Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-65

14 Az országgyűlés képviselőházának 65 történik. Amikor kiterjesztik a jogokat, ugyanakkor itt jogfosztás éri a zsidókat ebből a szempontból. Ezt én helyeselni nem tudom. Vozáry Aladár képviselőtársam szólt itt a nemzethűség kritériumáról. Azt mondta, hogy lehetséges lett volna a nemzet hűség kritériumát is bevenni a javaslatba, mert az történt, hogy igen sokan vétettek a magyar állam ellen, az történt, — mondotta ő — hogy a magyar ifjúság átment a kommunista iskolán, átment a különböző cseh pártok iskoláján. Hát kérdezem, hogyan tesznek most igazságot akkor, amikor ezeknek az itt felsorolt kommunistáknak adnak választójogot; azok, akik a magyar állam szempontjából ezekben a nehéz időkben nem bizonyultak hűeknek, kapnak választójogot, ellenben azok a zsidó polgártársaim nem, akik a magyar pártnak voltak a tagjai, akik minden magyar kulturális és politikai mozgalomban részt vettek. (Budinszky László: Ugyanúgy a cseh mozgalmakban is!) Én azt mondom, hogy aki a magyarban vett részt. (Budinszky László: Ugyanúgy a csehben is!) Ne tessék nekem azt mondani, hogy ugyanúgy a csehben is, mert én igenis, a nemzethűséghez kötöm a magam mondanivalóit és aki engem ismer, az tudja, hogy nálam legelsősorban, mindenekefelett és mindenekelőtt a magyar állameszméhez való ragaszkodás a fontos, szerintem is ez az első kritéruma a közjogi jo-. gosítványoknak. Igen t. képviselőtársaim, csak azt mondom, hogy ez szembetűnő igazságtalanság és nem volt erre semmi szükség. Azt mondom, hogy ez elmaradhatott volna. Elmaradhatott volna két okból. Az egyik okot maga a törvény mondja meg. Az 1939:IV. te. utolsó szakasza, a 29. Í-a a következőket mondja (olvassa): »A jelen törvény kihirdetésének napján lép hatályba, végrehajtásáról a minisztérium gondoskodik s a törvény végrehajtása során a visszacsatolt területekre vonatkozólag, amenynyiben az ottani viszonyokhoz képest szükséges, átmenetileg eltérő szabályokat állapíthat meg«. Tehát maga a törvény adta meg a lehetőséget, hogy külön törvényhozási aktus nélkül ne alkalmazzák azokat a súlyos szabályokat, amelyek a zsidók választójogának igazolására nézve elő vannak írva. Ez az egyik ok, amelynek alapján elmaradhatott volna ez a rendelkezés. A másik ok pedig az a nyolc hónap, amely elmúlt a törvény hozatala óta és amely megmutatta és bizonyította azt, hogy itt a zsidók szempontjából valami túlságos közéleti térfoglalás nem történt, hogy itt semmiféle olyan drótakadályokat nem kell felállítani, amelyeket ma a törvény felállít a választói jog igazolása szempontjából. (Budinszky László: A zsidó szellemiség ott van! — Kas say Károly: Ugyan! Ugyan!) Én azzal a szellemiséggel harcolni nem fogok. (Rupert Rezső Budinszky László felé: Maga valamikor liberális alapon akart képviselő lenni! A mi pártunk kifutója volt! — Budinszky László: Mondja el ezt kinn az üléstermen kívül tisztelt uram. — Rupert Rezső: Ott jelentkezett a Rassay-pártnál, örökösen ott látták! — Budinszky László: Maga tudja? Maga ébredő volt! — Zaj.) Itt ne beszéljünk sem a kifutókról, sem a befutókról (Derültség,), hanem beszélnünk kell magáról a választójogról. (Budinszky László: Igen, lehet beszélni Galíciáról!) Elnök: Budinszky képviselő urat figyelmeztetem, hagyjon fel a folytonos közbeszólásokkal. ülése ] 939 december J2-én, kedden. Bródy Ernő: Nagyon sajnálom, hogy ezek a drótakadályok még ma is fennállanak és különösen nehézzé teszik a választói jog igazolását. Itt van a törvény 4. §-a, amely megállapítja azt, hogy nemcsak az apai és anyai ágon való leszármazást kell igazolni, ami novum a magyar törvényhozásban, mert eddig minden közjogi status az apa állásához igazodott, ismétlem, nemcsak ezt kell igazolni, hanem igazolni kell azt is, hogy a szülők 1867 december 31. óta és amennyiben később születtek, a nagyszülők 1867 december 31. óta állandóan Magyarország területén laktak. Arra akarom felhívni a belügyminiszter úr figyelmét, hogy ez teljesíthetetlen feltétel. Ennek megállapításánál annyi nehézség van, hogy a legkeservesebben fogják tudni igazolni ezt. Méltóztassék elképzelni, 1867 december 31-től kell apai és anyai ágon, esetleg* nagyszülői ágon is, apai és anyai nagyszülői ágon, igazolni az állandó lakást ugyanakkor, amikor 1880-ig semmiféle törvény, semmiféle, rendelet nem állapított megbejelentési kötelezettséget és az 1879:XXVHL te. 1880-tól kezdve is csak Budapestre nézve hozta be a bejelentési kötelezettségért. Nem volt meg a bejelentési kötelezettség, nem volt semmiféle hivatalos összeállítás. Hogyan lehessen tehát igazolni 1867-től, abban a kritikus időben, az állandó ittlakást, hiszen nemcsak zsidó polgártársaim, hanem keresztény polgártársaim is panaszkodnak, hogy mennyi bajba és utánjárásba kerül az ő őseik születési bizonyítványainak is a beszerzése. (Rassäy Károly: öi'ültség az egész!) Éppen itt mondotta az egyik kéjpviselőtársam, hogy akik nem tudták megszerezni a magyar állampolgárságot, azonban szavazati joguk volt, már a törvény rendelkezése alapján el lesznek ismerve választójogosultaknak és hálát köszönetet mondott azért, hogy nem kell nekik bizonyítványokat beszerezniök. Ez a zsidók választójogára vonatkozólag ellenkezőleg történik, a zsidók választójogánál teljesíthetetlen feltételként van kimondva az 1867 óta való állandó ittlakás bizonyítása. (Rassay Károly: Tudták akkor is, amilíor megszavazták!) Már ismételten megmondottam, hogy csak 1879 óta van törvényes bejelentési kötelezettség Budapesten, a vidékre alig terjesztették ezt ki, csak egypár törvényhatósági városra. Méltóztassék elképzelni azt a sok községet, ahol a bejelentési kötelezettségnek egyáltalán semmiféle formája nem volt meg, (Rassay Károly: És nincs meg!) méltóztassék elképzelni azt is, hogy nemcsak Magyarországról van szó, hanem szó van a megszállt területekről, Romániából, Szlovákiából és máshonnan beszerzendő irafokról. Amikor most gyakorlatilag foglalkozom ezekkel a [kérdésekkel, nagyon sokszor hallom, hogy írnak oda megfelelői körülírással, hogy mikor születtek az őseik, meddig éltek ott, hol lakták például Szlovákiában és egyáltalán nem is kapnak választ. Ilyen körülmények között, amikor lehetetlen az állandó ittlakás bizonyítása, a belügyminiszter úrtól legalább is kérnem Ikell az igazolásnak a lehetőségig való megkönnyítését és vélelmek felállítását, amelyek alapján elfogadják ennek a teljesíthetetlen feltételnek az igazolását. Akárhányszor megtörténik, hogy amikor megkérdezem azt a választópolgárt itt Budapesten, hogy ő, vagy az ősei 1867 december 31. óta itt laknak-e Budapesten, azt mondják: természetesen itt laktunk, de mivel bizonyít-