Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-75

Az országgyűlés képviselőházának 75. ülése 19UO január 25-én, csütörtökön. 287 bért, amikor már régen túl voltmik a tavaszi munkák zömén. (Úgy van! Ügy iwn! a bal- és a szélsőbaloldalon.} Ez a rendelkezés tehát nem volt megnyugtató és ebben a kérdésben is az a felfogásom, hogy teremtsen a törvényjavaslat tiszta helyzetet és ne vitatkozzanak itt az óra bérkérdésen, azon, hogy lehet-e azzal foglalkozni, hanem igenis, tessék törvényben megállapítani, hogy egy munkaóra egyenlő egy kilogramm búza értékével. (Helyeslés a bai- és a szélsőbaloldalon.) Ha ezt tesszük, akkor nem fog csalódni a mezőgazdasági munkásság. Nem tudom megérteni azt, hogy ha télen 7 órát és nyáron 15—16 órát dolgozik az a munkás, akkor ilyen óriási munkateljesítmény különbözetképpen alig mutatkozik 50 vagy 60 fillér különbség. Ha téli időben 7 óra munkát teljesít, az 7 kilogramm búzáinak felel meg, ami 1 pengő 50-es minimumot jelent, nyáron pedig a 15—16 órának megfelelő ugyanennyi kilogramm gabona 3 pengőt vagy 3 pengő 20 fillért jelentene. Azt hiszem, hogy a napszámbérnek a búzaárhoz való kapcsolása semmiféle veszélyt nem rejt magában. Ez érdeke a birtokosnak, a termelőnek, de ugyanúgy érdeke a mezőgazdasági munkásságnak is, hogy a kenyeret biztosítani tudjuk. (Zaj' — Elnök csengett.) T. Ház! Ezeket kívántam megemlíteni a munkabér, a napszámbér kérdésénél és most csak azt szeretném kérni igy nagy általánosságban áttekintve ezt a kérdést, hogy a törvényjavaslatban határozott direktívák szegeztessenek le. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Az alsó korlátokat állapítsa meg a törvény, hogy ne is lehessen ezen vitázni még lent a megyei bizottságokban sem, a részleteket pedig majd a megyei bizottságok el fogják intézni. Úgy látom, hogy ez a törvényjavaslat nem több, mint jószándék, mert végeredményben keretet, fazekat jelent, de még nem tudjuk, hogy mi fő benne. Éppen ezért ezeknek a minimumoknak a törvényes előírása nélkül a mezőgazdasági munkásság érdekeit nem látom megvédve, sőt meg vagyok győződve, hogy ha Isten éltet, hogy számtalanszor kell még itt felszólalnom azok miatt a visszásságok miatt, amelyeket ott a megyei munkabérmegállapító bizottságokban a munkásság rovására elkövetnek. T. Ház! Ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban azonban legyen szabad egy niásik rendkívül fontos kérdésre is felhívnom a figyelmet. A szociálpolitikai tanács végeredményben óriási munkát készített és küldött a nyakunkra, amely a sokgyermekes családok védelméről szól. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Papiroson!) Kérdezem, hogy amikor a mezőgazdasági munkásság bérkérdését végre egyszer sikerült idehozni, miért nem lehet ezzel kapcsolatban a családi munkabér kérdését is elintézni? (Ügy van? l'aps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mi indokolja azt, hogy az iparba szakadt magyar parasztság gyermekei élvezik ezt a bérpótlékot, ugyanakkor a mezőgazdaságban a földet túró magyarság gyermekeinek, a mezőgazdasági munkáscsaládoknak, amelyekből mint legerősebb forrásból fakadt fel a magyar fajta, semmiféle támogatásban sincs részük

