Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.
Ülésnapok - 1939-73
-248 Az- wsMg gyűlés képviselőházának 78. z Slfee.4MQ^ janmr 19-én,. pénteken. Ián még annál is nagyobb bevétel, mégis némi* aggályaim vannak abban a tekintetben, hogy 1941-ben, 1942-ben és azután ez a bevételi forrás miképpen fog alakulni. A pénzügyi politika régen ismert elve azonban az, hogy ha a kincstár egyszer bizo- • nyos bevételi forrásra szert tesz, ebhez azért: is kénytelen ragaszkodni, hogy kiadásait fedezni tudja. Megvan tehát a veszély arra vo- j natkozólag, hogy később, amikor a valóságban $i igazi adóalap is minden kétséget kizáróan csökkenni, fog, a kincstár a korábbi eredmény; kimunkálására törekszik, amit esetleg a közgazdaság, érdekeinek kisebb-nagyobb sérelme-1 vei tud csak elérni. . , ' . \ Azt, hogy ez így lesz, más okfejtéssel: is ; iudoni igazolni, olyan oksorozattal, amely, be-; valljuk, vagy pern valljuk be. hadigazdálko-; dásszerü gazdálkodásunkkal függ össze. Az ; előttem szólott tisztelt képviselőtársam hi- j vatközott arra, hogy az irányított gaz-, dálkodásnak még nem látta semmiféle; hasznát, hogy az árellenőrzés munkája; szinte ; olyan mankó, amelynek alig volt ; eredménye a fogyasztók szempontjából. .Le! gyen szabad nekem, akinek a múltban vála-,. melyés részem volt az árellenőrzés munkája-: ban, arra hivatkoznom, hogy korántsem olyan ártalmatlan . mesterség az árellenőrzés, mint ahogyan azt azok vélik, akiknek nem csattan a hátán az ostor. Bizony, sokszor az elevenbe, a húsbavágóan voltam kénytelen én,-mint a múlt év közepéig Magyarország árkormánybiztosk, az árakat úgy szabályozni, mint ahogy soha korábban előttem meg nem történi Magyarországon. (Igaz! Ügy van!) Éhhez, mondhatnám, szinte rendkívül nagy felelősségérzet kellett, bizalom és az a hit is, hogy a vállalatok azt a nyereséget, amelyet tőlük elvettem, szorgos munkával, az üzemnek racionálisaibbá tételével lassan-lassan majd pótolni tudják. De csak pótlásról lehetett szó. Sok-sok millió pengő esett ki a vállalatok nyereségéből, melyet különben megkerestek volna. Az a rendszer azonban, amelyet én inauguráltam, sok tekintetben még komplikáltabbá vált azóta, hogy tisztemet, elhagytam. Nehezebbé vált annak következtében, hogy egész sereg ÚT probléma merült fel az árellenőrzés terén. Hogy egyebet ne említsek, itt van a nyersanyagok beszerzésének rengeteg nehézsége. A termelő nem tudja, hogy holnap miiven pótanyaggal lesz kénytelen az anyagot helyettesíteni, amelyet tegnap még megkapott. A nyersanyagok megdrágultak a világpiacon. A fuvardíjak el nem gondolható nagy mérvben emelkedtek. A szállítás bizonytalánsága hasonlóképpen olyan tényezőként lép előtérbe, amely árdrágító hatással Van. De amikor a nyersanyagárak emelkednek, amikor a fuvardíjtételek, a biztosítási díjak és más költségelemek ^rendkívül mértékben megnőnek, ott áll hűségesen ma is Magyarország fogyasztói érdekeinek — és pénze értékének — védelmében Magyarország árkormánybiztosa, aki szemben azokkal a. merem mondani, demagóg jelszavakkal, hogy nálunk drágaság lenne, csodálatos biztonsággal és a régi szellemet hűen képvisel ve tudja tartani az árnívó t olyan fokon, amelyhez fogható Euróna egyetlen államában sincsen. (Ügy van! Ügy van! — - Tapp .jobbfelől és a középen) Az. aki a viszonyokat ismeri, tudja, hogy az árnívó ma Magyarországon