Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-73

Az országgyűlés képviselőházának 73. ték a munkát a vállalatok jól párnázott ajtókkal elzárt vezérigazgatói szobáiban, ugyancsak megcsökkentek a legutóbbi két esztendőben. Amikor ezeket a fontos szempontokat kidomborítottam, szeretnék még t. Ház a javaslatnak néhány más problémájáról is szólni, természetesen továbbra is teljesen szenvedélymentesen, tökéletesen objektív bíráló szerepében foglalkozván a kérdésekkel. (Halljuk! Halljuk!) Sokat vitatott a tisztviselői kérdés. Én nem tudtam világosan megérteni azt, hogy mit is értett Kéthly Anna t. képviselőtársam azon, hogy munkanélküli jövedelmek vannak a vállalatoknál. Úgy vettem ki, hogy ő valósággal minden nagyobb illetményü tisztviselőt úgy tekint, hogy annak munkanélküli jövedelme van. Aligha kell a figyelmet arra felhívnom, hogy azok a magasabbrangú tisztviselők, akik a vállalatokban dolgoznak, korántsem munka nélkül kapják az illetményüket. (Bodor Márton: Az igazgatósági tagok! — Rassay Károly: Az sem munkanélküli jövedelem, ha az illető komoly igazgatósági tag!) Lehet arról beszélni, hogy az úgynevezett vezető tisztviselők illetménye sokszor kirívóan magas. Lehet beszélni arról, hogy úgynevezett határilletményt kellene megállapítani ezek számára. Lehet beszélni arról, hogy ezeket a magas illetményeket pontosan kimutatva, különösen magas adóztatásnak vessük alá, de egymagában az a körülmény, hogy nagyösszegü illetményt kap egy tisztviselő a vállalatnál, még nem teszi illetményét munkanélküli keresetté. (Úgy van! Ügy van! a jobboldalon.) A javaslat szerint adóalapként tekintendő a 20.000 pengőnél nagyobb szolgálati illetményeknek az a része, amely több, mint á vállalatnál kifizetett illetmények 15 százaléka. Nem kívánok most abban a tekintetben vitát provokálni, vájjon a 20.000 pengőből mennyi marad meg a valóságban. Hiszen jól tudjuk, hogy különböző adók címén ebből az illetményből körülbelül 22—24 százalékot" le kell róni a kincstár számára, — s ez a kulcs veszedelmesen nő a nagyobb illetményeknél — de rá kívánok mutatni arra, hogy éles különbség teendő ebben a hitelvállalatok és az iparvállalatok között. A hitelvállalatoknál a vezető tisztviselők illetménye az esetek túlnyomó részében ugyancsak tisztviselők illetményével áll szemben. Az ipari vállalatoknál azonban a tisztviselők hatalmas, nagy munkástömeggel állanak szemben, amit az is mutat, hogy az iparvállalatoknál kifizetett tisztviselői illetmények körülbelül csak 40 százaléka a munkásság béreinek. Én úgy érzem, hogy a bizottsági tárgyalás során meg kell találni a módját annak, miként lehetne az iparvállalatok szempontjából ezt az egyenlő elbánást egyenlőtlenné tenni. -- legalább abban a formában, hogy^ a százalékos kuLos az iparban felemeltetnék, vagy pedig olyan formán, hogy a már szinte rn un kása r isztok ráciának tekinthető művezetők illetményei odaszámíttatnának az ipari tisztviselők illetményeihez. Végül még valamit: lehetőleg arra is törekednünk kell, hogy a jövedelmeket felfelé nivelláljuk, ne pedig lefelé, anélkül, hogy másoknak is juttatnánk. Az amortizációknak, a leírásoknak a problémájáról is szólok. A legtöbb esetben az adóhatóságok vagy egyéb hatóságok, amelyek a vállalatokkal szemben állanak, ebben a kérdésben ütköznek egymással szembe. Sokszor, mondhatnám, szinte közelharcok fejlődnek ki ülése 19hO január 19-én, pénteken. 