Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-75

Az országgyűlés képviselőházának 75. ü tése, mert Iha a jelenlegi állapot tovább fennmarad, méltóztassék elhinni, a születési arányszám ezeknél a mezőgazdasági munkásoknál is csökkenni fog. (Zaj a középen. — Horváth Géza: Ezt majd mi csináljuk meg, nem a szociál- ' demokraták! — Kabók Lajos: Mi a jótól nem félünk, csak rosszat ne csináljanak! — Horváth Géza: Bízzak ránk! — Elnök csenget.) Azt méltóztatott mondani, hogy ez nem újdonság, hiszen az ipari munkásságnál ezt bizonyos vonatkozásban már keresztül vitték; bár sokkal könnyebb ott a helyzet, mert a családi munkabér által keletkezett magasabb termelési költséget az ipar könnyebben tudta áthárítani a fogyasztórétegre. De a mezőgazdaságban is meg kell ezt oldani, hiszen vannak államok, így Franciaország, Belgium, Olaszország, ahol ezt a 'kérdést igenis, megoldották, mégpedig egyetlen államban sem úgy, hogy az ebből származó teljes költséget mind az államra hárították volna. T. Ház! Ezt a kérdést szerény megítélésem szerint úgy kellene megoldani, hogy ezt a terhet a nőtlen munkavállaló, 'a munkaadó és &7 állam maga is fizesse és ezen a három pilléren igenis, fel lehetne építeni ezt a megoldást. Arra, hogy egyes gazdaságok ma is jobban dotálják a nagyobb csáládszámú gazdasági munkásokat, a legjobb példa a Fejérmegyei Gazdák Nemzeti Szövetségének példája. Amint tudom, ott a gazdaságok szövetkeztek ennek a kérdésnek a rendezésére oly módon, hogy minden teljes szegődményes cseléd után 5 pengőt fizettek be egy bérkiegyenlítő pénztárba, — tekintet nélkül arra, hogy az illető, nőtlen, nős vagy eokgyemiekes volt-e — és az így befolyt öszszegből jutalmazták, illetve segítették azokat a mezőgazdasági munkásokat, illetőleg cselédeket, akiknek háromnál több gyermekük volt. Ebből az így befolyt összegből — értesülésem szerinít — egy évben körülbelül 15—16 és 17 pengővel tudták megsegíteni a hármon felüli gyermekeket. (Egy hang a baloldalon: Nagyon kevés!) En elismerem, kevés, de csak azért hoztam fel ezt a példát, hogy megvilágítsam, hogy nem teljesen áll az, mintha a mezőgazdasági munkaadók mindenkor szívtelen és rideg szemszögből néznék a mezőgazdasági munkásságot, hanem minden kényszer és minden törvényes intézkedés nélkül saját erejükből igyekeznek ezt a támogatást megadni. Magam is vallóim, hogy egyrészt ez kevés, másrészt pedig nem lehet ezt a kérdést karitatív úton rendezni, ezt a kérdést törvényhozási úton kell rendezni, (Ügy van! Ügy van!) úgyhogy necsak egyes megyéknek, hanem az egész országnak nagyszámú és nagycsaládú munkásait, illetőleg azoknak gyermekeit ilyetén módon segíteni lehessen. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Ez igaz!) Ha a statisztikai adatokat megnézem, akkor azt látom, hogy ha minden harmadik gyermek után adnók ezt a családi munkabér-segélyt, akkor ez körülbelül évi 5 millió pengő terhet jelentene. Ez ugyanis azt jelentené, hogy a jelenlegi adatok szerint mintegy 200.000 gyermek után kellene segélyt adni. Ha fejenként 25 pengőt veszek fel, mint segélyezési összeget, akkor ez az összeg 5 millió pengőt és nem 7 (millió pengőt tesz ki, mint ahogy Matolcsy igen t. képviselőtársam említette, (Mokcsay Dezső: ő többet számított, 30-at számított!) mert én három gyermek után számítom a segélyt. Az, hogy 7 millió vagy 5 millió pengő ez az összeg, ennél a kérdésnél nem jöhet számításba. