Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-73

250 Az országgyűlés képviselőházának 7 alkalmat munkásaink számára, vagy pedig az, hogy a gépet készen vásároljuk meg! A 3 száziaJakos limit látszólag kevés és sok esetben azt eredményezi, hogy valóban többet kell fizetni a szabadalmasnak, s így a vállalatok nem egészen méltányosan lesznek megadóztatva, ha a szabadalom alapján itthon (akarnak bizonyos cikkeket termelni. T. Ház! Még csupán érinteni akarom az árukészletek értékelésének kérdését. Fontos nemzetgazdasági és állambiztonsági érdekek kötelességünkké teszik a készlettartást. Félő, hogy ha a készletek mindenkor a forgalmi árakon értéikeltetnek, ezzel egyfelől az árpolitika rendszerén esik törés, másfelől a készlettartás magasabb érdekei szenvednének csorbát. T. Ház! Beszédidőm lejár. Kengeteg sok olyan szempont volna még, amelyet, ha lehetne. szívesen tárgyalnék. De így is azt érzem, hogy egy tekintetben beszédem tal4n nem volt hiábavaló. íjTem volt az, mert kifejthettem, hogy a részvénytársulatok a magyar gazdasági életnek s gazdaságii boldogulásunknak is fontos», hatalmas, erős pillérei. Amikor valamennyien egyek vagyunk abban, hogy az ezekben a társulatokban dolgozó tőkét, erejéhez képest, valóban be kell vonni a (magyar államháztartást tápláló csatornák hálózatába s a magyar nemzeti gondolat szolgálatába, más oldalról nem kétséges, hogy az olyan törekvés, amely a társulati tőkék biztonsága ellen irányulna, a kapitalista termelésen nyugvó közgazdasági életünknek nagy megrázkódtatását jelentené. Végtelenül örülök annak,. hogy a javaslat akkor, midőn a társulatok adójának emelését biztosítja, ilyen intézkedést nem tesz. Ellenkezőleg, a javaslatnak sok olyan része van, amely a gazdasági élet szempontjából stimuláló jellegű. Mégegyszer kijelentem, örömmel fogadom el a javaslatot. (Hosszantartó élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot tömegesen üdvözlik.) ElnÖR: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Vajna Gábor! : Elnök: Vajna Gábor képviselő urat illeti a szo. (Zaj.) Csendet kérek, képviselő urak! Vajna Gábor: T. Ház! Az előttünk fekvő törvényjavaslat a 71 évvel ezelőtt elindult iparosodás és új gazdasági élet adófizető alanyait igyekeznék az állammal szemben vállalt kötelezettségeik teljesítésére kényszeríteni. Elismerjük, hogy 1867 után, amikor az osztrák és cseh iparral szemben a magyar ipart meg kellett teremteni, a magyar nemzet nagy áldozatokat hozott azért, hogy a falu népe és a faluból a városokba beköltöző magyar munkásság kenyeret kaphasson. Es mi történt? Nagy kedvezményeket kaptak az ipari és kereskedelmi vállalatok azért, hogy itt magyar ipart és kereskedelmet teremtsenek. A városok és más testületek, a magyar állam is vèrsenvezve ajánlottak fel ingyen telkeket az iparvállalatoknak, adókedvezményeket helveztek kilátásba. szubvenciókat fizettek egyes vállalatoknak, állami megrendeléseket biztosítottak, sőt egyes vállalatoknak monopolisztikus gyártásokat engedtek át, amelyeket az állam maga nas"v haszonnal, hasznot hozó módon megteremthetett volna. T. Ház! Ha ezeket a kedvezményeket és az előttünk fekvő törvényiavaslatot nézzük- araelv az ÍDari és a kereskedelmi vállalatok, bankok, satöbbinek adóztatását akarja úira szabályozni, a magyar nemzet szemszögéből bírálat tárgyává kell tennünk, hogv a raae-yar nemzet egyetemességére ezek az ipari és kereskedelmi S, ülése 1940 január 19-én

