Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-75

296 Az országgyűlés képviselőhÁzának 75. sági munkásság sorsának enyhítése és javítása érdekében a legszükségesebb és legfontosabb a mezőgazdasági üzem prosperitásának és jövedelmezőségének az emelése. (Helyeslés a jobboldalon.) Addig tehát nem lehet fellépni túlzó követelésekkel, amelyek végeredményben a termelés rovására mennek, mert meg lehet állapítani akármilyen magas munkabért, de a végén a mezőgazdasági üzem nem lesz képes rentabilitásának sérelme nélkül ezeket a munkabéreket ki is fizetni. T. Ház! Ezekben voltam bátor ismertetni a törvényjavaslattal kapcsolatban elgondolásaimat és ezzel támasztom alá azt, hogy miért fogadom el a javaslatot és miért tartom szükségesnek, hogy ez a törvényjavaslat mielőbb életbeléphessen. tTgy vélem, hogy nemcsak a magam, hanem az egész törvényhozás nevében is köszönetet kell mondanom gróf Teleki Mihály földmi velésügyi miniszter úrnak, (Éljenzés a jobboldalon és a középen.) aki ezt a javaslatot a Ház elé terjesztette. Ez a javaslat is mutatja a földmívelésügyi miniszter úr szociális gondolkozását és tettrekészségét a magyar mezőgazdasági munkásság érdekében. Hiszen az utóbbi időben nem egy ilyen szociális javaslatot nyújtott be, amelyek mind a magyar mezőgazdasági munkás sorsának javítását célozzák. En arra kérem őt, ne engedje elkedvetleníttetni magát azok által a támadások által, amelyek őt éppen e szociális javaslatot beterjesztése miatt érik, (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl.) mert ezzel szemben milliók és milliók hálája kíséri őt (Taps jobbfelöl.) e javaslat beterjesztéséért. Nem azért, mert a Magyar Elet Pártjának, a kormánypártnak tagja vagyok, hanem belső meggyőződésből úgy látom, úgy érzem és úgy is van, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat igenis alkalmas arra. hogy vele a mezőgazdasági munkás sorsán javítsunk és segítsünk s ezért a miniszter úr iránt táplált bizalomnál fogva is, a törvényjavaslatot örömmel elfogadom. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen, — A szónokot számosan üdvöslik.) Elnök: A miniszterelnök úr kíván szólani. Gr. Teleki Pál miniszterelnök: T. Képviselőiház! (Halljuk! Halljuk!) Van szerencsém a Legfőbb Állami Számvevőszék elnökének az 1938/39. évre megszavazott hitelekkel szemben az egyes költségvetési fejezeteknél ezen számadási év első felének végén mutatkozó eltérésekről szóló jelentését és az ahhoz tartozó kimutatásokat beterjeszteni és kérem, méltóztassék azokat kinyomatni, szétosztatni és előzetes tárgyalás és jelentéstétel céljából a zárszámadásvizisigáló bizottságnak kiadni. Elnök: A Ház a jelentést kinyomatja, tagjai között szétosztatja s előzetes tárgyalás és jelentéstétel céljából kiadja a zárszámadásvizsgáló brzottságiiiak. , -, , A miniszterelnök úr kíván szólni. Gr. Teleki Pál miniszterelnök: T. Ház! Van szerencsém henyujtani egy jelentést az 1939/40. évi hivatalos statisztikai munkaterv tárgyában. Kérem annak kinyomatását, szétosztását s előzetes tárgyalás és jelentéstétel céljából a közigazgatási és közlekedésügyi, valamint pénzügyi 'bizottsághoz való utalását. Elnök: A Ház a jelentést kinvomiatja, szétosztatja s a miniszterelnök úr által megjelölt bizottságoknak előzetes tárgyalás és jelentéstétel céljából kiadja. A vezérszónokok közül szólásra következik

1

? Mocsáry Ödön jegyző; Vágó Pál! ülése 1940 január 25-én, csütörtökön. Elnök: Vágó Pál képviselő urat illeti a szó. Vágó Pál: T. Ház! A legkisebb gazdasági bérek megállapításáról szóló törvényjavaslat, amint azt általános indokolásfa is kiemeli, revideálni kívánja az 1923 : XXV. tc.-t, melynek átmeneti jellegű intézkedéseit állandó jellegű olyan rendelkezésekkel pótolja, amelyek értelniében a legkisebb bérek megállapítását hatóságokká minősített érdekképviseleti szervek, a vármegyei és az országos bérmegállapító bizottságok hatáskörébe utalja. További lépés tehát alkotmányos életünk azon kényszerű, vagy szükségszerű fejlődési folyamatában, amely a liberális gazdasági rend fokozatos felszámolásával a hivatásrendi munkaállam felé vezet. Ezért mi a kormányzatnak ezt a lépését nem ellenezzük, mert hiszen félreérthetetlenül abban a fejlődési irányban halad, amelyet a Nyilaskeresztes Párt 1939 március 15-i programmjában szabatosan és világosan megjelölt. (Rapcsányi László: TTgy van!) Amikor tebát a törvényjavaslatot elvi okokból általánosságban elfogadom, teszem ezt abból a belső hitembe-! származó és belső elégtétellel párosult megelégedéssel hogy ezt a törvényjavaslatot a fejlődés logikájával szükségszerűen fogják követni azok a törvényes intézkedések is, amelyeket mi régóta sürgetünk, régóta hirdetünk, említett programmíunkban ugyancsak lefektettünk és amelyeknek foganatosítása nélkül az a nagyszerű nemzetépítő célkitűzés., amelyet a mélyen t. előadó úr olyan szabatosan és világosan jelölt meg, nevezetesen a mezőgazdasági munkásréteg életszínvonalának emelése, nem valósulhat meg. Ezek a kiegészítő törvényes intézkedések, amelyeknek foganatosításával a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat tulajdonképpeni céljának, a tömegek életszínvonala emelésének megfelelhet, végeredményben lényegesen egybeesnek egész gazdaságpolitikai célkitűzésüknek, amelynek kardinális tétele a liberális gazdasági rend krónikus szociális betegségének, a munkanélküliségnek szerves és intézményes felszámolása. Bendkívül örvendek, hogy csatlakozhatom e tekintetben az előttem szólott Megay igen t. képviselőtársam fejtegetéséhez és megállapíthatom azt, hogy egész gazdasági célkitűzésünknek ez &, tengelye, a. munkanélküliség szerves és intézményes felszámolása a magyar lét és nemlét kérdésének kardinális problémája. (Ügy van! a szélsöbaloldalon.) Olyan törvényes intézkedéseket sürgettünk és akartunk, amelyek a hiteléletünket szabályozó törvények revíziója útján lehetővé teszik nagyszabású közmunkák finanszírozását, nagyszabású beruházási tevékenység folytatását olyan mértékben és olyan határok között, hogy a munkanélküliség egy országos építő terv keretén belül záros határidőn belül megszüntethető legyen. Egészen kétségtelen, hogy e törvényes intézkedések hatása elsősorban a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslattal érintett tömegek életszíntjének emelkedésében fog jelentkezni, hiszen ennek a gazdasági munkaprogrammnak mérföldkövei •— nagyszabású közmunkatevékenység, útépítés, beruházásokkal kapcsolatos telepítési akció, a mezőgazdaság iparosítása — mind ennek a centrális problémának megoldása, hiteléletünk revíziója által válnak lehetővé. Egészen kétségtelen, hogy mindaddig, amíg ezek a mélyen t. túloldal által is sürgetett szerves intézkedések nem történnek meg

f a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat hatása az általa érintett tömegek életszíntjének általános fokozása te-