249 annak megvitatásában, hogy mi a helyes amortizációs kulcs. Nekem módom volt korábbi munkaterületemen ezt a kérdést szinten közelről látni, megvizsgálni és kezelni, s az a véleményem, hogy megnyugtató megoldást itt csak úgy lehetne találni, ha megvalósítunk egy régi elgondolást, amely nem az enyém, de amelvet én is hosszú idők óta magamévá tettem. "T. Ház! A társulati adó reformját én kitűnő' alkalomnak tartanám arra, hogy a hites könyvvizsgálók szerepe és különösképpen a műszakilag tanult könyvvizsgálók szerepe egyszer már nálunk is olyan mértékben meltányoltassék, mint ahogy azt az intézmény meg is érdemli. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon. — Egy hang a jobboldalon: Mint Angliában!) és amilyen méltánylást különösképpen Angliában az intézmény már régóta élvez. •T. Ház! Akármilyen jó véleménnyel vagyok is az adóhivatalok szakszerűségéről es kitűnő kvalitásairól, valahogy úgy érzem, hogy bár minden fellebbezési fórum meghagyásával sem egészen helyes közgazdalságilag az a rendszer, hogy az adóhivatalok állapítsák meg az amortizáció mérvét, még akkor sem, ha e tekintetben az iparfelügyelők stb. véle menyére támaszkodnak, a felek pedig ellenőrző szakértőket alkalmazhatnak. A helyes amortizáció kiderítésének kérdése — az elhasználódás mértékének megállapítása — annyira kényes, hogy újból hangsúly ozotm : ebben a sokat vitatott kérdésben valóban a hites könyvvizsgálói intézménynek jogaihoz való juttatásával lehet megtalálni azt az egyensúlyt, amely egyformán érdeke mind a pénzügyi k okmánynak, mind a vállalatoknak. T. Ház! Én nagy örömmel üdvözlöm a javaslatnak egyik olyan intézkedését, amelyért az egész közgazdasági élet nevében külön köszönet jár a pénzügyi kormányzatnak. Ez a tervezett intézkedés ugyanis olyan, amelynek azok, akik a gazdasági élet szintáján mozogtak, régóta érezték a szükségét, de amelynek megvalósítására eddig nem volt mód, nem volt törvényes felhatalmazás. A pénzügyminiszter a javaslat szerint a jövőben megengedheti, hogy egy vállalat akkor, ha a technika fejlődése folytán nagyobb teljesítményű vagy kevesebb munkaköltségű gépet kíván beállítani gyárába, a régi kiselejtezett gépnek, — tekintet nélkül arra. hogy azt mióta használták — értékét leírhatja. (Helyeslés jobbfelöl.) Ezen a módon remélhetjük, hogy iparunknak az az örökös, egymásután következő ütemekben történőfelújulása még inkább meg fog történni s annak segítségével iparunk meg tudja őrizni azt a fölényt, amelyre ma nagyon sok más országbeli iparral szemben olv büszkék vagyunk és amely fölényt minden lehető erővel mesr kell tartanunk, (Üayvan! Úgy van! jobbfelöl.) Ennek a fölénynek a védelmében vélem azt is, hoigy a javaslatnak az a része, amely szerint a külföldi természetes és jogi személyek szamára szabadalmakért, gyártási titkokért, stb. fizetett díjak összege nem lehet több, mint az illető szabadalom révén elért forgalom 3 százaléka, —- amint én ezt a kérdést magunk szemszögéből ismerem — talán kissé mostoha elbánásban részesíti a kérdést. Nasryon sok esetben az ipar modernizálása érdekében szükség van arra. hogy olyan riiabb és úiabb találmányokat tudjunk alkalmazni, amelvek külföldi eredetűek s hozzánk vasry szabadalmak vagy fíépek formájában jönnek. Felmerül a kérdés. ho>yy mi praktikusabb: az-e, hogy azt a géoet itthon állítjuk elő s itthon teremtünk munka38*