Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-73

Äz országgyűlés képviselőházának 73. lönösen egy részvénytársaságnál vagy nagy vállalatnál. Az ilyen adó be nem vallást egyszerűen mint adócsalást vagy mint adócsalási szándékot kell kezelni. Az ilyen adócsalást ágy kell kezelni, mint más közönséges csalást, sőt még annál is szigorúbban, mert az adócsalás nem egy embert károsít meg, hanem a nemzet, az ország egyetemességét. Egyik igen t. képviselőtársam . éppen tegnap hozta fol itt elismerőleg azt a tényt, hogy az úgynevezett adóamnesztia micsoda óriási rejtett tartalékokat hozott elő a sötétből s hogy ez milyen hasznos következményekkel járt. Addig azonban, amíg a kisgazdának, a kisiparosnak vagy a kiskereskedőnek nem adunk adóamnesztiát, addig ne adjunk olyanoknak sem, akik teljesen tisztában vannak az adófizetési kötelezettséggel és mégis módot találta]! arra, hogy nagy tartalékokat rejtsenek ei. Csak egy esetben kell szigorúan eljárni s meg vagyok győződve róla, hogy akkor tö'bb hasonló tárgyalásra vagy ítélethozatalra nem lesz szükség. T. Ház! Minden bűncselekményért felelős valaki. Az államrendőrség, a csendőrség, a nyomozó közegek nagyon ügyesen és igen gyorsan ki tudják nyomozni a bűncselekményeket. Kérdem azonban azt, hogy ha kinyomoznak egy adócsalást egy részvénytársaság vagy iparvállalat esetében ki lesz az a személy, akit felelősségre vonnak? Ezért javaslom, hogy itt a törvényben taxatíve nevezzük meg azt, hogy a vezérigazgató, az elnök, a felügyelő bizottság elnöke vagy valamelyik tagja és maga a főkönyvelő vagy az a személy, aki az adóbevallást nagyon ügyes fifikával el tudja készíteni, felelős az adóbevallás hitelességéért. Ha ezt törvénybe iktatjuk, ha azok, akik ezért felelősségre vonhatók, saját személyükben érezni fogják a törvény sújtó kezét a börtönben, akkor nem lesz szükség amnesztiák adására, hogy kicsalogassuk a bokorból, vagy nem tudom honnan, azokat a bizonyos rejtett tartalékokat. A tegnapi napon Gratz Gusztáv igen t. képviselőtársam aggályát fejezte ki, mondván, hogy a tőke igen érzékeny valami, s ha ez a szigorú törvényjavaslat, amely előttünk fekszik, törvénnyé válnék, akkor a tőkegyűjtés veszélyben forogna. Hiszen éppen ez a tőkegyüjtési lehetőség volt az, amely a 80-as évek körül a mezőgazdasági ipar, más iparágak és a kereskedelem fellendítését elősegítette. Hivatkozom Mezei képviselőre, aki 1884-ben a magyar parlamentben azt mondotta, hogy ha pedig a keresztényeknek nem tetszik a zsidók hatalomrajutása, úgy vándoroljanak ki. T. Ház! A zsidók akkor kezdtek hatalomra törni ebben az országban éppen azért, mert a 67-ben és a 67 után hozott törvények az ipar- és kereskedelempártolás cégére alatt módot adtak ilyen nagy tőkék gyűjtésére, s egymásután kezdték a magyar földmívesek és kisemberek alól kihúzni a gyékényt, megvásárolni a földet és megteremteni a nagy bankföldbirtokokat és a nagy zsidó birtokokat. T. Ház! Éppen az előttem szólott Laky igen t. képviselőtársam beszélt a szabadalmak kérdéséről. A szabadalmak a gyártás fokozását gyorsítják, más biztonsági és hasonló célokat szolgálnak. Sajnos, a nagy iparvállalatoknál igen sok helyen megtörténik, hogy értelmes, eszes embereket dolgoztatnak, szellemüket kiuzsorázzák s amikor egy találmány elkészült, miután annak a szegény embernek nem volt pénze, hogy maga azt megvalósítsa, ' illése 19

