Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-65

Az országgyűlés képviselőházának 65. ülése 19S9 december 12-én, kedden. ií gint nem lehet vitatkozni, mert itt adva van egy törvény, amelynek kiterjesztéséről van szó. Ezt a törvényt nekünk nem áll módunkban módosítani. Viszont nagy megértésre mutat, amikor a törvényjavaslat azt mondja, hogy (olvassa): »az állami főhatalom megváltozását megelőzően legutoljára tartott nemzetgyűlési képviselőválasztások időpontjában« megvolt szavazati jogot most is fogják gyakorolni. Ezzel a kormány túlment az érvényben lévő magyar törvényen és hozzá akarta juttatni a szavazati jog gyakorlásához azokat is, akiknek az érvényben lévő magyar törvény értelmében nem volna ilyen joguk. Erről csak dicsérettel lehet megemlékezni és ezt nekünk nem lehet kifogásolnunk. (Rassay Károly: Egységes választójogot.) Egységes lesz majd a választójog a következő időkben, mert hiszen nem akarunk kivételeket teremteni. Ami a szavazati jog kiterjesztését illeti, esak egyre vagyok bátor felhívni azoknak a képviselőtársaimnak figyelmét, akik olyaü nagyon harcolnak a legszélső határig való kiterjesztésért. Ezen az alapon eddig mindig a szociáldemokraták, a nyilasok és a kommunisták harcoltak. (Budinszky László: Együtt tetszik gondolni a kettőt?) Nem, de ezek a tömeghangulatra, a tömeg szenvedélyeire akartak hatni, azokon az alapokon, ugyanazokon a vágányokon ne méltóztassanak tehát haladni. Értsék meg, hogy a nemzeti érdek mindenekfelettvalö. Ott van Anglia példája. A szociáldemokraták nyomására ott is bevezették a 21 évtől kezdődő szavazati jogot, — és mi lett ennek a a következménye? Visszaállították a 24 évre, mert belátták, hogy a 21 éves fiatalembereket fel lehet használni mindenféle nemzetellenes propagandára is. (Lili János; A katonaság is nemzetellenes propaganda és cselekedet? — Zaj.) Elnök: Csendet kérek. Reibel Mihály: Hogyan lehet a katonaságot à politikával összehasonlítani? A katonaság nem politizál. Elnök: Lili képviselő urat kérem, ne zavarja a szónokot. Reibel Mihály: A katonaság ne politizáljon, hanem teljesítse a maga katonai feladatát. (Budinszky László közbeszól. — Lili János: Ha meghalni 30, akkor szavazni is legyen jó!) Elnök: L|ll képviselő urat rendreutasítom. Budinszky képviselő urat kérem, szíveskedjék csendben maradni. Reibel Mihály: Mélyen t. Ház! Teljesen igaza volt Vozáry képviselőtársamnak, amikor azt mondotta, hogy ehhez a, kérdéshez több tapintattal és több megértéssel nyúljunk hozza. Hiszen, ihogy sebek vannak, azt mindannyian jól tudjuk, azt tudja a kormánypárt éppúgy, mint az ellenzék, azt tudja a felvidéki párt éppúgy, mint ennek a parlamentnek bármely pártja. Viszont őszintén be kell ismernünk, hogy nem mindig rajtunk múlik a sebek orvoslása, a kérdések megoldása. Mindenesetre óriási felelősséget vállalt magára a kormányzat akkor, amikor ezt a kérdést magáévá tette és a kormányzat felelő« mindazért, mi ott történik, de ebben a hatalmas nagy munkában a kormányt támogatni minden magyar pártnak kötelessége. Éppen azért pártom nevében a törvényjavaslatot elfogadom. (Éljenzés és taps a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Kovách Gyula jegyző: Rupert Rezső! Elnök: Rupert Rezső képviselő urat illeti a szó. Rupert Rezső: T. Képviselőház! Jobbára KÉPVISELŐHÁZ; NAPLÓ ÍV. egyetértek az előttem