áprilishoz képest csunán 4%-kal nőtt, akko^r, amikor, hogy egyéb példát ne említsek. Belgiumban az árnívó. szeptember óta 25%-kal lett maga*abb, amikor Svájcban, Hollandiában és más államokban szintén hatalmas mértekben ugrott ^előre. Ám, ha a vállalatok nyersanyagbeszerzésé és az azzal összefüggő költségek nagy mértékben emelkedtek, más oldalról pedig az árak vagy rcigzíttettek, vagy csak nagyon csekély mérteidben, a nyersanyagár-emelkedés arányában emeltettek fel, vájjon lehet-e számítani arra, hogy az ipari vállalátok olyan nagy nyereségeket fognak à közeljövőben szerezni, mint amilyenre sokan gondolnak, akik a kérdés lényegével nincsenek tisztában. Bizonyara nem tudnak. De rá kell mutatnom még egy fontos körülményre. Rá kell mutatnom arra tudniillik, hogy az erős és hatályos árellenőrzés mellett '. más tényezők is kisebbítik azokat az egykori nyereségeket, amelyeket sokan és közöttük én is korábbi állásomban nagynak tartottam s el is követtem mindent arravonatkozólag. hogy ebben a tekintetben a közmegnyugvás érdekeit szolgáljam. Közkeletű jgazság, hogv a legutóbbi évek során a szociálpolitika terén Magyarországon minden vitatkozás, minden, sokszor lekicsinylés ellenére^ nagy lépések történtek. (Űgv van! Üay van! jobbfelol és a középen. — Rassay Károly: Ügy van, ezt meg kél] mondani!) Tessék elhinni: aki ezeket a kérdéseket egykor majd a história távlatából vizsgálja, azt mondhatja, bogv ezen a téren Magyarország h csodavárás álmaiból szinte el Menzeln esetlenül gyorsan az álmok megvalósulásának korszakába lépett át. Rendszerint vállvonogatással szokták elintézni azt a kérdést, hogy a munkásság számára minimális munkabérek állapíttattak meg, hogy a családi munkabérek rendszerét megcsinálták, hogy a munkások olvan szabadságot kannak, amelyért nekik fizetés jár. hogy az iparvállalatoknak beruházási hozzájárulást kell fizetniök é« kölesönt is jegyezniök. Megpróbálom a t. Ház előtt egy nár számmal demonstrálni azt, hogy ezek a terhek mit jelentenek. Azonnal látni fogiuk, hogy azok a nyereségek, amelyekről egykor oly sokat és joggal beszéltek, hovatovább majdnem határnyeres^gek színvonalára olvadnak le a magyar ipari vállalatok életfolyamatában. Nem könnyű pozitív számokkal előhozakodni. De ha én megfelelő utánjárás után azt állítom, hogy az ipari munkabérek összege Magyarországon 1938-ról 1939-re körülbelül 15—20%-kal nőtt, sőt, ha az összehasonítást az 1933. évvel szemben ejtem meg, a munkabérek emelkedése még lényegesen több, 25—30% lehetett, akkor már igazoltam azt is, hogy a minimális munkabérek méltányos rendezése, amivel szemben ellenállás sem volt ebben az országban, az ipar költségszámítását egy olyan tétellel növelte, amelynek^ elfogadása az ugyanakkor változatlan ipari árak mellett csak úgy volt lehetséges, hogy az ipari vállalatok nyeresége számottevően csökkent. De ugyanez áll a, többi szociálpolitikai jelentőségű költségtételre r is. Mindmegannyinak nyereségfeloldó, nyereségcsökkentő, mondhatnám, sokszor nyereségmegszüntető a jelentősége és ha én talán csak a kép teljessége okából hivatkozom a légvédelem problémájára, a bevonult katonák családtagjainak segélyezésére és még más tételekre, amelyeket a vállalatoknak újabban fizetniök kell, akkor beigazoltam, hogy olyan nyereségek, amelyek ezelőtt pár. esztendővel még nagyon gondtalanná tet-
