Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-75

Â2 országgyűlés képviselőházának 75. ütése lU^Ö január È5-ên, csütörtökön. 291 nem fogja ezt a kérdést megoldani, de nem is ez a törvény célja. Sokkal többet jelent Magyarországon a mezőgazdasági munkásság szempontjából is egy jó termés, mert a mezőgazdasági munkabérrendszer olyan, hogy jó termés esetén a munkásság úgyis többet keres és általános és örökérvényű béreket megállapítani, mint ahogyan Mátolcsy t. képviselőtársam kívánta, a mezőgazdaságban nem lehet, mert hiszen a mezőgazdasági üzem teljesen különbözik az ipari üzemtől, mert itt az időjárásba földek minősége és sok más komponens játszik közre az üzem rentabilitásánál, t Amikor a legkisebb gazdasági munkabérek megállapításáról szóló javaslatot tárgyaljuk, úgy vélem, szükséges a mezőgazdasági munkabérekkel is foglalkozni. A t szakirodalom a mezőgazdasági munkavállalóknak általában két csoportját szokta megkülönböztetni. Az egyik az állandóan foglalkoztatott munkások, az úgynevezett gazdasági cselédek csoportja, a másik a szakmányban, vagy napszámban dolgozók csoportja. Az 1930-as népszámlálás adatai szerint — ez bizouyos vonatkozásban fedi Mátolcsy t. képviselőtársam adatait — 218.000 volt a gazdasági cselédek száma, ez azonban ma valószínűleg körülbelül 250.000-re tehető, tehát a családtagokat is hozzászámítva, a magyar társadalomnak igen nagyszámú rétege. A gazdasági cselédek bére a dolog természete szerint, igen nagy változást mutat. Eltérés van a különböző munkabírású és beosztású cselédek munkabére között, de különbség van országrészenként és birtokcsoportonként is. (Ügy van! jobbfelől.) Ennek megvan a maga üzemi és természeti oka, tehát ezeknek a viszonyoknak egy sablon szerinti megállapítása, mint ahogyan az előttem szólott t. képviselőtársam kívánta, nem lehetséges; de szerény nézetem szerint nem is szabad, mert ez nemcsak a munkaadó, hanem a munkavállaló szempontjából sam lenne igazságos. A cselédkonvenciót is megemlítette, s annak országos átlagát. Az én számításom szerint ugyan ez 677 pengőt, tehát többet tesz ki, mint amennyit ő említett, ebből az országos átlagból azonban nem lehet általános érvényű következtetést levonni, mert végeredményben vidékenként mások az árak is és a természetbeni járandóság annak a munkásnak vidékenként más-más értéket jelent A természetbeni járandóság különböző mértékből, tehát mint statisztikai adatból álalános következtetést és ebben a vonatkozásban általános érvényű igazságot levonni nem szabad és nem lehet, mert ez a tényt nem fedi. (Ügy van! jobbfelől.) Említette ő beszédében a napszámbéreket is. Teljesen téves és szerény nézetem szerint helytelen is a mezőgazdasági munkásság sorsát a napszámbérekből megítélni, mert az errevonatkbzó statisztikai adatok is^ bizonyítják, hogy a mezőgazdasági napszámbér a mezőgazdái ági üzem kiadásainak, vagy termelési költségeinek csak igen kis hányadát teszi ki. Bár, ha figyelemmel kísérjük a statisztikai adatokat, azt látjuk, hogy az 1929—31. évekhez, tehát a dekonjunktúrás időkhöz képest, azokhoz viszonyítva, amikor a napszámbér körülbelül 10%-át tette ki a mezőgazdasági üzem költségeinek, most, amint a viszonyok javultak, a napszámbér is emelkedett és a mai számítások szerint 20—25%-át teszi ki a napszám a mezőgazdasági üzem költségeinek. Ez