felszólalókkal, Hnbay Kálmán képviselőtársam beszédének is van egy része, amellyel egyetértek, de éppen azért, mert általában egyetértek az előttem szólók beszédeivel és azokkal az érvekkel, amelyeket felhoztak, éppen ezek alapján, még Mezey t. képviselőtársam beszéde alapján is, különösen pedig Vozáry Aladár képviselőtársam beszéde és äz abban foglalt érvek alapján nem fogadhatom el ezt a javaslatot. Meg kell ezt mondanom azért, mert magam is azt tartom, amit Bródy Ernő igen t. képviselőtársam Rassay Károly t. barátom beszédéből idézett, hogy vannak idők, amikor a hallgatás gyávaság volna. Nem akarok ebbe a gyávaságba esni, amint nem akart Bródy Ernő képviselőtársam sein. Nehéz idők járnak és ha a felvidéki kérdésekre áll az, hogy mindenhez tapintattal és megértéssel keil nozzanyúlnunk, akkor ezek az idők olyanok, hogy ma a trianoni ország kérdéseihez is tapintattal kell hozzányúlnunk, egyáltalában minden kérdéshez nagy tapintattal és nagy óvatossággal kell ma hozzányúlnunk. Mindenesetre úgy kell hozzányúlnunk, hogy ezekhez az időkhöz méltók maradjunk, úgy kell hozzányúlnunk, hogy amikor egy korszak legnagyobb problémái állanak előttünk, amikor egy ország létéről van szó, amikor nemzetközi veszedelmek lehetőségei közé jutottunk, akkor méltók maradjunk magunkhoz, akkor minden tekintetben talpig emberek legyünk, akkor mindenben úgy erezzünk és úgy gondolkozzunk, ahogy én az első nemzetgyűlésen mondottam, hogy ha senkinek másnak nem, a törvényhozónak az a kötelessége, hogy minden kiejtett szavával és minden cselekedetével érezze át, mondja magában: memento móri; olyan tiszta lélekkel és önmagával és a világgal kibékülve beszéljen, amint beszélnénk halálunkkor, életünk utolsó percében, amikor megszűnt reánk nézve minden kicsinyes érdek. Ma is a »memento móri« politikájával kellene mindnyájunknak ennek az országnak az ügyét szolgálnunk, előbbre vinnünk és akkor hiszem, hogy létrejönne az a nemzeti egység, az a lelki egység, az a teljes összeforradás, amelyről itt mindenki beszél, amelyet itt mindenki áhít, amelyet itt mindenki hirdet, de sajnos, sokan éppen azok közül, akik hirdetik, mindent megtesznek arra, hogy ez a lelki egység, ez az ösázeforradás ne jöjjön létre, hanem ahelyett bizonyos önképzőköri stílusú, ékeskedő szavakkal zavaros elméleteket, jelszavakat vetnek be, magyartalan irányzatok problémáját vetik bele a magyar életbe; ahelyett, hogy legalább, 1914-iff mennénk vissza és àz 1914-es lelket éreznénk magunkban, amely lélekkel mindnyájan együtt mentünk a férfiak országútjára, szolgálni en

: nek a hazának az érdekeit, odaadni, odaáldozni érte az életünket, a vérünket, éspedig igazán minden osztálykülönbség, szakmabeli, felekezeti különbség nélkül. Hiszen Vozáry t. képviselőtársam is emlegette, hogy felvidéki képviselő; társainknak és egyáltalában az egész felvidéki magyarságnak egyetlenegy szerencséje volt és ez tette lehetővé, hogy teljes testvériséggel összeolvadjanak és egy erős, nagy oppozíciót tudjanak kifejteni a cseh uralom, a cseh rendszer ellen, tudniillik az, hogy egyéni, szakmabeli, osztálybeli és felekezeti különbség nélkül összefoírottak és együtt állták a harcot a húsz esztendő alatt a magyarságot elnyomó irányzattal. Csák azt sajnálom, hogy Vozáry Aladár t. képviselőtársam ebből nem vonta le a következést, pedig hivatva lett volna arra, mert