1

? (Egy hang a baloldalon: Nincsenek megszervezve, csak azért!) Szeretném itt felhívni a kormány figyelmét arra, hogy ne beszéljünk annyit a családvédelemről, hanem most itt az alkalom, tessék intézkedni. Nem tudom miért marad el e kérdésnek a rendezése e törvényjavaslat tárgyalásakor. Ezt két okból sem értem. Először azért nem, mert a jelenlegi ipari munkabér-törvény értelmében az iparban dolgozók gyermekei megkapják a munkabérpótlékot, amire konkrét esetet is tudok felsorolni. A hadiépítkezésekkel kapcsolatban például a Sorg építővállalat kivonult a vidékre nagy lőszergyárat építeni s az építkezéshez behívták a vidék, a falvak munkásságát, akik megkapták a gyerinekpótlékot. Amint azonban a Sorg építő vállalat elvonult és megszűnt az építkezés, megszűnt a gyerinekpótlék is. Ezek a visszásságok nem tarthatók fenn az igazság elve alapján. Kérdezem, mi címen kap az ipari munkásság gyermekpótlékot és miért nem kap a sokkal nemzetibb, a fajt sokkal inkább fenntartó magyar parasztság? (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Azt szeretném tudni, miért ne lehetne a most szőnyegen lévő törvényjavaslat tárgyalásával kapcsolatban ezt a kérdést is rendezni, annál is inkább, mivel a megyei munkabérmegállapító bizottságok azután ezt a kérdést rendezni nem tudják, mert nem is tudhatják; ezzel legyünk tisztában. Itt magától értetődően egy nagy munkabérkiegészítő szervezetet kellene létesíteni, mert ha most ki

: marad a tárgyalásból és rendezésből a családi munkabér kérdése, ezt a megyei bizottságok soha el nem intézhetik. A szociálpolitikai tanács munkájában nagyszerű összeállításban közölték az adatokat. Közölték azt, hogy a gazdasíigi cselédek, munkások és a tíz holdnál kevesebbel rendelkező törpebirtokosok csoportjában, — én csak a három holdon aluliakat veszem, akik mi u den körülmények között tényleg támogatásra szorulnának — körülbelül 240.000 azoknak a gyermekeknek a száma, akik a második gyermek után következnek, tehát az első kettőt olyan nek tételezem fel, akik a most kifizetett munkabérből megélhetésre találnak. A 240.000 gyermeknek a munkabérpótléka, — ha nem a budapesti 60 pengőt, a havi 5 pengős átlagot veszem hanem csak a (felét, 30 pengőt — a vidéken másfélmázsa búzajárandóságot jelent gyermekenként, ami 7 millió pengőt tesz k' Mennyi ilyen 7 millió pengő csúszik el a magyar állam költségvetésében, — hiszen csak a lengyelek megesznek 8 millió pengőt — s mennyi súlyos kérdést lehetne itt rendezni en nek a 7 millió pengőnek az előteremtésévei. (Csorba Sándor: Ez helyes! -- Matolesy Tamás: Választás négymillió pengő! — Zaj. — Elnök csenget.) Természetesen azt is meg kell mondanom, hogy ennek jórészét igenis nemcsak a nagybirtoknak, hanem az egész magyar társadalomnak, az államháztartásnak kell viselnie. (Helyeslés jobbfelől.) Legyünk tisztában azzal, hogy itt magyar fajvédelemről családvédelemről van szó és akkor nem lehetnek mellékszempontok, hanem igenis mind a kettőt mozgósítani kell a magyarság, a magyar fajta megerősítésére. T. Ház! Sajnálattal veszem tudomásul, hogy ebben a törvényjavaslatban a Szociálpolitikai Tanács munkája nem érvényesül, s valószínű, hogy belepi munkáját a por akkorára, amikor ez a törvényjavaslat egyszer majd a Ház elé kerül. Ezt nagyon nehézmé nyezem, s ez is egyike azoknak a súlyos okoknak,, amelyek miatt én a javaslattal szemben vagyok kénytelen állást foglalni. lie van a családvédelmi kérdés mellett egy másik nagy kérdés is és erről sem szól a javaslat egy szót sem. Ez pedig annak az állapotnak a gyökeres megoldása, amely a magyarországi munkás vándorlások megszűnte-