} pénteken. vállalatok hasznosak voltak-e, vagy legalább is megtették-e kötelességüket olyan mértékben, amint azt a magyar fajta, amely ezeket a nagy kedvezményeket adta, megkívánhatta volna. Ertem ezalatt a vállalatok szociális intézkedéseit. Ha egy ipari vállalatot, bankot vagy más részvénytársaságot veszünk, akkor azt látjuk, hogy például egy ipari vállalat több tényezőből adódik: telekből, épületből, igazgatóságból, dolgozó munkástömegekből. Kérdem, vájjon az ipari vállalatok ezeket a nagy kedvezményeket, amelyeket a magyar állam egyetemességétől kaptak, egyenlő vagy legalább is arányos mértékben visszaadták-e azoknak az embereknek, azoknak a dolgozóknak, akiknek joguk lett volna arra, hogy arányosan részesedjenek ezekből? T. Ház! Mielőtt továbbmennék, bizonyos részvénytársasági és adómorálról kell említést tennem. Vannak részvények, amelyekről, mint Kovách képviselőtársam igen helyesen meeremlítette, senki sem tudja, hogy ki a gazdáink. A törvény elrendeli, hogy a részvények után adót kell fizetni. Tgen ám, de mindegy az, hogy valaki egy részvény után vagy tízezer, vasrv huszonötezer darab részvény után fizet-e adót. Ezért kíván a

tos, hojyy a törvény már most. az adóztatás előírásánál állapítsa meg azt a kulcsot is, amely szerint a részvény tulajdonosa a részvénvpk száma szerint milyen mértéVTipn köteles 'adót fizetni. (Rassay Károly: Most állapítsuk meg, eddig nem tudtuk?) Bevett szokás erre a céJra a sajtó közgazdasági rovata és a suttogó propaganda is, amely igen ügyesen el tudia terjeszteni, hosry nagv tranzakciók, uae-v külföldi üzletek, bessz és hossz játszanak közre — mindezeket ismerjük a tőzsde világából — ós megvan a lehetősége annak, hocv bizonyos esztendőkben egészen komoly vállals-itok no fizessenek osztalékot Már itt. a jaA'aslat tárgyalásakor kívánatosnak tartom annak leszögezését. hop-v feliis*velőbizot+sáffi vaffv igazgatósáén ta^ok ne k^nhássanak tanti em et és más különleges jutalmakat nlva.n esztendőkben, amikor a bank vagy vállal at osztalékot nem fizet. Elismerem, azt, hogy az emberek általában nem szívesén fizetnek adót. Tie H» már adófizetésről és különösen olyanok adófizetéséről van szó. akik na.gy kedvezményben részesültek a magyar állam egyetemessége részéről, akkor feltétlenül érvényesíteni kell az adómorált, amint azt itt több igen t. képviselőtársam is említette. Megtörténik, hogy aránylag kisebbjövedelmű emberek elmennek az adóügyi hatásághoz és őszintén bevallják, hogy nekem ennyi és ennyi a jövedelmein vagy keresetem, stb. Erre kap az illető egy olyan szép adókivetést, hogy rövidesen virilista lesz abban a községben vagy kisvárosban. A törvény szövegében több helyen Van olyan kitétel, hogy »ha a részvénytársaságok, iparvállalatok stb .elmulasztották az adóbevallást ... Nem tudom elképzelni, hogy emberek képesek legyenek egy nagy iparvállalatot alapítani, azt vezetni, elég intelligensek legyenek ahhoz, hogy tudják azokat a fortélyokat, amelyekkel nagy kereseti lehetőségekhez lehet jutni, de ugyanakkor el tudják felejteni, hogy mikor és mennyi adót. kell bevallani. Erre nézve igen bőséges miniszteri Rendelkezések vannak és én azt javasolom itt, hogy töröljük a szakasznak azt,a részét, amely azt mondja, hogy »amennyiben elfelejtették bevallani«, mert adót bevallani nem lehet elfelej.tni, kü-