Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-65

Az országgyűlés képviselőházának 65. megint fel kell csendülnie ennek a figyelmez­tetésnek, .akkor ma kell felcsendülnie, mert ma a nemzeti egység mindenek felett állóan fon­tos és ma minden más kérdést, elsősorban minden pártkérdést, minden kisebb jelentő­ségű belpolitikai kérdést félre keli tenni és mellőzni kell, hogy legnagyobb nemzeti és állami érdekeink nyerjenek biztosítást. >(Űc2/ van! Úgy van! ,— Taps a jobb- és baloldalon és a középen,) Ma, a XX. században, a világháború után senki sem vonhatja kétségbe az egyénnek azt a jogát, hogy választás révén vagy más úton beleszólhasson a netmzeti és állami élet kor­mányzásába és vezetésébe, de ezt ma fokozott mértékben felelősséggel kell tennie mindenki­nek, különösen pedig olyan kis nemzetnek, mint mi vagyunk, és olyan nehéz körülmények között élő országnak, mint amilyenben mi élünk. T. Képviselőház! Más volt az a rendszer, amelyben mi húsz év alatt éltünk és válasz­tottunk s más az, amelybe most hazajöttünk. Ma, amikor nem szabad és nem leheit vitáz­nunk, verekednünk, harcolnunk azon, hogy melyik helyes, melyik jó, ez-e, vagy az; ami­kor neun az a kérdés forog kockán, hogy egé­szen új magyar választójogi törvényt alkos­sunk, hanem csak az, hogy mi is résztvehes­sünk a magyar alkotmányos és politikai élet­ben választás útján is, s amikor a kormány­zat és a belügyminisízter úr részéről ebben a vonatkozásban megértést és előzékenységet tapasztalunk, tisztelettel bejelentem pártom nevében, hogy a javaslatot elfogadjuk és he­lyeseljük. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a Jobboldalon és a középen. — A szónokot szá­mosan üdvözlik.) Elnök: Több vezérszónok nincs. Szólásra következik? Boczonádi Szabó Imre jegyző: Bródy Ernő! Elnök: Bródy Ernő képviselő urat illeti •a szó. Bródy Ernő: T. Képviselőház! Minde­nek előtt méltóztassék megengedni, hogy én is teljes mértékben hozzájáruljak ah­hoz, amit előttem szólott Mezey Lajos és Vozáry Aladár igen t. képviselőtársaim ki­fejtettek a nemzeti egység szempontjából. (Rapcsányi László: Fogjanak kezet!) Igen t. képviselőtársaim, ha valakinek, úgy nekem legyen szabad különösen elfogódottnak lennem ebben a .pillanatban, amikor Kárpátalja visz­szatéréséről és a kárpátaljai képviselők vá­lasztásáról van szó, mert 33 évvel ezelőtt én mint nagyszöllősi képviselő kerültem ebbe a magyar képviselőházba. (Rapcsányi László: Bár ne került volna! — Zaj. — Rupert Rezső: Sokkal több hasznát látta az ország, mint ön­nek!) Kérem, ezt ön mondhatja, de az én lelkiismeretem nyugodt, mert mindig igyekez­tem hazafias kötelességemet teljesíteni és val­lásom a hazámmal soha ellenkezésbe nem ke­rült. Megtartottam hithűségemet, de imindig . magyar maradtam. Magyar voltam és magyar leszek, s legyen akármilyen törvény, akár­milyen rendelet, az én magyar lelkemet tőlem elvenni senki setn fogja. (Horváth Zoltán: Nem a kormány választotta őt, hanem a nép! Nem kormánypárti volt! — Rupert Rezső: Sem félig kormánypárti, mint a nyilasok!) Én nem engedem magamat (vitéz Téglássy Béla: Ne engedje!) eltéríteni egyéná kérdé­sekre. Itt fontos közügy-eket tárgyalunk és az a dolgunk, hogy elmondjuk véleményünket erről ülése 1989 december 12-én, kedden. 