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ha êse 19 W január 25-én, csütörtökön. 293 még többet is tenne ki, akkor is meg kellene hozni ezt az áldozatot, mert itt nemzeti létünk egyik alapjának megsegítéséről van szó. {Helyeslés. — Mokcsay Dezső: Ügy van! Azért kell intézményesen megcsinálni!) Amikor tehát a munkaadók is hozzájárulnának ehhez a megoldáshoz, igenis hiszem, hogy rövidesen elkövetkezik az az idő, amikor ebben a Házban egv újabb szociális törvényjavaslatot, nevezetesen a családi munkabérről szóló törvényjavaslatot tárgyaljuk! (Rapcsányi László: Csak már ott tartanánk!) Amikor ezt a legkisebb gazdasági munkaberek megállapításáról szóló törvényjavaslatot tárgyaljuk, úgy, amint előttem felszólalt képviselőtársam tette, nekem is meg kell emlékeznem a munkásszerződések kérdéséről. T. Ház! Aki kint él a vidéken, tapasztalhatja, hogy a mezőgazdasági munkásság szempontjából hányszor, milyen sok alkalommal volt vita tárgya az, hogy nem rendelkeznek megfelelő munkásszerződésekkel. (Ügy van! a középen.} A legtöbb bérvita, a legtöbb igazságtalanság abból származott, hogy a mezőgazdasági munkás nem rendelkezett munkaszerződéssel és bizony gyakorta kerültek kisgazdák és nagybirtokosok egyaránt, akik visszaéltek ezzel a helyzettel és a mezőgazdasági munkásnak előre megalkudott keresetét nem fizették meg. (Egy hang a jobboldalon: Visszaélés!) Nagyon jól tudom, hogy megvan a módja annak, hogy a munkás ezt a bért a bíróság útján követelje, ez a bíróság útján való követelés azonban elsősorban hosszú időt vesz igénybe akkor, amikor a mezőgazdasági munkásnak megszolgált keresetére sürgősen szüksége lenne, másrészt hosszú utánjárást von maga után és így a mezőgazdasági munkavállalók nem szívesen pereskednek. (Zaj.) Ezt a kérdést olyan módon lehetne megoldani, hogy kötelező lenne a munkaszerződések elkészítése. Ez semmi nehézséget sem jelent, különösen akkor, amikor most ezek a munkabérfelügyelők ebben a kérdésben is segítségére lehetnének a mezőgazdasági munkásoknak. Amikor úgyis megállapítják a legkisebb munkabért, amely a legtöbb helyen, valljuk be őszintén, egyúttal a legmagasabb munkabért is fogja, sajnos, jelenteni, (Rapcsányi László: Itt a hiba!) akkor igenis könnyebben lehet az egyes községekben egy sémát elkészíteni. Ezt a munkabérszerződést szerény megítélésem szerint három példányban kellene elkészíteni. Az egyik példány ott lenneakár a gazdasági felügyelőnél, akár ennél az újonnan kreált felügyelőnél és bármely vitás esetben döntő bizonyíték volna. Ez egészen bizonyosan megnyugvást eredményezne a munkásság körében. (Helyeslés a középen.) A munkáskérdések vizsgálata során ennek a törvényjavaslatnak tárgyalásánál meg kell állapítanunk, hogy a mezőgazdasági üzem sokkal kedvezőbb helyzetben van, mint a munkavállaló. A munkaadó az évnek majdnem minden részében megfelelő számú és munkakészségű munkás felett rendelkezik, ezzel szemben — amint erre rámutattam — az országnak igen nagy részében nemcsak a téli hónapokban, hanem az év legnagyobb részében munkanélküli mezőgazdasági munkásaink vannak. Azt szokták mondani, hogy ez a múltban is így volt, télen a mezőgazdasági munkásság legnagyobb része munka nélkül volt. Azt mondják, hogy a régebbi időkben a mezőgazdasági munkásság mindig keresett nyáron annyit, hogy a téli hónapokat ki tudta húzni. (Horváth Géza: Most már nem keres!) Ha ez így is volna, szerény 44