Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-75

286 Az országgyűlés képviselőházának 75 mezőgazdasági rnunkásköz vetítő szerv, mert „ enélkül nem lehet a munkásság terén rendet teremteni. (Helyeslés és taps a szélsőbalolda­lon. — Helyeslés a jobboldalon.) Tessék meg­győződve lenni arról, hogy én felszólalásom­ban és indokolásomban csak egyetlen szempon­tot tekintek, a magyar nemzet és a magyar parasztság érdekét. (Éljenzés és taps a szélso­baloldalon. — Br. Vay Miklós közbeszól.) Vay képviselő lírnak pedig mindenféle közbeszólá­sát visszautasítom. (Felkiáltások a szélsőbalol­dalon: Nem is ért hozzá! — Matolcsy Tamás: Csak papíron! — Br. Vay Miklós: Személyes­kedik!) T. Ház! Az aratószerződések kérdésével kapcsolatban azt kell még megemlítenem, hogy az aratószerződésekkel szorosan összekapcsol­tattak eddig az egyéb részesmüvelés feltételei. En erre nézve szeretnék megnyugvást kapni, de ez a törvényjavaslat nem ad semmi direk­tívát. Nem tudom, hogy eléggé világosan ma­gyarázom-e meg azt, hogy végeredményben az a rendszer, amely most van kialakulóban, az egész kérdést átadja a megyei munkabérmeg­állapító bizottságnak, amely majd a summás szerződéseket fog'ja ugyanágy legalizálni, mint ahogyan a mostaniak keletkeztek. Ismétlem, nincs egyetlen direktíva arra, hogy az aratás, cséplés munkáját függetlenítsük és annak bér­minimumát megállapítsuk. Nincs egy szó sem abban, hogy azok a sérelmek, amelyeket itt tapasztaltunk, ovoslást nyernek. (Csoór Lajos: A mai rendszer fenntartást továbbra is!) Ezekkel az aratószerződésekikel kapcsolat­ban — mint már említettem — szerepelnek a részesművelés feltételei is. Ezen a téren tapasz­talhatók azt hiszem, a legnagyobb visszaéléseik Magyarországon, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) mert számtalan szerződést tudunk felmutatni, ahol az évtizedekkel korábban kialakult harma­dos tengeri részarány helyett ma már — az én kerületemben is nem egy eset van rá — hato­dos-hetedes arány is előfordul. (Egy hang jobb felől: Mz. hiba! —• Matolcsy Tamás: Le kel­lene csukni őket az internálótáborba! — Zaja jobboldalon.) Ezt természetesen mindenféle ki­fogással és mellékes megjegyzéssel kisérik, hogy az illető lókapát és mit tudom én, mit kap. Nézzünk egyszer nyíltan és egyenesen szembe ezzel a kérdéssel úgy, ahogy van és akkor dönt­sünk, vájjon ez a harmados részarány, amely régen, évtizedekkel korábban kialakult, volt-e a helyes, vagy pedig itt valami nem egyezik a számításában. (Br. Vay Miklós: Az Alföldön mindenütt harmados van.) Legyen szabad itt újra számítással jön­nöm, amely a következőképpen fest: 10 év. át­lagával számoltam, hogy egy magasabb árszin­tet és egy gazdasági depressziót is figyelembe vegyek. Akként kalkuláltam, hogy 1927-től 1936-ig minden évi átlag tengeritermést az ak­kori év átlagárral vettem figyelembe, ugyan­akkor figyelembevettem az ,egy katasztrális hold tengerire jutó normál férfi munkanapot, amely tudvalevőleg 22, amiből 20 kézi munkát jelent. Ha ezt a húsz kézi munkát jelentő nor­mál munkanapot a mezőgazdasági kamara által közölt és ibelyesen mérlegelt munkabérrel, nap­számbérrel veszem figyelembe, akkor arra az eredményre jutok, hogy 10 év átlagában egy katasztrális hold tengeriföld kézi munkája 423, tehát kereken 42 pengő munkabérköltsé­get jelentett, a termelés értéke pedig átlagban ez alatt a 10 év alatt holdanként 119 pengőtre adódott. Ha figyelembe vesszük, hogy ezek átlagok-és ennél a statisztikai.