13 a javaslatról is. Nem engedem magamat ki­hozni textusomból sem. Azzal a melegséggel, amellyel én a visszacsatolt részek iránt visel­tetem,és amelynek személyi motívumait is előtártam, kívánok felvidéki testvéreimnek minden jót, a legjobbakat. Szeretném, ha a Felvidék boldogulna s gazdaságilag, politi­kailag, kulturális vonatkozásban és minden tekintetben a magyar nemzettel való egység­ben betöltené azt a hivatását, amelyre rendel­tetett. (Budinszky László: Meg kell szabadí­tani a kazároktól! — Elnök csenget. — Krancz Raymund: Különösen az ott lakó hitsorsosok; tói!) Éppen erről fogok beszélni, (Rapcsányi László: Na, arról azután sokat lehet beszélni! — Elnök csenget.) de arról igazán sokat fogok beszélni. Méltóztassék megengedni, hogy el­mondjam a magam mondanivalóit, hiszen azért vagyok itten. Ami a javaslatot illeti, ennek jelentőségét három szempontból lehet megállapítani. Tár­gyalni lehet először a javaslat helyes intézke­déseit. Ami a választó jogosultságot, a név­jegyzék összeállítását, tehát a dolgok technikai részét illeti, itt a rendelkezések helyesek. Van­nak azonban a javaslatnak vitatható intézke­dései is és van olyan intézkedése, amely sze­rintem elmaradhatott volna. A vitatható in­tézkedések közé tartozik az, hogy ez a javas­lat csak egy kerületben lépteti életbe a lajst­romom választási rendszert. Pedig előnyt kell adnom a lajstromos választási rendszernek az egyéni választási rendszerrel szemben. Előnyt, kell adnom már a kisebbség képviselete szem­pontjából is, mert hiszen az egyéni választás­nál a viszonylagos többség dönt, a lajstromos választásnál pedig, megfelelő módon, a maga erejéhez képest a kisebbség is érvényesül. En tehát, aki egy kisebbségnek vagyok a képvi­selője és aki az arányos választási rendszernek vagyok a híve, csak azt mondhatom, kellett volna találni egy olyan megoldást, amely eb­ben a választási rendszerben nagyobb helyet biztosított volna az arányos választási .rend­szernek éppen ama körülményeknél és indító okoknál fogva, amelyeket felemlítettem. Ré­szemről ez elvi kérdés, amelyet meg akartam állapítani. Nagyon helyesen emelték ki előttem szó­lott igen t. képviselőtársaim, hogy — velem együtt — nem veszik rossz néven a jogkiter­jesztést. Ebben az esetben jogkiterjesztést lá­tunk a magyar választójoggal szemben, ame­lyet én helyeselek, elfogadok és aláírok, csak azt fájlalom, hogy amikor jogkiterjesztés van, ugyanakkor jogfosztást is meg kell állapíta­nunk. Ezt pedig a javaslat 4. §-a tartalmazza, amely azt mondja, hogy (olvassa): »Az ország­gyűlési képviselőválasztójogosultságra és a választhatóságra... az 1938:XIX. törvénycikk­nek a rendelkezései, valamint az 1939:IV. te­4. §-a második bekezdésének a rendelkezései az irányadók.« Ez azt jelenti, hogy a zsidók választójogára nézve megkülönböztetés van és a zsidók választójoga szempontjából . a zsidótörvény alapján fog történni a választás. Ez tehát jogfosztás, szemben a jogkiterjesztés­sel. (Wirth Károly: Az előbb fordítva mon­dotta!) Elnök: Wirth képviselő urat figyelmezte­tem, hogy hagyjon fel folytonos közbeszólásai­val, mert rendre fogom utasítani. Bródy Ernő: Nem tudom megérteni, miért •zavar folyton. ; Jogfosztás az, ami ebben a javaslatban

Next

/
Thumbnails
Contents