Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-75

Az országgyűlés képviselőházának 75. ülése 19 W január 25-én, esütörtökön. 289 — mint az igen t. képviselőtársamnak, (Ellenmondások a baloldalon.) azonban méltóztassék megengedni, hogy kijelentsem, beszédén végigvonul az úgynevezett eéls ta tisztik a. 0 nem állít fel egy statisztikai számot és nem abból vonja le a következtetést, hanem felállít egy elgondolást és annak érdekében hozta össze a statisztikai számokat. (Matolcsy Mátyás: Szó sincs róla! Melyik az?) így nagyon természetes, ahogyan majd beszedem további részén rá fogok mutatni, ha nem is hibák, de bizonyosfokú eltérések mutatkoznak a valóságos és gyakorlati élettel szemben. (Matolcsy Mátyás: Hol?) Azt említette igen t képviselőtársam, hogy ez a törvényjavaslat kompromisszum. Ez kétségtelen. (Matolcsy Mátyás: A felsőházzal!) De nem a felsőházzal kötött kompromisszum, hanem kompromisszum a munkavállaló és a munkaadó között és ezt a célt is kell elérni. (Matolcsy Tamás: Az irányelvek hiányoznak!) T. képviselőtársam beszéde során, sajnos, az egész mezőgazdasági nagyüzemet, illetve — mondjuk így — a munkaadókat vádolta. Kétségtelenül felhozott itt olyan adatokat, amelyeket, ha megfelelnek a valóságnak és igazak, a magam részéről is a legteljesebb mórtékben elítélek. (Felkiáltások jobbfelől; Ügy van! Ügy van! Elítéljük! — Keck Antal: De ez nem elégi) Elnök: Csendet kérek! Megay Károly: Kérem, méltóztassék meg engedni, hogy folytassam beszédemet. T. képviselőtársam mindig ugyanazokat a neveket mondja itt a Házban már hat éven keresztül. Ezektől az esetektől eltekintve, tehát nem tartom helyesnek általánosítani, az egész nagybirtokot és a kisbirtokot is, mint munkaadót, állandóan a szégyenpadra hurcolni és mint egy lelketlen, a munkásságot kiuzsorázó osztályt állítani be itt a parlament előtt. (Zaj balfelol.) Ez a valóságnak nem felel meg. (Rapcsányi László: Igaz volt minden szava!) Elnök: Kérem Rapcsányi képviselő urat, méltóztassék abbahagyni a közbeszólásokat. Megay Károly: S ha igazak ezek az adatok, mert elhiszem, hogy vannak köztük igazak is, mert vannak ilyen hibák s ilyen elítélendő esetek, akkor éppen ez a törvényjavaslat alkalmas arra, hogy a hibákat kiküszöbölje, mert ha megállapítást nyer majd a minimális munkabér és kötelező szankciók lesznek a törvényjavaslatban, hogy ezt a munkabérszabályozást be is kell tartani, akkor a jövőben nem fognak bekövetkezni ezek a. hibák, ezek az eléggé el nem ítélendő esetek, amelyeket igen t. képviselőtársam említett. (Matolcsy Tamás: Amíg Teleki lesz a miniszter!) Engedelmet kérek, hogy erre a közbeszólásra válaszoljak. Remélem, hogy gróf Teleki Mihály sokáig lesz miniszter. (Éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — Rapcsányi László: De egy más rendszerben!) Elnök: Rapcsányi képviselő urat ismételten kérem, szíveskedjék abbahagyni a közbeszólásokat. Megay Károly: Nem tudom, kinek a részéről hangzott el ez a közbeszólás, de meg kell állapítanom, hogy az nem ismeri az egész törvényjavaslat lényegét. Hiszen a mindenkori kormányzattól teljesen független és autonóm szerv, — s éppen ez a helyes — a munkavállalók és a munkaadók közösen határozzák meg a munkabéreket. Nagyon rossz volna az a beállítás, hogy a mindenkori kormányzattól függően lehetne a munkabéreket megállapítani. Azt is említette Matolcsy igen t. képviselőtársam, hogy kívánatos lenne, ha az egész országban egyformán lenne megállapítva a munkabér. (Matolcsy Mátyás: Csak korlátokat! Ne tévesszük össze!) Nem értem. (Matolcsy Mátyás: Nem egyforma, csak egy...) Elnök: Ne méltóztassanak p^á^*beszédeket folytatni. (Baky László: Nem értették meg egymást!) Megay Károly: Erre a törvény java slat lehetőséget is nyújt, hiszen 16. ^-a szerint <ai& országos tanács maga állapíthatja meg az egész országra kiterjedően ezt a legkisebb munkabért. Itt tehát Matolcsy igen t. képviselőtársam nyitott kapukat dönget, mer hiszen a törvényjavaslat módot ad ennek megállapítására, ,bár a magam részéről minimális munkabér megállapítását az egész országra kiterjedőleg szintén nem tartanám helyesnek, mert az egyenesen a .munkásság rovására történnék és antiszociális intézkedés lenne, minthogy az ország különböző részein mások a (munkateljesítmények. Ha azonban a bizottság úgy látja, hogy a munkásság és az ország meI zőgazdasági termelése szempontjából jó és kívánatos ennek megállapítása, a törvényjavaslat lehetőséget nyújt erre. Azt is mondta igen t képviselőtársam, kívánatos lenne, ha maga a napszámbér, illetve az órabér is állapíttassék meg, még pedig óránként — ha jól emlékszem — 1 kilogramm búzában. Ez megvan. Hiszen 1939-ben az átlagos férfinapszámbér körülbelül 2'80 pengőt tett ki. Ha 10 órai munkát veszek alapul,, akkor a mezőgazdaság a mai búzaárak alapján fizeti ezt az árat. (Matolcsy Mátyás: Számtalan volt 150-nel!) T. képviselőtársam ezeket említette, tehát kénytelen vagyok a választ ezekre megadni. Beszédének többi részeivel beszédem további során fogok foglalkozni. T. Ház! A mezőgazdasági munkásság helyzetének vizsgálatánál és igy a törvényjavaslat tárgyalásánál szerény véleményem szerint nem lehet és nem szabad rideg üzemi és közgazdasági szempontokat szem előtt tartani, mert hiszen a mezőgazdasági üzeni áll legközelebb magához a gazdálkodás alanyához, a mezőgazdasági üzem áll a legközelebb az emberhez és az emberi munkához. (Az elnöki széket Tasnádi Nagy András foglalja el.) Ennélfogva a törvényjavaslat tárgyalásánál senkinek sem lenne szabad ebben a Házban üzemi számításokat, teljesen közgazdasági rideg üzleti szempontokat szem előtt tartani, hanem sokkal jobban ki kell és ki kellene domborítani az emberi szempontokat. Végeredményben ugyanis azt kell néznünk, hogy a mezőgazdasági munkásság" sorsa egyenlő az ország lakossága harmadrészének sorsával. A magam részéről is ugyanúgy vallom, mint, azt hiszem, a Háznak minden egyes tagja, s nemcsak most vallom, hanem hosszú időn keresztül hirdetem, hogy a mezőgazdasági munkásság jelenlegi súlyos helyzetének javítása, illetőleg az erre irányuló intézkedések megtétele a mai magyar életnek legfontosabb, legsürgősebb és legszükségesebb megoldandó feladatai közé tartozik. Mint érdekes és értékes jelenséget kívánom megemlíteni, hogy az utóbbi időben, különösen mintegy négy-öt év óta, a közérdeklődés mind erőteljesebben fordul a magyar faj és a magyar mezőgazdasági munkásság sorsa felé. Kétségtelen, hogy igen