átlagnál a nagy­. ülése 1940 január 25-én, csütörtökön. birtokon valamivel jobb szántóföldi eredmény van, akkor az az eredmény adódik, hogy a munkabér éppen egyharmada annak a termés­értéknek, amelyet ezeken a területeken ariat­tak, vagy letörtek. (Egy hang a jobboldalon: Téves adatok! — Zaj.) Ez tehát azt mutatja, hogy igenis az a régi gyakorlat, amely a ter­més egyharmadát juttatta oda a munkásoknak, komolyan még' ma is érvényben levő és meg­indokolható gazdasági észszerűség. (Wirth Ká­roly: Akkor miért adják a hatodát? — Br. Vaj­Miklós: Nem mindenhol! — Zaj a szélsőbal­oldalon. —! Az elnök csenget.)) Ugyanilyen számítással jutottam arra az eredményre, hogy a cukorrépatermelésnél a' kézimunka költsége 90 pengőt jelentett katasz­trális holdanként, a termés érteke pedig — 30 év átlagában — 275 pengőt mutatott. Itt is tö­kéletesen igazolva van a harmados részarány. Kérdezem tehát, miért ne lehetne törvényben lefektetni, hogy a részosművelésnél. a tengeri­vagy répa-, cukorrépa- és takarmány répaműve­lésnél, ha részarányt kötünk ki. a termés egy­harmada a munkást megilleti (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) és ha a gazdaság a munkák megkönnyítésére valóban rendelke­zésre bocsát lókapát, ez még nem indokolja, hogy egyszerre hatodos vagy hetedes tengeri­részt adjon ki, hanem tessék a lókapa rendel­kezésre bocsátása esetén a munkásságnak a tengeriből legalább a negyedét kiadni. (He­lyeslés a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Ezek azok az észrevételek, amelye­ket én a törvényjavaslatban semmi úton­módon biztosítva, garantálva nem látok. (Ma­tolcsy Tamás: Pedig ezt még Csorba képviselő iir is helyesli! — Baky László: Nem hiszem!« Az a meggyőződésem, s a törvényjavaslattal szemben elfoglalt álláspontomnak éppen ez az indokolása, hogy ezeket a minimumokat nem bocsátja nyilvánosságra és nem teremt nyu­galmi helyzetet. (Megay Károly közbeszól.) Megay igen t. képviselőtársam, én nagyon jól tudom, hogy az ön megyéjében rend lesz, de nem tudom, mi lesz Purgly megyéjében és So­mogy megyében, (Matolcsy Tamás: Csorbáék­nál! — Zaj a Jobboldalon. — Mayer János: Miért provokál!) Elnök: Matolcsy képviselő úr, az előbb azt méltóztatott mondani, hogy nem kíván szemé­lyeskedni, ennek ellenére állandóan szemé­lyeskedik. Méltóztassék ettől tartózkodni. (He­lyeslés jobbfelől.) Matolcsy Mátyás: A részesmüvelésnél a bér megállapítása esetén, azt hiszem, ezeknek a kérdéseknek tisztázása nélkül a mezőgazda­sági munkásság helyzetét nem tudjuk meg­nyugtató módon rendezni. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A sommás-munká­sok vagy általában az egyéb napszámos mun­kával foglalkozó emberek munkabérének meg­állapítása kérdésénél kell kitérnem a napszám­bérkérdésre is. Az 1923. évi törvény, amelyet kétévenként meghosszabbítottak egészen eddig az esztendőig, kilátásba helyezi és lehetővé te­szi a minimális napszámbérek megállapítását. Évről-évre interpelláltam ezekben a kérdések­ben, mert mindig súlyos visszaélést tapasz­taltam. Maga az előadó űr is megjegyezte. hogy hány járásban nem is volt megállapítva a minimális munkabér, sőt a legsúlyosabb esetekben nem volt megállapítva. Az én kerü­letemben és járásomban is ... (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Matolcsy Mátyás :'"-.'. .tapasztaltam,.. hogy~ akkor állapították meg a minimális napszám-

Next

/
Thumbnails
Contents