azonban mindenesetre nem olyan nagy KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ IV. százalék, hogy ebből következtetéseket lehessen levonni a mezőgazdasági munkásság helyzetére. A napszámosmunka különben sem egyenletes, mert hiszen az év folyamán természetszerűleg változik és a napszámbér legtöbbször pontosan ugyanazokra a hónapokra esik, amikor a munkára rendelkezésre álló nap úgyis kevesebb, tehát ha országos átlagot akarunk kihozni, figyelembe kell venni ezeket az ágynevezett rövid munkateljesítményű munkanapokat is. A napszámbér alakulása igen érdekes, mert azt mutatja, hogy amint emelkednek a mezőgazdasági terményárak, ugyanúgy rögtön emelkednek a mezőgazdasági munkabérek is. Míg például a dekonjunktúrás években körülbelül 135 pengő volt a napszám, az elmúlt évben az 2 pengő fölé emelkedett. Amint említettem, nem sok a mezőgazdasági üzem munkaköltségeiben a napszámbér, azonban teljesen elhanyagolni mégsem lehet. Ha a csonkamagyarországi, tehát a Felvidék nélküli adatokat veszem figyelembe, azt látom, hogy körülbelül 150 millió munkanap esik a mezőgazdaságra. Ha ennek 20 százalékát számítom napszámbérekre, ez 30 millió munkanapot jelent. Tehát, ha a 2 pengős átlagot veszem csak férfinapszámmal kapcsolatban tekintetbe, ez kitesz 60 millió pengőt. Ebből a különben valószínű számításból ugyan még le kell vonni valamit, miután nem csak férfi, hanem női és gyermek munkanapok is vannak, amelyeknek napszáma alacsonyabb, de még így is olyan tekintélyes Összeget kapunk, amely azt bizonyítja, hogy a mezőgazdasági üzem* igen tekintélyes volumenjéhez képest nagy összeget fizetünk ki napszámbérekre is. Amit Mátolcsy Mátyás igen t. képviselőtársam a hatósági és a mezőgazdasági munkaközvetítésről mondott, azt a legteljesebb mértékben aláírom. (Helyeslés.) Magyarországon a mezőgazdasági munkásközvetítés rendszere — ha egyáltalán rendszerről lehet beszélni — teljesen rossz és helytelen. Ennek a mezőgazdasági munkaközvetítőnek lenne voltaképpen a feladata a munkapiac szabályozása, a munkakereslet és kínálat kiegyensúlyozása, ennek azonban ez a szervezet jelenlegi állapotában, a dolog természete szerint nem tud és nem is felelhet meg. Nagyon jól tudom, hogy van végeredményben egy ilyen szervezet, az Országos Gazdasági Munkásközvetítő Iroda, vármegyénként, községenként is megvannak a maga szervei, azonban munkásságuk kimutatások elkészítésén és közzétételén kívül többre nem igen terjed. A munkásközvetítés rendszerét minden körülmények között meg kell változtatni, (Ügy van! Ügy van!) mert ennek tulajdoníthatjuk azt, hogy amikor az ország egyes helyein munkásfeleslegek vannak, ugyanakkor más helyein munkáshiány van. Igen sok képviselőtársam tanúsíthatja, hogy amikor például a Dunántúlon nagyobb közmunkákat indítottunk meg. egyenesen munkáshiány lépett fel akkor, amikor az Alföld nagy vidékein ezer és ezer munkás állott kereset és így munka nélkül. (Horváth Géza: Békében is!) Végeredményben ennek kiegyenlítése állami feladat. Ezt magánkezdeményezéssel, magán munkásközvetíté&sel megszervezni semmi körülmények között nem lehet, hanem igenis, ezt az Országos Mezőgazdasági Munkásközvetítő Irodát kell kifejleszteni olymódon, hogy az munkásközvetítéssel ne csak elméletileg, hanem gyakorlatilag is foglalkozzék. (Horváth Géza: Vagy a Nemzeti Munkaközpont!) U