüavisszük. Emlékszem, hogy annakidején 1920-ban, amikor a választások voltak, mindenfelé egy jelszó hangzott el: mágnesszigetet csinálni a megmaradt országból, a boldogság szigetét, amely mindenkit visszavonz ide. Erről ^beszélt Vozáry t. képviselőtársam is most, de kérdem, vájjon lehetséges-e ezeket az elszakadt részeket visszavárni, ha olyan törvényeket hozunk, amelyek a humanizmus legelemibb parancsának sem felelnek meg, amelyek nem felelnek meg annak a feltételnek, amelyet XII. Pius pápa is ... Elnök: A képviselő urat rendreutasítom. A magyar törvényhozás nem hoz olyan törvényeket, amelyek a humanizmus legelemibb követelményeinek nem felelnek meg. Rupert Rezső: Akkor bocsánatot kérek, nincs szólásszabadság. Elnök: A képviselő úrnak teljes szólásszabadsága van. Méltóztassék bírálatát olymódon gyakorolni, hogy ez a bírálat ne vonjon maga után elnöki intézkedést. (Helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Rupert Rezső: XII. Pius pápa mondotta, hogy a törvény csak akkor felel meg a maga céljának, ha egyúttal az evangéliumra is támaszkodik. Már pedig az a törvény nem támaszkodik az evangéliumra, amelyik mindenképpen sérti a felebaráti szeretet szempontjait. Hubay Kálmán t. képviselőtársam megemlítette itt, hogy aki jó katonának és adófizetőnek, az legyen jó választónak is. Ezen az alapon is mi, a lovagias magyar nemzet, mi a férfiak, akik férfias küzdelemhez szoktunk, akik ott is voltunk, ahol féríinak kellett lenni, hogyan egyeztessük össze érzésünket azzal a nem gavallér eljárással, hogy aki jó katonának, adófizetőnek, jó arra, hogy a közgazdasági életben hasznos szerepet játsszék, továbbá jó még arra is, hogy keresztény embereknek munkaalkalmat biztosítson, az nem jó választópolgárnak. Van egy másik szempont is. Annak idején, amikor azelőtt a boldog korszak előtt álltunk, hogy legalább közeli reményeink lehettek arra, hogy a Felvidék, illetőleg annak egy része visszatér, talán útban van már Kárpátalja is, a cseh rádió azt hangoztatta szét a. világba, de különösen a visszatérőben lévő részek népéhez, hogy: vigyázzatok, ha visszakerültök a magyarokhoz, ott jogfosztásban, jogelkobzásban és e-gyebekben lesz részetek. Annak idején a kormány, sőt azt hiszem éppen Keresztes-Fischer t. belügyminiszter úrajkán keresztülmegy szózatot intézett a visszatérőben lévő néphez. Ekkor még arról volt szó, hogy esetleg népszavazással t vagy más megoldással oldják meg ezt a revíziót. Ebben a szózatban a (belügyminiszter úr azt mondotta, hogy valótlan, amit a cseh rádió hirdet, ne higyjen neki senki, a magyar haza testvéri szeretettel fogadja a visszatérőket, senki

1 nek a jogait nem érintik, nem lesz kevesebb jogotok, mint amennyi ott volt, sőt részesedtek abban a közjogban is, amelyet az ország mai lakossága élvez. Vájjon egyezik-e^ ez a törvényjavaslat azzal az ünnepélyes ígérettel, amelyet az egész világ előtt tett a kormány'? Nem egyezik, mert egy igen jelentős taglét. számú vallásfelekezet.nagy rétegétől elveszi a választójogot, azt a választójogot, amely ott megvolt és amely jognak természetesen az óhazában is meg kellene lennie. Ugyanez a