Â0 január 19-én, pénteken. 251 párszáz vagy egy-kétezer pengővel kifizetik. Ezzel szemben a szabadalmi kérdéseknél a törvényjavaslat bizonyos kedvezményeket nyújt az adózás tekintetében. En hozzáfűzném ehhez a javaslathoz azt, hogy az azoknak a feltalálóknak, az azoknak a magyar zseniknek, akik szabadalmukkal az iparvállalat fejlesztéséhez hozzájárultak, kifizetett szabadalmi díjazások vagy ellenszolgáltatások adómentesek legyenek s azokat az iparvállalat tényleg le is írhassa. Jutalmazni szeretném ezzel azokat a magyar véreinket, akik a bányákban, iparvállalatoknál ilyen irányú munkát végeztek, ilyen irányú nagy eredményeket értekei és a magyar névre dicsőséget hoztak. Az iparpártolással kapcsolatban hivatkozni arra, hogy az eddigi törvények módot adtak arra, hogy az iparvállalatok pár esztendő alatt minden befektetésüket leírhassák. Módot adtak arra, hogy miután nem tudták máshová eltüntetni a nagy nyereségeket, gyárukat pár év alatt kétszer akkorára építsék ki, így tehát módot adtak arra, hogy olyan emberek, akik csak pár évvel vagy évtizeddel ezelőtt batyuval a hátukon jöttek be ebbe az országba, rövidesen hatalmas iparvállalatok urai legyenek. Éppen ezért meg kell vizsgálnunk a nemzet egyetemének szempontjából, hogy azok a kedvezmények, amelyeket ezek eddig kaptak, helyes és arányos megosztásra kerültek-e. Elismerjük, hogy a mérnök agymunkája és a gyárvállalat vezetése nélkül a munkás nem tud kenyeret kapni, de el kell ismerni azt is, hogy a becsületes, dolgozó munkás verítéke nélkül az iparvállalat sem tud fejlődni és építeni. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaioldalon.) Ezek tehát azok a szemszögek, amelyeket alkalmaznunk kell és mindhárom szempontból egyenletes, becsületes vizsgálat után kell az adókedvezményeket és engedményket elbírálni. A január 16-i ülésen a javaslat igen t. előadója, Krúdy képviselő úr hivatkozott a Konkurrenz-Kampf ra, a Vertigungs-Verbandra, a Projections- és KonstruktionsBureauk szervezésére. A tegnapi napon Czermann igen t. képviselőtársam hivatkozott a legbecsületesebb német adózási törvényre. Idegen eszméket terjesztünk tehát. S ha mindnyájan, mind a túloldalon, mind a mi oldalunkon terjesztünk idegen eszméket, akkor tisztelettel kérem, olvassuk el azokat a törvén,yeket és tegyük vizsgálat tárgyává a német törvények szociális követelményeit is. Nézzük meg, hogyan vannak ott a felsővezetés, a középvezetés és a dolgozó szegény emberek fizetései és keresetei elosztval Én nem akarok itt konkréten megnevezni iparvállalatokat, vagy bankokat, hiszen egy ilyen parlamenti beszédnek nem az a célja, hogy kipellengérezzünk embereket, hanem hogy ezek felemlítésével gondolkozzunk s ha gondolkoztunk, javítsunk és olyant építsünk, ami a jövőben az ilyc»n kérdések felmerülését lehetetlenné teszi. Ha például — tegyük fel — egy altruista^ iutézmény elnöke, vagy vezérigazgatója százezerpengős fizetést kap, — nevezzék azt akár tiszteletdíjnak, akár egyéb jövedelemnek —• ez tisztességesen elegendő száz magyar család megélhetésére, ennek az úrnak tehát nagykapacitású embernek kell lennie. Nézzük meg már most, mit kapnak ezzel szemben ugyanabban a vállalatban azok az ellenőrző közegek, akik kimennek a vidékre ellenőrizni, hogy vájjon a vidéki kis üzletve-