Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-65

Az országgyűlés képviselőházának 65. sam, tanukkal? Hiszen már 90 éves embernek kell lennie annak, aki tanú lehet erre a dologra. Milyen okirattal? Én nem gyűjtöttem össze apámnak sem tanonebizonyítványát, sem iparjogösítványát. Hol keressem ezeket? Elmegy az illető a hivatalba, de nagyon sokszor megtörténik, hogy ott már nincsenek meg az okiratok a kérdéses évjáratokról, az adókönyveket is kiselejtezték. Engedelmet kérek: adni egy jogot, teljesíthetetlen feltételhez kötve, nem helyes. (Rassay Károly: Nem őszinte. Vegyék el a választójogot. Bátrabb és egyenesebb dolog lenne.) Itt van azután a megszakítás, ha valaki időköziben külföldön tartózkodott. (Az elnöki széket Törs Tibor foglalja el.) Egy diplomás ember, mondjuk, van abban a helyzetben, hogy tanulmányai alapján tudja ottlakását bizonyítani. Az iskolai képzettség, az iskolai bizonyítvány az ügyvédi diplomáig , és a kamarai bejegyzésig végigvezeti lakhelyein. Egy diplomás ember könnyebben bizonyíthatja vagy egyáltalán bizonyíthatja, hogy hol lakott. De a választói jogosultak legnagyobb része nem diplomás, abbahagyta vagy egyáltalán nem folytatta tanulmányait. Az élet munkásának készült. Egy ilyen laikus embernek a feltételek: valóságos drótsövények, drótakadályok, amelyeken nem tud keresztüljutni. Nem beszélek most a törvény ellen, mert most nincs jogom és alkalmam a törvény ellen beszélni, amelyet embertelennek, igazságtalannak és kegyetlennek tartok, most nincs itt a : mód és alkalom arra, hogy éppen a belügyminiszter úrral szemben a törvény revízióját követeljem. (Rapcsányi László: Majd jön a harmadik.) Ne fenyegessen t. képviselőtársam! (Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Bródy Ernő: Én nem ijedek meg a feuyef

etésektől. Én itt vagyok a magam posztján, eküldtek Budapest választói és teljesítem kötelességemét mindig, mindenkor, mindenféle . fenyegetéssel szemben, (Maróthy Károly: Törvénnyel nem lehet fenyegetni. — Rupert Rezső: Majd beszél még maga máskép is.) Elnök: Csendet kérek, Rupert képviselő űr, Bródy Ernő: Láttam én már harminchárom év alatt különb kaméleonforgásokat is. (Maróthy Károly: De nálam még nem látott!) Elnök: Maróthy képviselő úr ne szóljon folyton közbe. Bródy Ernő: A legkülönfélébb változásokat láttam én már. Láttam nagyon sokat, akiknek valamikor három mandátumuk is volt és végül egy se jutott nekik. (Budinszky László közbeszól.) Semmi közöm a szabadkőművesekhez! ön nem fog engem semmi bonyodalomba belekeverni. Én mögöttem tiszta és becsületes múlt áll, amelyet senki sem tud beszennyezni. (Maróthy Károly: De egyszer belépett! —

Rassay Károly: önöktől is, de aztán nagyon jobboldaliak lettek. — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Halljuk a neveket!). Méltóztassanak megengedni, hogy a törvényjavaslathoz is hozzászólhassak. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Tessék! Tessék! — Derültség.) Mondottam már, hogy a belügyminiszter urat arra kérem, hogy vélelem által is tegye lehetővé ennek a választójogi kritériumnak igazolását. Annakidején alig volt alkalmunk és időnk kifejteni a magunk álláspontját ebben a kérdésben. Folyton arról hallok, hogy a zsidótörvény tárgyalása meddig tartott, milyen sok időt vett igénybe. Ezzcd szemben ha megülésc 1939 december 12-én, kedden. 15 nézem a képviselőházi naplókat, akkor azt látom, de visszaemlékezésből is tudom, hogy én

r aki ezekben a kérdésekben elméletileg és gyakorlatilag egyaránt meglehetősen járatos vagyok, aki a választójogra vonatkozó tudnivalókat igyekeztem magamba szívni, nem jutottam például ahhoz, hogy itt a képviselőházban a negyedik szakaszhoz hozzászóljak, mert klotürt alkalmaztak. Amikor arról volt szó, hogy a választójogi igazolás miképpen történjék és felmerült az a kérdés, hogy milyen megszakítások vétetnek számba, akkor az akkori igazságügyminiszter úr a következőket mondotta (olvassa): »Zsitvay Tibor képviselőtársam az esetek sorozatát hozta fel, amikor az állandó ittlakás megszakítható olyan okból, amelyet nem lehetne a választók hátrányára írni. Például aki a világháborúban volt, aki ösztöndíjjal külföldön tartózkodott, aki fontos közmegbízásból volt ott stb. Természetes, hogy abban a részletes szabályozásban, amely a belügyminiszteri rendeletben fog történni, ezek a kivételek, amelyeket képviselőtársam felsorolt, fel lesznek véve. Magától értetődik az is, hogy az ittartózkodás rövidebb megszakítása még nem fogja jelenteni az állandó ittlakás feltételeinek olyan hiányát, amely jogfosztással járna.« Ez volt a miniszter úr beszédében. Ellenben abban a rendeletben, amelyet a belügyminiszter úr ebben a tárgyban kibocsátott, egyáltalán szó sincs ezekről a kérdésekről. Már most ha megtörténik az, hogy valaki, mondjuk, egy- vagy másfélévi lakást nem tud igazolni, esetleg kieshet a választójogból. Nem hiszem, hogy a törvényhozásnak ez lehetett volna az intenciója, mert ha ez lett volna

r akkor ezt ki is mondotta volna. Vegyék inkább el a választójogot, mert olyan választójogot adni, amelynek feltételeit teljesíteni nem lehet, helytelenebb eljárás, mint semilyent sem adni. (Maróthy Károly: A magyar parasztot is kihagyják a választójogból! — Rassay Károly: Az is baj!) Én a mellett az álláspont mellett tartok ki, hogy minden választót vegyenek be a választójogba. (Maróthy Károly: A felvidéki zsidók nem érdemlik meg, szokolisták voltak!) Senki ne essék el a választójogtól, akit a törvény erre kvalifikál. Ebben a javaslatban azonban egy ezen túlmenő tendenciát látunk. (Zaj.) Helyeslem, elfogadom, aláírom,, de ugyanakkor ne tessék ilyen ridegségében és merevségében alkalmazni a zsidók választójogára vonatkozó intézkedést, hanem ha már itt van a törvény, akkor annak a törvénynek a keretén belül tessék megadni a lehetőségeket és módokat, felállítani azokat a vélelmeket, amelyeknek alapján az a becsületes zsidó vallású magyar bejuthat a választók közé. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nem magyar! — Maróthy Károly: Somogyban egy ötgyermekes vitéznek nincs szavazati joga! — Rassay Károly: Elég disznóság!) Én nemcsak az ötgyermekes vitéznek kérem a választójogot, hanem minden arra jogosult magyarnak. (Maróthy Károly: Erről nem beszél!) De beszélek. Ezennel beszélek. Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Bródy Ernő: Felszólítás nélkül is beszélek, mert én szívembe zártam a magyarságot, a magyar parasztságot. (Rapcsányi László: De az nem zárta magát a szívébe!) Engem ugocsamegyei magyar parasztok választottak meg. (Rapcsányi László: Nem tudom, hogyan!?) De én tudom, hogyan. (Rapcsányi László: Ma